Stenocactus vaupelianus

Stenocactus vaupelianus
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cacteae
Alnemzetség-; csoport	Ferocactinae
Nemzetség	Stenocactus
Faj	Stenocactus vaupelianus

A nyomtatható változat már nem támogatott, és hibásan jelenhet meg. Kérjük, frissítsd a böngésződ könyvjelzőit, és használd a böngésző alapértelmezett nyomtatás funkcióját.

Tudományos név

Stenocactus vaupelianus (Werdermann) F. M. Knuth, 1935
A tudományos név státusza: érvényes

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév előtagja ógörög szó: “stenos” = keskeny, karcsú, a nemzetség tagjainak keskeny bordáira utal. A “cactus” szó ógörög eredetű (“kaktos”), eredetileg bogáncs-szerű szúrós növény, más vélemény szerint articsóka köznyelvi megnevezésére használták. A fajnév, vaupelianus, feltehetően a gyűjtő, Vaupel tiszteletére lett választva.

Típuspéldány

Gyűjtő: nem ismert, Berlini Botanikus Kertben nevelt példány alapján
Első leírása: Echinocactus vaupelianus Werdermann, 1931
Az aktuális nemzetségbe helyezte: F. M. Knuth, 1935

Szinonimák

Ferocactus vaupelianus N. P. Taylor, 1980
Echinocactus albatus A. Dietr., 1846
Stenocactus albatus (A. Dietr.) F. M. Knuth, 1935
Echinofossulocactus albatus (A. Dietr.) Orcutt, 1926
Brittonrosea albata (A. Dietr.) Speg., 1923
Echinocactus vaupelianus Werd., 1931
Echinofossulocactus vaupelianus (Werd.) H. L. Whitmore, 1934
Echinofossulocactus albatus (Dietr.) Br. & Rose, 1922

Érvényes név és szinonimák a Stenocactus vaupelianus taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Általában magányos, alakja gömbölyded, idősebb korban kissé oszloposodik. Hajtásszíne kékeszöld árnyalatú. Átmérője 7–12 cm, csúcsa gyapjas és tövises. 30–40 keskeny, erősen hullámos bordája van, hullámok kb. 1,5 cm-es intervallumokban követik egymást, bordák magassága 5–8 mm.

Szemölcsök

Szemölcsei (tuberkulum-ai) erősen hullámosak, kb. 1,5 cm-re követik egymást a bordákon.

Axillák

Eleinte fehér filcesek, később csupaszok.

Areolák

Oválisak, egymástól 15–20 mm-re helyezkednek el.

Tövisek

Középtövis: 1–2 (legfeljebb 4), hegyes, tűszerű, néha lapított, eleinte felfelé, majd oldal-irányba mutat. Színük sárga vagy barnás, csúcsuk feketésbarna, a csúcstól távolabb vöröses.
Peremtövis: 15–25, majdnem átlátszó fehérek, 1–1,5 cm hosszúak, egyenesek vagy enyhén hajlottak, sugarasan rendezettek, átfedik egymást a bordák felett.

Generatív test

Virág

Virágok 2–2,5 cm hosszúak, a sűrű csúcsi tövisektől nem mindig tudnak kitárulni.
Lepellevelek: halványsárga vagy krémfehér, erősebb középcsíkkal; egyes leírások szerint rózsaszín is lehet, szintén sötétebb középcsíkkal.
Ivarlevelek: porzószál fehér, portokok sárgák, bibe hasonló hosszúságú, rózsaszínes.

Termés

Gömbölyű, oldalt nyíló, 8–10 mm átmérőjű, szürkés pikkelyekkel fedett.
Magja: kb. 1 mm széles, sötétbarna vagy szürkés fekete.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó (San Luis Potosi, feltételezett Hidalgo)
Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód: alacsony bokrok és lágyszárúak között, sekély talajon vagy mészkőtörmeléken.

Kultúrában tartás

Korán virágzik, bimbók fejlődése februárban, virágzás márciusban.
Talaja jól drénezett, semleges vagy enyhén lúgos.
Nyáron napos helyen, szoktatás után szabadban, tűző napon.
Télen teljesen szárazon, fagypont felett.
Magról jól szaporítható.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Hullámos bordái 1,5 cm-es intervallumokban, csúcsán gyapjas, tövisei hegyesek és hosszúak.
S. albatus hasonló, de a sötét töviscsúcs nem látható.

Taxonómia és filogenetika

Eredetileg Echinocactus, később Echinofossulocactus, majd Stenocactus nemzetségbe helyezve F. M. Knuth, 1935.

Egyéb

Nehéz nemzetség rendszerezés szempontjából; hivatalosan 8 fajt ismernek el.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

* Magyar Pozsgásgyűjtők és Kaktuszgyűjtők kiadványai: Pozsgások 310. kártya