Strombocactus disciformis
| Strombocactus disciformis | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cacteae |
| Alnemzetség- csoport |
Cactinae |
| Nemzetség | Strombocactus |
| Faj | Strombocactus disciformis |
 
| |
Tudományos név
- Strombocactus disciformis (De Candolle) Britton et Rose, 1922
- A tudományos név státusza: érvényes
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév az ógörög strombos = csavarulatos test, csiga, búgócsiga, játékcsiga, kürtös csiga, kúp, fenyőtoboz szóból származik, legfőképpen arra utal, hogy a növény teste hasonlít bizonyos csigák házára.
- A fajnév latin szó, disciformis, tányér alakút jelent, a növény laposságát fejezi ki.
Típuspéldány
- Első leírása: Mammillaria disciformis DC., Mém. Mus. Hist. Nat. Paris 17: 114, 1828
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Britton és Rose, Cactaceae 3: 106, 1922
Szinonimák
- Echinocactus turbiniformis Pfeiffer, 1868
- Cactus turbinatus Kuntze, 1891
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
- Magányos, nyomott gömb, diszkosz alakú.
- Általában 2–5 cm, ritkán 15 cm átmérőjű és 20 cm hosszú.
- Színe zöld vagy szürkészöld, viaszos bevonattal.
Szemölcsök
- 8–13 spirálba rendeződnek, szabálytalan rombusz alakúak, 10–18 mm szélesek
Areolák
- Kicsik, 2 mm hosszúak, kör vagy ellipszis alakúak, fehér gyapjúval fedettek, ami hamar lekopik.
Tövisek
- Középtövis: 4–5 db, 1–2 cm hosszú, egyenes vagy hajlott, törtfehér színű, sötétebb csúccsal
- Peremtövis: nincs külön megadva a forrásban
Generatív test
Virág
- A virág a csúcsi areolákból képződik, 2,5–5 cm hosszú és széles
- Lepellevelek: tölcsér alakú, fehér–sárgásfehér színű, vörös torokkal
- Ivarlevelek: porzószálak fehérek vagy vörösesek, portokok és 6–10 db hosszú bibeág fehéressárga
Termés
- Hosszúkás, 7–10 mm hosszú és 6–7 mm széles
- Zöld vagy barnásvörös, éretten 2–4 helyen hosszirányban felreped, majd megszárad
- Magja: 0,3–0,5 mm, majdnem gömb alakú, nagy függelékkel, fényes vörösesbarna, maghéja szemölcsös
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Mexikó középső része — Guanajuato, Quéretaro, Hidalgo államok
- Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód: völgyek, kanyonok meredek, gyakran függőleges agyagpala sziklafalai, kőzetrepedések; ritkán más lágyszárú növények társaságában
Kultúrában tartás
- Virágait hullámokban, tavasztól őszig folyamatosan hozza
- Lassú növekedésű, magról nevelése türelmet igényel
- Magoncok oltása lehetséges, ügyelni kell az összenyomódás elkerülésére
- Eredetileg meszes talajon nő, kultúrában nem válogatós
- Vegetációs időben bő öntözés, télen szárazon, +5–+10 °C-on
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
- A nemrég leírt subsp. esperanzae alfajtól eltérően egyidejűleg nagy számban virágzik egy-egy növényen
- Eredetileg S. jarmilae-ként leírt forma kisebb test- és virágméretével különbözik, de forma szinten stabilan a subsp. disciformis-hoz tartozik
Taxonómia és filogenetika
- A faj a Cactaceae család Strombocactus nemzetségébe tartozik
- Eredetileg Mammillaria nemzetségbe sorolták, majd áthelyezték jelenlegi nemzetségébe
Egyéb
- Subsp. esperanzae-val együtt két alfaj tartozik a fajhoz
Szerzők
- Szöveg: Elhart Zsolt
- Kép: Tóth Norbert (1. és 2.), Bodor János (3.)
- Lektorálta: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen), Pozsgások, 264. kártya