Ugrás a tartalomhoz

Kategória:Argyroderma

Innen: MKOE wiki
A nyomtatható változat már nem támogatott, és hibásan jelenhet meg. Kérjük, frissítsd a böngésződ könyvjelzőit, és használd a böngésző alapértelmezett nyomtatás funkcióját.
Argyroderma Nicholas Edward Brown

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Aizoaceae
Alcsalád Ruschioideae
Nemzetség-
csoport
Ruschieae
Nemzetség Argyroderma
Mesembryanthemum sect.

Taxonómiai (heterotipikus) szinonima.
Az érvényes leírást lásd itt:
Argyroderma Nicholas Edward Brown
Rendszertani besorolás
Faj Mesembryanthemum sect.

Tudományos név

  • Argyroderma Nicholas Edward Brown (1922)
    elfogadott, érvényes név
  • Mesembryanthemum sect. Argyroderma (N.E.Br.) Berger (1908)
    szinonima név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév a görög argyros (ezüst) és derma (bőr) szavak összetételéből származik. Az elnevezés a növények felszínének jellegzetes, ezüstös-szürkés vagy kékeszöld színére, valamint sima, bőrszerű tapintására utal. Nicholas Edward Brown 1922-ben különítette el a nemzetséget, kiemelve ezt a vizuális karaktert, amely segít a növényeknek beolvadni a kvarckavicsos környezetükbe. A klasszikus nyelvi források (Liddell–Scott–Jones) az argyros kifejezést a csillogó fehér fémre használják, a botanikai etimológiai művek (Stearn, Genaust) pedig megerősítik, hogy a név a növény extrém xeromorf adaptációját, a fényvisszaverő epidermiszt írja le.

Típus

  • Argyroderma testiculare (Aiton) Nicholas Edward Brown; gyűjtő: Francis Masson, Dél-Afrika, Nyugat-Fokföld.
  • Első leírása: Gardeners' Chronicle, ser. 3, 71: 92. (1922)
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nicholas Edward Brown, 1922
Argyroderma képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

  • Mesembryanthemum sect. Argyroderma (N.E.Br.) Berger
  • Roodia Conard (1923)

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Rendkívül pozsgás, törpe növésű, évelő növények, amelyek gyakran magányosan vagy kis csoportokban élnek. A szár annyira lerövidült, hogy a növény szinte közvetlenül a talajon ül. A levelek párosával állnak, sűrűn egymáshoz simulnak, alakjuk félgömb vagy tojásdad, felső felszínük gyakran lapos vagy enyhén homorú. A levelek színe jellegzetesen ezüstszürke, fehéreszöld vagy kékes, felületük sima, pórusoktól mentesnek tűnik (bár mikroszkopikus papillák fedhetik). A gyökérzet jól fejlett karógyökér, amely mélyre hatol a kavicsos aljzatba.

Generatív test

Virág

A virágzat magányos, a két levél közti hasadékból emelkedik ki. A virág nagy, látványos, színe leggyakrabban sárga, lila vagy fehér.

  • Takarólevelek: A csésze 6-8 cimpájú, húsos. A párta számos, több sorban elhelyezkedő, fényes sziromlevél (staminodium) alkotja. Egy sorban maradjon!
  • Ivarlevelek: A porzószálak sűrűn, középen tömörülnek, a portokok sárgák. A termő alsó állású, a bibe száma megegyezik a termés rekeszeinek számával (10–24). Egy sorban maradjon!

Termés

Sokrekeszű, higrochastikus toktermés, amely bonyolult zárószerkezettel rendelkezik.

  • Magja: Apró, sima, barna.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Endemikus nemzetség a Dél-afrikai Köztársaság területén, kizárólag a Nyugat-Fokföld északi részén található Knersvlakte régióban fordul elő.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Kifejezetten a kvarcit-kavicsmezőkhöz kötött taxon (kvarc-endemiizmus). A fehéren csillogó kvarckövek között az ezüstös levelek tökéletes mimikrit biztosítanak. Az éghajlat arid, kevés téli csapadékkal.

Kultúrában tartás

Az Argyroderma fajok kedveltek a szukkulensgyűjtők körében kavicsszerű megjelenésük miatt. Tartásuk nagy odafigyelést igényel: rendkívül fényigényesek és érzékenyek a túlöntözésre. Kizárólag ásványi alapú (kvarc, perlit, homok) talajba ültessük. A nyári pihenőidőszakban szinte egyáltalán nem igényelnek vizet, öntözésüket a téli növekedési periódusban, óvatosan kell végezni.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Leginkább a Lithops és Dinteranthus nemzetségekkel téveszthetők össze. Az Argyroderma fajokat azonban sima, ezüstös felszínük és a virág elhelyezkedése (mindig a levélpár közti mély hasadékból) jól elkülöníti. A Gibbaeum fajoktól az egyenlő méretű levélpárok különböztetik meg.

Szukkulens taxonok

A nemzetség a Aizoaceae családon belül a Ruschioideae alcsalád tagja. A levélpár egyetlen funkcionális egységet alkot, ahol a párolgási felület minimalizálása a végletekig fokozódott.

Taxonómia és filogenetika

A 2010 utáni molekuláris vizsgálatok megerősítették a nemzetség monofiletikus jellegét. A filogenetikai adatok alapján az Argyroderma a Ruschieae tribuson belül egy izolált fejlődési vonalat képvisel, amely szorosan alkalmazkodott a Knersvlakte speciális edafikus körülményeihez.

Forrás

  • Plants of the World Online (POWO)
  • International Plant Names Index (IPNI)
  • World Flora Online (WFO)
  • Llifle Encyclopedia of Succulents
  • Brown, N. E. (1922): Gardeners' Chronicle.

Ebben a kategóriában pillanatnyilag egyetlen lap vagy médiafájl sem szerepel.