Turbinicarpus hoferi

Turbinicarpus hoferi
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cacteae
Alnemzetség- csoport	Cactinae
Nemzetség	Turbinicarpus
Faj	Turbinicarpus hoferi

Tudományos név

• Turbinicarpus hoferi Lüthy & A. B. Lau, 1991
• A tudományos név státusza: érvényes

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév latin–ógörög szóösszetétel: turbo (csiga, forgó test) + karpos (termés), a jellegzetes, gombolyúded, csiga alakú termésre utal.
A fajnév Anton Hofer német gyűjtőre és kutatóra emlékezik, aki a faj felfedezője és több új taxon leírója volt.

Típuspéldány

• Első leírása: Kakt. u. a. Sukk. 42: 2–3, 34–37, 62–65, 1991
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: J. M. Lüthy & A. B. Lau, 1991

Szinonimák

• Pediocactus hoferi (J. M. Lüthy & A. B. Lau) Halda, 1998
• Neolloydia hoferi (J. M. Lüthy & A. B. Lau) A. T. Powell, 1999
• Érvényes név és szinonimák a Turbinicarpus hoferi taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Teste a csúcsán bemélyedt, nyomott gömb alakú, szürkészöld színű. Átmérője 3–5(–7) cm, gyakran mindössze kb. 5 mm-re emelkedik a talaj fölé.

Gyökér

Gyökérzete módosult, karószerű, elágazó.

Szemölcsök

Bordái (9–11) széles romboid alapú dudorokból épülnek fel. A dudorok tompán lekerekítettek, 4 mm magasak, 10 mm szélesek és 7 mm hosszúak, felül és alul kissé homorúak lehetnek. Spirális lefutásúak, spirálarányuk 5:8, szögletesen érintkeznek.

Fotó: Jokhel Csaba

Areolák

Az areolák kb. 1 mm átmérőjűek, kör alakúak, a dudorok csúcsán helyezkednek el. Fiatalon fehér gyapjúval fedettek, amely később lekopik.

Tövisek

• Középtövis: idősebb egyedeken 4–7 darab, szürkés színű, sötétszürke heggyel; enyhén vagy erősebben felfelé és sugárirányban állnak, 2–4 kissé lefelé néz, 3–5 mm hosszú; a többi 20 mm hosszú is lehet
• Peremtövis: fiatal növényeken 6–13 darab, 2–3 mm hosszú, fésűsen vagy sugárirányban rendeződve

A tövisek hossz- és keresztirányban mikrohasadékoktól érdesek.

Generatív test

Virág

A virágok a növény csúcsán, fiatal areolákból fejlődnek, tölcsér alakúak, kb. 15 mm hosszúak és 15–20 mm átmérőjűek, fehérek.

• Lepellevelek:
  • külső lepellevelek: keskeny lándzsásak, 10 mm hosszúak, 3–4 mm szélesek, felül fehéres, alul és középen barnás rózsaszín árnyalatúak
  • belső lepellevelek: széles lándzsásak, hegyesek vagy kihegyesedők, 12 mm hosszúak, 3–6 mm szélesek, fehérek
• Ivarlevelek:
  • porzószálak: 60–80 darab, rózsaszínűek
  • portokok: kb. 1 mm szélesek, sárgák
  • bibeszál: fehér, kb. 8 mm hosszú, a porzók fölé emelkedik
  • bibe: fehér, a bibelebenyek száma 4, hosszuk kb. 1 mm

A lepellevelek száma összesen 12–16.

Termés

A termés fehéreszöld, éréskor barnás színű, hosszanti hasadékkal nyílik fel, majd kiszáradva kissé kifordul. Mérete 5–7 mm hosszú és 3–5(–4) mm átmérőjű, kb. 50 magot tartalmaz.

• Magja: sötétbarna, széles, kerekded palack alakú, felszínén erőteljes dudorokkal; a keskenyebb végén található a köldök, mélyen bemélyedve

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Mexikó, Nuevo León állam déli része, Aramberri környéke
• Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód: déli kitettségű domb- és hegyoldalak, gipszkőzeten vagy azon kialakult bázikus, ásványokban gazdag talajon; társulásban többek között Ferocactus echidne, Echinocactus platyacanthus, Mammillaria formosa, M. picta, Thelocactus bueckii, Echinocereus viereckii, Ariocarpus retusus fajokkal

Kultúrában tartás

Magról nem nehezen szaporítható faj. Gyökerei érzékenyek a pangó vízre, ezért a vegetációs időszakban úgy öntözzük, hogy a talaj két öntözés között kiszáradjon. Talaja jó vízáteresztő, bázikus (pH 7,9–8,5), aprított gipszkőzet és alginit hozzáadásával javítható. Kora nyártól késő őszig több periódusban virágzik. Intenzív napfényt igényel enyhe árnyékolással. Nem önbeporzó. Októbertől márciusig szárazon, 3–8 °C-on teleltessük. A magoncokat kezdetben jobban árnyékoljuk.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Nemcsak elterjedésében, hanem élőhelyének sajátosságaiban is elkülönül a rokon fajoktól. Magasan, 2000 m feletti tengerszint feletti magasságban él, kisebb csoportokban.

Taxonómia és filogenetika

A faj önálló taxonként jól elkülönülő morfológiai és élőhelyi sajátosságokkal rendelkezik a Turbinicarpus nemzetségen belül.

Egyéb

Magashegységi, specializált élőhelyű faj, természetes populációi kis csoportokban fordulnak elő.

Szerzők

• Szöveg: Papp László
• Kép: Papp László (1.), Elhart Zsolt (2.)
• Lektorálta: —

Forrás

• Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen), Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 114. kártya