Pediocactus knowltonii
| Pediocactus knowltonii | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cacteae |
| Alnemzetség-csoport | Cactinae |
| Nemzetség | Pediocactus |
| Faj | Pediocactus knowltonii |
 
| |
Tudományos név
- Pediocactus knowltonii LDBenson a Cact. Succ. J.-ban (Los Angeles) 32: 193. 1960. mp. Parfitt és Gibson 2003
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév Pediocactus az ógörög pedion (= síkság, alföld) szóból ered, utalva a nemzetség feltételezett síksági eredetére.
- A fajnév knowltonii Fred G. Knowlton amerikai paleobotanikusnak állít emléket.
Típuspéldány
- Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: a forrás nem részletezi
- Első leírás: Cactus and Succulent Journal (USA) 32: 193. 1960 (1961-ben kiegészítve)
A(z) Pediocactus knowltonii szinonimái
- ≡ Pediocactus bradyi var. knowltonii, ≡ Pediocactus simpsonii var. knowltonii
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Rendkívül kisméretű faj, magános vagy ritkán kissé sarjadzó növekedésű. Magassága legfeljebb 3,8 cm, átmérője általában 2,5 cm körüli. A növények alig emelkednek a talajszint fölé, ezért természetes élőhelyükön nehezen észrevehetők.
Bordák és szemölcsök
A hajtás szemölcsökre tagolt. A szemölcsök hengeres, kúpos vagy gúla alakúak, 1,5–2,5 mm hosszúak és 1,5–2 mm átmérőjűek.
Areolák
Az areolák kisméretűek, átmérőjük legfeljebb 1 mm, egymástól 1–3 mm távolságra helyezkednek el.
Tövisek
A tövisek sűrűn állnak, de a szemölcsöket nem fedik teljesen. Színük többnyire fehér, de előfordulhat sárgásbarna, vöröses vagy rózsaszínes árnyalat is.
- Peremtövisek: 18–23 darab areolánként, fésűszerűen rendeződnek, enyhén visszagörbülők, 1–1,4 mm hosszúak
- Középtövis: általában hiányzik
Az areolák között finom, deres hatású, szürkésfehér szőrzet figyelhető meg.
Generatív test
Virág
A virágok a növény méretéhez képest viszonylag nagyok.
- Méret: kb. 10 mm hosszúak, átmérőjük elérheti a 2 cm-t
- Szín: világos vagy közép rózsaszín
- Külső lepellevelek: rózsaszínűek, világos szegéllyel, csúcsuk lekerekített vagy tompa
- Belső lepellevelek: halvány vagy közép rózsaszínűek, csúcsuk hegyes
- Porzószálak: 4–5 mm hosszúak, sárgák
- Portokok: sárgák, kb. 0,6–0,7 mm átmérőjűek
- Bibeszál: 8–10 mm hosszú
- Bibe: 4–5 ágú, sárga vagy rózsaszín
Termés
A termés kisméretű, pikkelyek nélküli.
- Alak: fordított tojás vagy kúp alakú
- Méret: kb. 4 mm hosszú, 3 mm átmérőjű
- Felnyílás: oldalt nyílik fel
- Mag: fekete, szabálytalan tojás alakú, kb. 1,5 mm hosszú
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: az Egyesült Államok délnyugati részén, Új-Mexikó és Colorado államok területén.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 1800–2200 m tengerszint feletti magasságban, borókás–fenyves társulásokban fordul elő. Apró mérete miatt gyakran mohával borított kövek között rejtőzik.
A faj rendkívül ritka, természetes állományai néhány tucat egyedből állnak, ezért az egyik legveszélyeztetettebb kaktuszfaj; nemzetközi védelem alatt áll (CITES I. függelék).
Kultúrában tartás
A nemzetség egyik könnyebben nevelhető faja. Magról jól szaporítható, a magok általában kezelés nélkül is jól csíráznak. A fiatal növények viszonylag gyorsan fejlődnek, és már néhány éves korban virágozhatnak.
Teljesen télálló, ezért célszerű egész évben szabadban tartani, ahol edzett, természetes megjelenésű növények fejlődnek. A túlzott nedvességre azonban érzékeny, különösen tavasszal és ősszel, ezért jó vízelvezetésű közeg szükséges.
Kiültetés esetén különösen fontos a kiváló drenázs. A téli hóborítás nem káros, sőt védelmet nyújthat az erős fagyok ellen.
Oltva könnyen sarjadzik, ami vegetatív szaporításra is lehetőséget ad. A Pediocactus fajok könnyen kereszteződnek egymással, ezért gyűjteményben ajánlott a fajok elkülönítése a tiszta állomány fenntartása érdekében.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A faj legközelebbi rokona a Pediocactus simpsonii, amelyhez hasonló megjelenésű, de annál jóval kisebb termetű. Idősebb példányokon esetenként erősebb tövisek is kialakulhatnak, ami tovább növeli a hasonlóságot.
Taxonómia és filogenetika
A fajt L.D. Benson írta le önálló fajként. Egyes szerzők a Pediocactus bradyi változataként (var. knowltonii) kezelték, de a legtöbb modern felfogás külön fajként tartja nyilván.
Szerzők
- Szöveg: Elhart Zsolt
- Képek: Elhart Zsolt, Papp László, Varga Zoltán
- Szerkesztette: Lukoczki Zoltán
- Lektorálta és kiegészítette: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 12. kártya