Tulista pumila
| Tulista pumila | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Monocots |
| Rend | Asparagales |
| Család | Asphodelaceae |
| Alcsalád | Asphodeloideae |
| Nemzetség | Tulista |
| Faj | Tulista pumila |
 
| |
Tudományos név
- Tulista pumila (Linnaeus) G. D. Rowley, 2013
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév, a Tulista, a latin tulus szóból ered, amely duzzanatot vagy dudort jelent, utalva a levelek felületén található jellegzetes fehér szemölcsökre.
- A specifikus jelző, a pumila, a latin pumilus szóból származik, amely törpét vagy alacsony növekedésűt jelent, bár a nemzetségen belül ez az egyik legrobusztusabb faj.
Típus
- Tulista pumila; Linnaeus (L.) gyűjtése, eredeti lelőhelye Dél-Afrika, Nyugati-Fokföld; típuspéldány a Linnean Society of London herbáriumában található.
- Első leírása: Mint Aloe pumila került leírásra Carl von Linné által a Species Plantarum művében 1753-ban.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Gordon Douglas Rowley, 2013.
Tulista pumila képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Aloe pumila
- Aloe margaritifera
- Haworthia pumila
- Haworthia margaritifera
- Haworthia corallina
- Tulista margaritifera
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár , levél, gyökér
A növény lassú növekedésű, pozsgás, amely általában magányos, de idővel sarjakat is képezhet. A szár igen rövid vagy szinte hiányzik, a levelek sűrű, tömött tőrózsát (rozettát) alkotnak. A levelek háromszögletűek, merevek, felfelé törők, sötétzöld vagy barnászöld színűek. A levelek felületét, mind az alsó, mind a felső oldalon, kiemelkedő, kerek, gyöngyszerű fehér szemölcsök borítják, amelyek nem olvadnak össze sávokká. A gyökérzet húsos, vastag, raktározásra módosult.
Generatív test
Virág
A virágzat egy felálló, laza fürt, amely akár 40–50 cm magasra is megnőhet. A virág csöves szerkezetű, fehéres vagy rózsaszínes árnyalatú, zöldes erezettel.
- Takarólevelek: A lepellevél hat összeforrt szirmú, a csúcsán visszahajló szeletekkel. A belső lepellevél és a külső lepellevél hasonló színű, viaszos textúrájú.
- Ivarlevelek: A porzószálak a lepelcső belsejében helyezkednek el, a portokok sárgák. A termő felső állású, a bibeszál rövid, a bibe kisméretű.
Termés
Háromrekeszű, száraz toktermés, amely éréskor hosszanti irányban felhasad.
- Magja: Apró, sötétbarna vagy fekete, szabálytalan alakú, gyakran szárnyas, ami segíti a szél általi terjedést.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A faj őshonos Dél-Afrika területén, kifejezetten a Nyugati-Fokföld tartományban, a Robertson Karoo régióban (Worcestertől és Robertstontól Montaguig).
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Száraz, szemiarid területeken él, gyakran köves, homokköves talajon vagy sziklák árnyékában. Jellemzően a Karoo-cserjés növénytársulásaiban fordul elő. Geofiton jellegű túlélési stratégiát mutat a száraz időszakokban, bár levelei egész évben láthatóak.
Kultúrában tartás
A Tulista pumila népszerű dísznövény a szukkulensgyűjtők körében. Jó vízelvezetésű talajt és világos, de a tűző naptól védett helyet igényel. Mérsékelt öntözést igényel a növekedési időszakban, télen pedig szárazon kell tartani. Fagytűrő képessége korlátozott, fagymentes helyen teleltetendő.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Tulista pumila hasonlít a Tulista maxima (korábban Haworthia maxima) fajra, de levelei keskenyebbek és a szemölcsök eloszlása egyenletesebb. Eltér a Tulista kingiana fajtól is, amelynek szemölcsök díszítése simább és sárgásabb zöld a színe. A korábbi Haworthia nemzetség tagjaitól robusztusabb termete és virágszerkezete különbözteti meg.
Taxonómia és filogenetika
Az APG IV osztályozás alapján a Asphodelaceae családba, azon belül az Asphodeloideae alcsaládba tartozik. Korábban a Haworthia nemzetség Robustipedunculares szekciójába sorolták, de a filogenetikai vizsgálatok (molekuláris adatok) kimutatták, hogy ez a csoport külön nemzetséget alkot, így került át a Tulista nemzetségbe.