Ugrás a tartalomhoz

Tulista maxima

Innen: MKOE wiki
A nyomtatható változat már nem támogatott, és hibásan jelenhet meg. Kérjük, frissítsd a böngésződ könyvjelzőit, és használd a böngésző alapértelmezett nyomtatás funkcióját.
Tulista maxima
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Monocots
Rend Asparagales
Család Asphodelaceae
Alcsalád Asphodeloideae
Nemzetség Tulista
Faj Tulista maxima
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Tulista maxima (Haworth) G. D. Rowley, 2013

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév, a Tulista, a latin tulus (duzzanat, dudor) szóból ered, amely a leveleken található gyöngyszerű képletekre utal.
  • A faji jelző, a maxima, a latin maximus (legnagyobb) szóból származik, utalva a nemzetség többi fajához képest robusztus megjelenésére. A név története során gyakran keveredett a Tulista pumila névvel, mivel mindkét faj nagy termetű.

Típus

  • Tulista maxima; Adrian Hardy Haworth írta le először Aloe nemzetségben; típusa eredetileg Dél-Afrika, Nyugati-Fokföld területéről származik.
  • Első leírása: Mint Aloe maxima Haworth, a Transactions of the Linnean Society of London folyóiratban jelent meg 1804-ben.
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Gordon Douglas Rowley, 2013-ban.
Tulista maxima képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

  • Aloe maxima
  • Haworthia maxima
  • Haworthia pumila auct. non (L.) Duval
  • Tulista pumila auct. non (L.) G. D. Rowley

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár , levél, gyökér

A növény egy lassú növekedésű, pozsgás faj. A szár rendkívül rövid, a növény gyakorlatilagi tőrózsás megjelenésű. A levelek sűrűn állnak, háromszögletűek, merevek, színük a sötétzöldtől a barnászöldig terjedhet. A levelek felületét mindkét oldalon nagyméretű, fehér, kiemelkedő szemölcsök díszítik, amelyek gyakran sorokba rendeződnek vagy véletlenszerűen szóródnak szét. A gyökérzet húsos, raktározó típusú.

Generatív test

Virág

A virágzat egy egyszerű vagy elágazó fürt, amely hosszú tőkocsányon emelkedik a levelek fölé. A virág cső alakú, kétoldali részarányos (zygomorf).

  • Takarólevelek: A lepellevél színe fehéres vagy rózsaszínes, zöldes középvonalakkal. A belső lepellevél és a külső lepellevél szorosan összeforr a virág alapi részén.
  • Ivarlevelek: A porzószálak a lepelcsőben rejtőznek, a portokok kicsik. A termő felső állású, a bibeszál vékony, a bibe pontszerű.

Termés

Háromrekeszű, száraz toktermés.

  • Magja: Sötét színű, apró, szögletes alakú.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: A faj endemikus Dél-Afrika területén, a Nyugati-Fokföld tartományban, különösen Swellendam és a környező szárazabb völgyek vidékén.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Főként a Karoo-cserjés növénytársulásokban fordul elő, köves talajon, gyakran nagyobb bokrok árnyékában. Szárazságtűrő, az esőzések függvényében fejlődő szukkulens.

Kultúrában tartás

A Tulista maxima lassú növekedése és látványos megjelenése miatt kedvelt gyűjtői növény. Jó vízelvezetésű, ásványi anyagokban gazdag talajt igényel. A tűző naptól védeni kell, a világos, szűrt fényt kedveli. Mérsékelt öntözést igényel a növekedési időszakban, télen szárazon tartandó.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Nagyon hasonlít a Tulista pumila fajra, amellyel gyakran össze is tévesztik. A Tulista maxima levelei általában szélesebbek a tövüknél, és a szemölcsök elrendezése is eltérő lehet. Korábban a Haworthia nemzetségbe sorolták, de a robusztusabb virágzat és a genetikai különbségek miatt sorolták át a Tulista nemzetségbe.

Taxonómia és filogenetika

A faj az APG IV rendszer szerint a Asphodelaceae családba tartozik. Korábban a Haworthia nemzetség Robustipedunculares szekciójának része volt. A molekuláris vizsgálatok bebizonyították, hogy a Tulista nemzetség filogenetikailag elkülönül a valódi Haworthia fajoktól.

Forrás