Setiechinopsis mirabilis

Echinopsis mirabilis
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cereeae
Alnemzetség- csoport	Trichocereinae
Nemzetség	Echinopsis
Faj	Echinopsis mirabilis

Tudományos név

• Setiechinopsis mirabilis (Speg.) Backeb. ex de Haas in Succulenta (Netherlands) 22: 9. 1940. Sec. Hunt (2016)
  • A tudományos név státusza: érvényes
• Echinopsis mirabilis (Spegazzini) Spegazzini, 1905
  • A tudományos név státusza: szinonima

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév:
  • Seti-: A latin seta (vagy saeta) szóból származik, amelynek jelentése „sörte” vagy „merev szőr”. Ez a növény virágcsövén és magházán található sűrű, sörteszerű tüskékre és gyapjúszőrre utal.
  • -echinopsis: Ez maga is egy összetett név, amely az ógörög echinos (sün) és az opsis (megjelenés, hasonlóság) szavakból áll.

A nevet Alberto Vojtěch Frič javasolta eredetileg, majd Curt Backeberg tette érvényessé 1940-ben. Az elnevezés célja az volt, hogy elkülönítsék azokat a kaktuszokat, amelyek bár testfelépítésükben hasonlítanak az Echinopsisokra, viráguk szerkezete – különösen a sörtés, karcsú virágcső – és öntermékenyülő képességük markánsan eltér azoktól.

• A latin mirabilis jelentése gyönyörű, csodálatos, a növény különleges szépségét fejezi ki, és a virágra utal.

Típuspéldány

• Echinopsis mirabilis; Spegazzini, Argentína, Santiago del Estero, Colonia Ceres környéke.
• Első leírása: Echinopsis mirabilis Spegazzini, Anales del Museo Nacional de Buenos Aires (ser.3.) 4:489, 1905.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Spegazzini, 1905

Echinopsis mirabilis képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Setiechinopsis mirabilis szinonimái

• (A keresett Echinopsis mirabilis ennek a taxonnak a szinonimája)*

• ≡ Echinopsis mirabilis, ≡ Arthrocereus mirabilis, ≡ Acanthopetalus mirabilis
• = Setiechinopsis mirabilis var. gracilior, ≡ Arthrocereus mirabilis var. gracilior

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár , levél, gyökér

A növény hajtása általában nem ágazik el, hengeres, 12-15 cm hosszú (idős példányok elérhetik a 30 cm-t is, de ezt a kort ritkán érik meg) és legfeljebb 2,5 cm átmérőjű. Színe sötét barnászöld.

Mintegy 11 db bordája egyenes lefutású, rajtuk az apró areolák 4-5 mm-re helyezkednek el egymástól.

Egyetlen középtövise 10-15 mm hosszú, erős, az areolából egyenesen nyúlik ki oldalirányba. Színe sötétbarna vagy majdnem fekete, finoman bársonyos-bolyhos hatású. 9-14 db peremtövise 3-5 mm hosszú, halvány szürkés színű.

Generatív test

Virág

Éjjel nyíló, öntermékenyülő virága a növény csúcsa közelében fejlődik, hossza 6-12 cm, átmérője 3-5 cm. A virágcső gyapjúszerű hajjal fedett és általában tövises.

• Takarólevelek: A lepellevelek keskenyek, hegyesek, fehérek. A magházat fedő pikkelyek keskenyek, tövisesek.

Termés

Termése orsó alakú, hossza 3-4 cm, átmérője 6 mm, sötétzöld, beszáradó, éretten oldalán felreped.

• Magja: Magjai feketék vagy sötétbarnák, barnás-szürke foltokkal, kb. 1,2-1,5 mm átmérőjűek.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Típus élőhelye Argentína Santiago del Estero tartományában található, Colonia Ceres környékén. Megtalálható még La Rioja és Mendoza tartományok területén is.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Gyér növényzetű (pázsitfűfélék, törpecserjék stb.), vulkanikus sziklás, aprózódott köves felszíneken, sekély talajon.

Kultúrában tartás

A gyűjtők talán kissé alábecsülik ezt a fajt. Igaz, hogy önmagában nem tartozik az igazán látványos növények közé, virágzáskor azonban igazi unikum. Feltűnően keskeny szirmú, hosszú csövű, illatos fehér virágai a sötét színű növényen igen különleges, szép hatást nyújtanak.

Gondozás szempontjából egyike a legigénytelenebb fajoknak. Teleltetése teljesen szárazon történjen, így akár néhány fokos mínuszt (egyes források szerint -12 °C-ot is) tartósan elvisel. Fejlődési időszakban az átlagosnál több öntözést igényel. Ha ezt biztosítjuk, akkor virágzása gyakoribb, gazdagabb lesz.

Viszonylag nagy magjai jól kelnek, a magoncok gyorsan fejlődnek, a második évben már virágzóképesek. Májustól szeptemberig virágzására többször is számíthatunk, de csak az esti-éjszakai órákban gyönyörködhetünk benne, a virágok hajnalra véglegesen bezáródnak. Szinte minden virág megtermékenyül. Ha nincs szükségünk a magokra, akkor a terméseket érdemes a virágzás után hamarosan leszedni. Így még gyakoribb virágzást érhetünk el egy-egy növénynél, hiszen energiáit nem a termés és a magok fejlesztésére kell fordítani.

Nem túl hosszú életű növények, ami nem is baj, mert az idős, 15 cm-nél hosszabb példányok már elhevernek és nehezen kezelhetők, nem szépek. Mivel könnyen szaporítható, érdemes mindig fiatal, dekoratív példányokat tartani a gyűjteményben.

Egyéb

A faj rendkívül erős öntermékenyülő hajlama különös jelenség, mivel az éjjel nyíló, feltűnő alakú és színű virág, illetve annak jellegzetes illata az éjszakai lepkék közreműködését feltételezné. Egy müncheni egyetem internetes honlapja szerint az intézményben vizsgálják a növénynek ezt a különös tulajdonságát, az önmegtermékenyítés pontos mechanizmusát, illetve hogy a virág által kibocsátott illatanyag milyen hatással van az éjszakai rovarok viselkedésére.

Tömeges eredeti élőhelyi virágzása az indián őslakosság figyelmét is felkeltette, és földöntúli jelnek, mintegy imának vélték a hegy istenétől a vulkánkitörés megakadályozására.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán
• Lektor: Papp László
• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 272. kártya