Sulcorebutia verticillacantha var. cuprea
| Weingartia canigueralii | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cereeae |
| Alnemzetség- csoport |
Rebutiinae |
| Nemzetség | Weingartia |
| Faj | Weingartia canigueralii |
 
| |
Tudományos név
- Weingartia canigueralii (Cárdenas) F.H.Brandt in Kakteen Orch. Rundschau 5: 17. 1978. Sec. Kiesling & al. (2014)
- A tudományos név státusza: érvényes
- Sulcorebutia verticillacantha var. cuprea Rausch in Kakteen And. Sukk. 23(5): 124. 1972 syn. sec. Kiesling & al. (2014)
- A tudományos név státusza:szinonima
A név eredete, etimológia
A szinoním Rebutia nemzetségnév a francia Pierre Rebut (1830–1898) nevét viseli, aki szőlőtermesztő, valamint p
ozsgás növényeket forgalmazó kertészet tulajdonosa volt a Lyon közelében található Chazay d’Azergues-ben.
A steinbachii fajnév José Steinbach nevű kaktuszgyűjtőről kapta a nevét, aki a faj felfedezője volt a 1930-as évek elején.
A verticillacantha latin-ógörög összetétel: „verticillus” = összefonódott, kusza, örvénylő; „akanthos” = tövis; utal a faj kusza töviseire.
Az eredeti Sulcorebutia nemzetségnévben a „sulcus” jelentése: barázda, utalva a szemölcsök tejnedvén található barázdás areolára.
Típuspéldány
- Első leírása: Kakt. und and. Sukk., 23: 124, 1972
Szinonimák
- Sulcorebutia verticillacantha subsp. cuprea (Rausch) Slaba, 2006
- Érvényes név és szinonimák a Rebutia steinbachii subsp. verticillacantha taxonnál
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Alapfajnál nagyobb hajtásai egyedülállók vagy kisebb csoportokat képeznek. Gömbölyded alakúak, 30 mm átmérővel, kultúrában akár 60–70 mm magasak és 80 mm szélesek. Hajtásuk a gyökérzethez elvékonyodó nyakrésszel csatlakozik. Színük vörösesbarna–rézszínű. 12 bordája csavart lefutású, 4 mm magas és 5 mm széles kerek szemölcsökre (tuberkulum-ai) tagolt.
Szemölcsök
Csavart lefutású bordákon 4 mm magas és 5 mm széles kerek szemölcsök (tuberkulum-ai).
Areolák
6 mm hosszúak, fehéren gyapjasak.
Tövisek
- Középtövis: nincs az alapleírás szerint, de kultúrában 3–5 db is megjelenhet, akár 25 mm hosszú, barna, csúcsán sötétebb árnyalatú
- Peremtövis: 11–13 db, 5–6 párba rendezve két oldalra áll, egy lefelé mutat; 6–9 mm hosszú, a hajtásra simul, barna színű, sötétebb csúccsal
Generatív test
Virág
30 mm hosszú és 45 mm széles, tiszta vörös vagy vörös narancsszínű torokkal. Lepellevelei keskenyek, hosszú csúcsban végződnek. Külső lepellevelek rózsaszínűek, barnás középcsíkkal. Magházat és rózsaszín virágcsövet széles pikkelyek fedik.
- Lepellevelek: külső lepellevelek rózsaszínűek, barnás középcsíkkal; belső lepellevelek narancsszínű torokkal; keskenyek, hosszú csúcsban végződnek
- Ivarlevelek: porzószálak felül vörösek vagy narancsosak, alul lilásvörösek; bibeszál sárgás rózsaszín; bibe 6–8 ágú, fehér
Termés
Vöröses színű, kb. 5–6 mm átmérőjű, világosbarna pikkelyekkel.
- Magja: fekete, sapka alakú, 1,11 × 0,8 mm, megegyezik a Sulcorebutia verticillacantha magjaival
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Bolívia, Torotoro (Charcas tartomány, Potosí megye), 3200 m tengerszint feletti magasság; előfordulási terület: 3000–3250 m, Torotoro-tól délkeletre Potosí és Chuquisaca megyék határáig
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: kopár hegyoldalak, gyér növényzetű sziklagyepek, mohák és zuzmók között, sziklarepedésekben, sziklák között
Kultúrában tartás
Nagyon jó vízáteresztő, ásványi összetételű, savanyú kémhatású ültetőközeg, sok napfény, friss levegő. Vegetációs időszakban öntözés, nyugalmi periódusban teljes szárazon tartás. Teleltetési hőmérséklet ~10 °C. Ültetőközeg állapotára és összetételére fokozottan figyelni kell. Szaporításuk vegetatív módon, sarjnövények gyökereztetésével a leghatékonyabb.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Korábban faji státuszt viselt a Sulcorebutia verticillacantha. Ma a Rebutia steinbachii alfajaként kezelik, élőhelyi forma. Kultúrában előfordulhat, hogy középtövisei jelentősen hosszabbak, és élénk virágaival feltűnőbb, mint az alapfaj.
Taxonómia és filogenetika
A Sulcorebutia nemzetséget összevonták a Rebutia nemzetséggel. A verticillacantha alfaji besorolást kapott a Rebutia steinbachii faj alatt. Sulcorebutia-rajongók gyakran a Rausch által adott néven jelölik gyűjteményeikben.
Szerzők
- Szöveg: Lukoczki Zoltán
- Kép: Lukoczki Zoltán
- Lektorálta: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 741. kártya