Sclerocactus scheeri

Sclerocactus scheeri
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cacteae
Alnemzetség-; csoport	Echinocactinae
Nemzetség	Sclerocactus
Faj	Sclerocactus scheeri

A nyomtatható változat már nem támogatott, és hibásan jelenhet meg. Kérjük, frissítsd a böngésződ könyvjelzőit, és használd a böngésző alapértelmezett nyomtatás funkcióját.

Tudományos név

Sclerocactus scheeri (Salm-Dyck) N. P. Taylor, 1987
A tudományos név státusza: érvényes

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév az ógörög skleros szóból származik, jelentése kemény, durva, merev, érdes, kegyetlen, hajthatatlan, amely a faj kellemetlenül kemény, merev és gyakran horgas töviseire utal.
A fajnév Frederick Scheer (1792–1868) német kereskedő nevét viseli, aki élete nagy részében az angliai Kew-ban élt, és növénykedvelőként számos növénycsoporttal, köztük kaktuszokkal is foglalkozott.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Plants of the World Online (Kew) nem ad meg típuspéldányra vonatkozó információt erről a fajról, csak a név, szinonnimák és elterjedési adat szerepel.
Első leírása: Echinocactus scheeri Salm-Dyck, Cact. Hort. Dyck. 1849: 155. 1850.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: N. P. Taylor, 1987

Szinonimák

Ancistrocactus scheeri (Salm-Dyck) Britton & Rose, 1923
Echinocactus scheeri Salm-Dyck, 1850
Ferocactus scheeri (Salm-Dyck) N. P. Taylor, 1979
Pediocactus scheeri (Salm-Dyck) Hauda, 1998
Ancistrocactus megarhizus (Rose) Britton & Rose, 1923
Echinocactus megarhizus Rose, 1909
Érvényes név és szinonimák a Sclerocactus scheeri taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Magános növekedésű, csak nagyon idős korban alkot 3–4 hajtású csoportot, a talajszintnél elágazva. Gyökere hosszú, húsos, gumószerű karógyökér, vastag dudorokkal. Olykor megvastagodott másodlagos gyökerei is vannak, amelyek gyakran vízszintesen állnak.
Hajtása gömbszerű, hengeres vagy buzogány alakú, legfeljebb 17 × 8 cm méretű.

Areolák

Az areolák 1,5–3 mm átmérőjűek, egymástól 6–9 mm távolságra helyezkednek el.

Tövisek

Peremtövis: areolánként 13–28 darab, áttetsző sárgás színűek, vörösesbarna heggyel, a növénytesttel párhuzamosan, sugárirányban állnak, 6–28 mm hosszúak, legfeljebb 0,5 mm vastagok.
Középtövis: 3–4 darab; a legalsó gyakran lapított, erősebb a többinél, vége erősen horgas, színe fehéres vagy világosbarna, alapon és a kampós végén feketés árnyalatú, 12–38 mm hosszú. A többi középtövis merev, egyenes, kissé lapított, színe egyik oldalon sárgásbarnától fehérig, a másikon barnától sötét vörösesbarnáig változik.

Generatív test

Virág

A virág tölcsér alakú, 2,5–3 cm hosszú.

Lepellevelek: külső lepellevelek külső oldalukon zöldesbíbor színűek, szegélyük zöldesfehér, belső oldaluk bíborbarna; keskeny lándzsásak, 10–15(20) mm hosszúak, 2–4 mm szélesek, szélük hártyaszerű és fogazott. Belső lepellevelek fénylő zöldek vagy sárgászöldek, ritkán rózsaszínűek vagy halványvörösek, barnásbíbor középcsíkkal, 20–30 mm hosszúak, 2–3 mm szélesek, rövid hegyben végződnek.
Ivarlevelek: porzószálak vöröses színűek, portokok sárgák, hosszúkásak, 0,5 mm hosszúak; bibeszál zöldesfehér, 12–15 mm hosszú, legnagyobb átmérője 1,2 mm; bibe mintegy 10 ágú, vörös színű, 20 mm hosszú, 0,5 mm széles.

Termés

A magház 6–8 mm hosszú, kevés pikkellyel fedett. A termés zöld, némileg húsos, de vékony falú, beszáradó, rajta 8–13 darab hártyaszerű pikkely. Hossza 1,2–2,5 cm, átmérője 6–9 mm.

Magja: barnák, finoman szemölcsösek, 1,5 mm hosszúak, 2 mm szélesek és 1 mm vastagok.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: az Egyesült Államok déli részén, Texas államban, valamint Mexikó északi területein, Nuevo León és Tamaulipas államokban fordul elő, 20–500 méter tengerszint feletti magasságban.
Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód: tövises bozótos síkságokon vagy alacsony dombokon él, homokos, agyagos vagy kavicsos talajon, ritkán agyagpalán.

Kultúrában tartás

Nagyon mutatós, szép formájú és színgazdag növény. Ritka virágszíne különlegessé teszi. Gyűjteményekben az elsők között virágzik, akár február–márciusban. Nagyobb és mélyebb ültetőedényt igényel kiterjedt gyökérzete miatt. Fényigényes, teljes napfényben mutatja legszebb alakját és színeit. Öntözni csak tavasszal és nyáron szabad, télen teljesen szárazon tartandó. Túlöntözésre érzékeny vastag, húsos gyökérzete miatt. Talaja jó vízáteresztő, semleges közeli vagy enyhén bázikus kémhatású legyen. Vízkultúrában is nevelhető, kisebb korban hetente, nagyobb edényben kéthetente 24 órára tápoldatba állítva. Ültetőközegként égetett agyaggranulátum vagy porózus vulkáni kőzet alkalmas.

Taxonómia és filogenetika

A fajt eredetileg Echinocactus nemzetségben írták le, később több nemzetségbe is átsorolták. Jelenlegi elfogadott besorolása a Sclerocactus nemzetségbe tartozik.

Egyéb

Az első leírásban a faj nevét a ma használatostól eltérő, szabálytalan helyesírással (scheerii) közölték.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete
Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen)