Dracaena angolensis
| Dracaena angolensis | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Monocots |
| Rend | Asparagales |
| Család | Asparagaceae |
| Alcsalád | Nolinoideae |
| Nemzetség- csoport |
Dracaeneae |
| Nemzetség | Dracaena |
| Faj | Dracaena angolensis |
 
| |
| Sansevieria angolensis | |
|---|---|
 Nomenklatúrális (homotipikus) szinonima | |
| Rendszertani besorolás | |
| Faj | Sansevieria angolensis |
Tudományos név
- Dracaena angolensis (Welw. ex Carrière) Byng & Christenh. 2018 sec. POWO
elfogadott, érvényes név - Sansevieria angolensis Welw. ex Carrière in Rev. Hort. (Paris) 10: 447 (1861)
szinonima név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév, a Dracaena a görög drakaina (nőstény sárkány) szóból származik, ami a nemzetség egyes fás szárú fajainak megszilárduló, vörös színű nedvére, az úgynevezett sárkányvérre utal.
- A faji jelző, az angolensis földrajzi eredetre utaló neolatin kifejezés, jelentése „angolai”, „Angolából származó”, ami a növény természetes előfordulási területének egyik legfontosabb bázisára utal.
Típus
- Típustaxon: Dracaena angolensis (Welw. ex Carrière) Byng & Christenh.; Angola, Luanda tartomány. Gyűjtő: Friedrich Welwitsch (Welwitsch 3747).
- Első leírása: A taxont érvényesen először Sansevieria angolensis néven Élie-Abel Carrière publikálta 1861-ben a Revue Horticole-ban, Friedrich Welwitsch kéziratos nevét (nomen nudum) alapul véve.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Az újabb filogenetikai eredmények alapján a taxont a Dracaena nemzetségbe James W. Byng és Maarten J. M. Christenhusz helyezte át a Global Flora 4: 64. oldalán, 2018-ban.
Dracaena angolensis képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Sansevieria angolensis Welw. ex Carrière in Rev. Hort. (Paris) 10: 447 (1861)
- Acyntha cylindrica (Bojer ex Hook.) Kuntze in Revis. Gen. Pl. 2: 699 (1891)
- Cordyline cylindrica (Bojer ex Hook.) Britton in Bot. Porto Rico 5: 150 (1923)
- Sansevieria cylindrica Bojer ex Hook. in Bot. Mag. 85: t. 5093 (1859)
- Sansevieria cylindrica var. patula N.E.Br. in Bull. Misc. Inform. Kew 1915: 218 (1915)
- Sansevieria livingstoniae Rendle in J. Bot. 70: 89 (1932)
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
Örökzöld, felálló, erőteljes felépítésű, tőlevélrózsás, pozsgás növény. A valódi föld feletti fás szárú hajtás szinte teljesen hiányzik, a növény alapját egy vaskos, kúszó, világosbarna vagy sárgás színű, húsos rizóma (módosult föld alatti szár) képezi. Ebből a rizómából fejlődnek ki a legyezőszerűen, két sorba rendeződő, merev, hengeres, cső alakú, húsos levelek (levél). Egy-egy levélrózsában általában 3–6 darab, szorosan egymáshoz simuló, mereven felálló vagy enyhén széthajló levél található, amelyek hossza a kultúrában 60–150 cm, természetes élőhelyén akár a 2 métert is elérheti, átmérőjük az alapnál 2–4 cm. A levelek felszíne sima, merev, bőrszerű, keresztmetszetük teljesen kör alakú (hengeres), hosszanti irányban enyhén barázdáltak, de valódi bordák vagy szemölcsök nincsenek rajtuk. Színük sötétzöld vagy szürkészöld, felületüket szabálytalan lefutású, márványozott, világosabb szürkészöld vagy sárgásbarna keresztirányú sávok díszítik. A levél csúcsa egy merev, szúrós, tövishez hasonló hegyben (tövis szerű képletben) végződik. A növény rendkívül erős, vaskos, rostos gyökérzettel (rizómából eredő járulékos gyökérrendszerrel) kapaszkodik a talajba, amely nagy mennyiségű víz raktározására képes.
Generatív test
Virág
A virágzási időszakban a tőlevélrózsa közepéből egy mereven felálló, hengeres, húsos, sötétzöld, skarlátvörös murvalevelekkel borított, akár 60–90 cm hosszú fürtös virágzat (gallyasodó füzér) fejlődik. A virágok csoportosan, 3–5-ösével ülnek a virágzati tengely mentén, cső alakúak, éjszaka nyílnak, hosszuk 3–4 cm, színük krémszínű, fehéres-rózsaszínes vagy enyhén zöldes árnyalatú, és rendkívül intenzív, édeskés illatot árasztanak.
- Takarólevelek: A lepellevél (sziromlevél, külső lepellevél, belső lepellevél) az alapjánál egy hosszú, keskeny csővé forr össze, a párta és csésze zónája nem különül el élesen, a szabadon álló cimpák keskenyek, visszahajlók, fehéres-rózsaszínűek.
- Ivarlevelek: A 6 darab porzószálak hosszan kinyúlnak a lepelcsőből, a portokok kisméretűek, sárgásfehérek; a termő felső állású, a bibeszál vékony, fonalas, a bibe fejecskeszerű, apró.
Termés
A termés gömbölyded, húsos bogyó termés, amely kezdetben zöld, majd éretten narancssárga vagy élénkvörös színűvé válik.
- Magja: A bogyóban 1–3 darab gömbölyű vagy szabálytalan alakú, krémszínű, kemény, viaszos felületű mag található.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A faj természetes elterjedési területe Afrika trópusi, déli és nyugati részeire korlátozódik, elsősorban Angola, Kongó, Zambia és Zimbabwe szárazabb szavannás területein őshonos.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Száraz, szubtrópusi és trópusi szavannákon, nyílt erdőségekben, valamint félsivatagos területeken él. Jellemzően cserjések védelmében, homokos, kavicsos vagy sziklás talajokon gyökerezik. Kimondottan szárazságtűrő, geofiton vagy részben litofiton életmódot folytat, a húsos föld alatti rizóma segítségével vészeli át a hosszan tartó, akár több hónapos száraz időszakokat.
Kultúrában tartás
A szobai kultúrában az egyik legigénytelenebb, legellenállóbb szukkulens növény, amely kiválóan tolerálja a fényszegény környezetet és a száraz levegőt is. Laza, jó vízáteresztő, durva homokkal, pumicával vagy perlittel kevert, általános virágföldet igényel. A túlöntözésre rendkívül érzékeny, a pangó víz a húsos rizóma és a gyökérzet gyors rothadásához vezet. A növekedési időszakban (tavasztól őszig) mérsékelt öntözést igényel, a földjét két locsolás között hagyni kell teljesen kiszáradni. Világos, napos helyen fejlődik a legszebben, de a félárnyékot is elviseli. Teleltetése egyszerű, normál szobahőmérsékleten vagy hűvösebb (de minimum 10 °C-os) helyiségben, szinte teljesen szárazon tartva sikeresen átteleltethető. Szaporítása tőosztással vagy a levelek darabolásával (levéldugvánnyal) történik.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Dracaena angolensis (korábbi nevén Sansevieria cylindrica) a legkönnyebben a teljesen hengeres, cső alakú, merev és sávos levelei alapján azonosítható, amelyek éles kontrasztot mutatnak a legtöbb Dracaena vagy régebbi Sansevieria faj lapos, kard alakú leveleivel szemben. Hasonló megjelenésű a Dracaena stuckyi, azonban annak levelein egy markáns hosszanti csatorna fut vég單, míg a Dracaena angolensis levelei szinte teljesen kör keresztmetszetűek.
Taxonómia és filogenetika
A faj korábban évtizedekig a különálló Sansevieria nemzetségbe tartozott, mint annak egyik legismertebb típusos képviselője. A modern molekuláris és filogenetikai DNS-vizsgálatok (különösen a plasztisz és nukleáris markeranalízisek) azonban kimutatták, hogy a Sansevieria csoport beágyazódik a spárgafélék (Asparagaceae) családján, azon belül a nolinaformák (Nolinoideae) alcsaládján belül a Dracaena nemzetségbe. James W. Byng és Maarten J. M. Christenhusz 2018-as revíziójukban hivatalosan is átvezették a fajt a sárkányfa nemzetségbe, így az érvényes tudományos neve a Dracaena angolensis lett.