Tulista maxima
| Tulista maxima | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Monocots |
| Rend | Asparagales |
| Család | Asphodelaceae |
| Alcsalád | Asphodeloideae |
| Nemzetség | Tulista |
| Faj | Tulista maxima |
 
| |
Tudományos név
- Tulista maxima (Haworth) G. D. Rowley, 2013
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév, a Tulista, a latin tulus (duzzanat, dudor) szóból ered, amely a leveleken található gyöngyszerű képletekre utal.
- A faji jelző, a maxima, a latin maximus (legnagyobb) szóból származik, utalva a nemzetség többi fajához képest robusztus megjelenésére. A név története során gyakran keveredett a Tulista pumila névvel, mivel mindkét faj nagy termetű.
Típus
- Tulista maxima; Adrian Hardy Haworth írta le először Aloe nemzetségben; típusa eredetileg Dél-Afrika, Nyugati-Fokföld területéről származik.
- Első leírása: Mint Aloe maxima Haworth, a Transactions of the Linnean Society of London folyóiratban jelent meg 1804-ben.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Gordon Douglas Rowley, 2013-ban.
Tulista maxima képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Aloe maxima
- Haworthia maxima
- Haworthia pumila auct. non (L.) Duval
- Tulista pumila auct. non (L.) G. D. Rowley
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár , levél, gyökér
A növény egy lassú növekedésű, pozsgás faj. A szár rendkívül rövid, a növény gyakorlatilagi tőrózsás megjelenésű. A levelek sűrűn állnak, háromszögletűek, merevek, színük a sötétzöldtől a barnászöldig terjedhet. A levelek felületét mindkét oldalon nagyméretű, fehér, kiemelkedő szemölcsök díszítik, amelyek gyakran sorokba rendeződnek vagy véletlenszerűen szóródnak szét. A gyökérzet húsos, raktározó típusú.
Generatív test
Virág
A virágzat egy egyszerű vagy elágazó fürt, amely hosszú tőkocsányon emelkedik a levelek fölé. A virág cső alakú, kétoldali részarányos (zygomorf).
- Takarólevelek: A lepellevél színe fehéres vagy rózsaszínes, zöldes középvonalakkal. A belső lepellevél és a külső lepellevél szorosan összeforr a virág alapi részén.
- Ivarlevelek: A porzószálak a lepelcsőben rejtőznek, a portokok kicsik. A termő felső állású, a bibeszál vékony, a bibe pontszerű.
Termés
Háromrekeszű, száraz toktermés.
- Magja: Sötét színű, apró, szögletes alakú.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A faj endemikus Dél-Afrika területén, a Nyugati-Fokföld tartományban, különösen Swellendam és a környező szárazabb völgyek vidékén.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Főként a Karoo-cserjés növénytársulásokban fordul elő, köves talajon, gyakran nagyobb bokrok árnyékában. Szárazságtűrő, az esőzések függvényében fejlődő szukkulens.
Kultúrában tartás
A Tulista maxima lassú növekedése és látványos megjelenése miatt kedvelt gyűjtői növény. Jó vízelvezetésű, ásványi anyagokban gazdag talajt igényel. A tűző naptól védeni kell, a világos, szűrt fényt kedveli. Mérsékelt öntözést igényel a növekedési időszakban, télen szárazon tartandó.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Nagyon hasonlít a Tulista pumila fajra, amellyel gyakran össze is tévesztik. A Tulista maxima levelei általában szélesebbek a tövüknél, és a szemölcsök elrendezése is eltérő lehet. Korábban a Haworthia nemzetségbe sorolták, de a robusztusabb virágzat és a genetikai különbségek miatt sorolták át a Tulista nemzetségbe.
Taxonómia és filogenetika
A faj az APG IV rendszer szerint a Asphodelaceae családba tartozik. Korábban a Haworthia nemzetség Robustipedunculares szekciójának része volt. A molekuláris vizsgálatok bebizonyították, hogy a Tulista nemzetség filogenetikailag elkülönül a valódi Haworthia fajoktól.