Rapicactus mandragora subsp. pailanus
| Rapicactus mandragora subsp. pailanus | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cacteae |
| Alnemzetség- csoport |
Cactinae |
| Nemzetség | Rapicactus |
| Faj | Rapicactus mandragora subsp. pailanus |
 
| |
Tudományos név
- Rapicactus mandragora subsp. pailanus (Halda & Pan.) Lüthy, 1999
- A tudományos név státusza: érvényes
A név eredete, etimológia
A nemzetségnév a Rapicactus a gyökérformára utaló latin rapa (répa) és a cactus szavak összetételéből származik.
A fajnév mandragora a növény gyökerének emberalakra emlékeztető formájára utal.
Az alfajnév pailanus a mexikói Sierra de la Paila hegység nevéből képzett földrajzi eredetű név.
Típuspéldány
- A növényt 1985-ben fedezték fel a mexikói Sierra de la Paila hegység területén.
- Első leírása: Turbinicarpus pailanus néven Halda & Panarotto, 1998
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Jonas Lüthy, 1999
Szinonimák
- Turbinicarpus pailanus Halda & Pan., 1998
- Turbinicarpus mandragora subsp. pailanus (Halda & Pan.) Lüthy, 1999
- Rapicactus pailanus (Halda & Pan.) Donati, 2003
- Turbinicarpus beguinii fa. “Sierra de la Paila”
- Turbinicarpus beguinii “Canyon Verde”
- Turbinicarpus beguinii sp. L1035
- Érvényes név és szinonimák a Rapicactus mandragora subsp. pailanus taxonnál
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
A test kezdetben gömb alakú, idősebb korban tojásdad, ritkán enyhén oszlopos.
Mérete kb. 6 cm magas és 5 cm széles, nyomott gömb.
A gyökérnyak vékony, barnás színű, a gyökér nem gumós.
Szemölcsök
A szemölcsök piramis alakúak, négyélűek, alapjuknál rombusz alakúak.
Hosszuk kb. 5 mm, az alapjuknál kb. 4 mm szélesek.
Axillák
A csúcs fehéren gyapjas.
Areolák
Az areolák a csúcsi részen fehéren gyapjasak.
Tövisek
- Középtövis: 2 db, egyik felfelé, másik lefelé áll, alapjuknál fehérek, csúcsuk felé feketék, legfeljebb 25 mm hosszúak.
- Peremtövis: 11–16 db, merevek, fehérek, kb. 10 mm hosszúak.
Generatív test
Virág
A virág kb. 24 mm hosszú és 24 mm széles.
Színe sárgás, barackszínű, jellegzetesen csíkos megjelenésű.
- Lepellevelek: lepellevél alapszíne törtfehér, a középsáv rózsaszín árnyalatú.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Mexikó, Coahuila állam, a Sierra de la Paila nyugati lejtőin, az alapfajtól mintegy 100 km-rel északkeletre.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: száraz cserjés, köves élőhely, rozettás növénytársulás (matorral rosetofilo).
Kultúrában tartás
Kultúrában nevelése nem okoz különösebb nehézséget.
Viszonylag lassan fejlődik, virágzásra általában 6–7 éves korban fordul.
Virágai tavasszal, többnyire egy hullámban nyílnak, és nem túl bőven.
Kereskedelmi forgalomban leggyakrabban L1035 gyűjtőszámmal találkozni.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Az alfaj nagyobbra nő, mint az alapfaj, és termesztése is könnyebb.
Jellegzetes, csíkos virága és az egyenes, sötétszürke középtövisek jól elkülönítik más közeli taxonoktól.
Taxonómia és filogenetika
A taxont eredetileg Turbinicarpus nemzetségbe sorolták.
1999-ben alfaji rangot kapott a Turbinicarpus mandragora fajon belül, majd 2003-ban a Rapicactus nemzetségbe került át.
Egyéb
Az alfaj a gyűjteményekben gyakoribb, mint az alapfaj.
Élőhelyén számos más kaktuszfajjal együtt fordul elő, többek között Echinocereus, Coryphantha, Epithelantha, Ferocactus, Mammillaria és Neolloydia nemzetség fajaival.
Szerzők
- Szöveg: Varga Zoltán (Kaktusz-Világ 2019)
- Kép:
- Lektorálta: