Ugrás a tartalomhoz

Gymnocalycium marsoneri subsp. megatae

Innen: MKOE wiki
A nyomtatható változat már nem támogatott, és hibásan jelenhet meg. Kérjük, frissítsd a böngésződ könyvjelzőit, és használd a böngésző alapértelmezett nyomtatás funkcióját.
Gymnocalycium marsoneri subsp. megatae

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cereeae
Alnemzetség-csoport Gymnocalyciinae
Nemzetség Gymnocalycium
Faj Gymnocalycium marsoneri
Alfaj Gymnocalycium marsoneri subsp. megatae

Tudományos név

  • Gymnocalycium marsoneri subsp. megatae (Y.Itô) G.J.Charles, Gymnocalycium Habitat Culture: 241. 2009. Sec. Kiesling & al. (2014)
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév a görög gymnos (meztelen) és kalyx (kehely/bimbó) szavak összetétele, amely a kaktuszok virágbimbóinak csupasz, tövis és szőr nélküli pikkelyeire utal.
  • Az alfaji jelzőt, a megatae-t, a leíró tisztelete jeléül Megata Itsuo japán professzor és kaktuszgyűjtő tiszteletére adta, aki a 20. század közepén jelentős gyűjteménnyel és kutatási eredménnyel rendelkezett a nemzetség kapcsán. A taxont eredetileg fajként írta le Itô Yoshi 1950-ben, majd Bercht Ludwig sorolta át alfaji rangba 1994-ben.

Típus

  • Gymnocalycium megatae; Itô Yoshi, Paraguay, Chaco régió, 1950.
  • Első leírása: Cacti (Itô): 92. (1950).
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Bercht Ludwig 1994.
Gymnocalycium marsoneri subsp. megatae képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Gymnocalycium marsoneri subsp. megatae szinonimái

  • Gymnocalycium megatae
  • = Gymnocalycium tudae
  • = Gymnocalycium eytianum, ≡ Gymnocalycium pflanzii var. eytianum, − Gymnocalycium friedrichii subsp. eytianum
  • = Gymnocalycium pseudomalacocarpum, ≡ Gymnocalycium tudae var. pseudomalacocarpus
  • = Gymnocalycium tudae var. bolivianum
  • = Gymnocalycium anisitsii subsp. holdii, ≡ Gymnocalycium megatae subsp. holdii
  • = Gymnocalycium itatiquense


Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A hajtás általában magányos, ellapult gömb alakú, a természetben gyakran mélyen a talajba húzódik. Színe matt szürkészöld, olajzöld vagy barnás-bronz árnyalatú, átmérője 8–15 cm, magassága 4–8 cm. A szár 10–14 széles, lapos bordákra tagolódik, amelyeket mély, ék alakú harántbarázdák osztanak kifejezett, állszerűen kiugró, tompa szemölcsökre. Az areolák oválisak, kezdetben sűrű, krémszínű vagy szürke nemez borítja őket. A tövisek száma areolánként 5–7, sugárirányban elhelyezkedők, erősek, kissé görbültek és a test felé hajlók. Színük kezdetben sárgásbarna vagy szürkés, sötétebb hegyekkel, később egységesen szürkévé válnak. A középtövis általában hiányzik. A peremtövis hossza 15–25 mm. A gyökérzet rostos, de igen erőteljes.

Generatív test

Virág

A virág a csúcs közelében fejlődik, tölcsér alakú, 3–4,5 cm hosszú és szélességű. Színe fehéres, krémszínű vagy halványzöldes-fehér.

  • Takarólevelek: A lepellevél lándzsás, a külső lepellevél hátoldalán jellegzetes széles, sötétzöld vagy barnás sáv látható, a belső lepellevél vagy sziromlevél selymes fényű.
  • Ivarlevelek: A porzószálak fehérek, a portokok sárgák; a termő alsó állású, a bibe 8–10 ágú, sárgásfehér.

Termés

A termés ovális, éretten sötétzöld vagy lilás-szürke, pikkelyes, húsos, hosszirányban felrepedő.

  • Magja: A magja apró, barna, felülete finoman szemcsézett (Muscosemineum típus).

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Az alfaj endemikus Paraguay nyugati részén (Gran Chaco régió) és Argentína északi határvidékén.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Rendkívül száraz, forró síkságokon és bozótosokban (Chaco-erdők) él, gyakran alacsony cserjék vagy fűfélék takarásában. A talaj gyakran agyagos vagy hordalékos. Az éghajlatot hosszú száraz időszakok és heves nyári esőzések jellemzik.

Kultúrában tartás

A Gymnocalycium marsoneri subsp. megatae könnyen tartható, hálás kaktusz. Kedveli a jó vízelvezetésű, ásványi alapú, de némi humusszal kevert talajt. A tenyészidőszakban rendszeres öntözést igényel, de két öntözés között hagyni kell a talajt kiszáradni. Félárnyékos vagy világos helyet kedvel; túl erős napfényben a teste sötétbronz színűre vált, ami természetes védekezés az UV-sugárzás ellen. Télen hűvös (10–12 °C) és száraz környezetben teleltethető.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A törzsalaktól (subsp. marsoneri) elsősorban földrajzi elterjedése (paraguayi populációk) és a bordák hangsúlyosabb tagoltsága, valamint a virágok külső pikkelyeinek sötétebb színezete alapján különíthető el. Nagyon hasonlít a Gymnocalycium marsoneri subsp. matoense taxonra, de a megatae töviszete rendszerint rövidebb és a test színe szürkésebb.

Taxonómia és filogenetika

A 2010 utáni filogenetikai kutatások megerősítették, hogy a taxon a Muscosemineum szekcióba tartozik. A molekuláris adatok alapján a Gymnocalycium marsoneri-komplexum tagja, amely a Chaco északi területein izolálódott. Bár korábban gyakran önálló fajként kezelték, a modern rendszertanban az alfaji rangú besorolás vált elfogadottá a morfológiai folytonosság miatt.

Forrás