Blossfeldia liliputana

Blossfeldia liliputana
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Blossfeldioideae
Nemzetség	Blossfeldia
Faj	Blossfeldia liliputana

Tudományos név

Blossfeldia liliputana Werderm. in Kakteenkunde 1937: 162–163
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a német botanikus, Harry Blossfeld (1913–1986) nevét őrzi, aki Dél-Amerikában gyűjtött, fiaként Robert Blossfeld (†1945) potsdami, majd lübecki kertésznek. Több más növény, például Mammillaria- és Kalanchoë-faj is róla kapta nevét.
A fajnév angol szépirodalmi eredetű, Jonathan Swift (1667–1745) „Gulliver utazásai” című művének első részéből származik, az „Utazás Lilliputban” történetből. A név a faj rendkívül kicsiny testére utal. Ortográfiailag „liliputianus” lenne helyes, de a nemzetségnév a Blossfeldia néven rögzült (nomen conservandum).

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, gyűjteményi hely: Északnyugat-Argentína, Jujuy tartomány, Tumbaya környéke (locus classicus).
Első leírása: Werdermann, Kakteenkunde, 1937 (11): 162–163.

A(z) Blossfeldia liliputana szinonimái

≡ Parodia liliputana
= Blossfeldia atroviridis, ≡ Blossfeldia liliputana var. atroviridis
= Blossfeldia pedicellata, ≡ Blossfeldia liliputana var. pedicellata
= Blossfeldia atroviridis var. intermedia
= Blossfeldia liliputana var. formosa
= Blossfeldia minima
= Blossfeldia fechseri, − Blossfeldia liliputana var. fechseri, − Blossfeldia liliputana f. fechseri
= Blossfeldia liliputana var. caineana, − Blossfeldia minima var. caineana
− Blossfeldia campaniflora, − Blossfeldia liliputana var. campaniflora, − Blossfeldia liliputana f. campaniflora
− Blossfeldia flocculosa
− Blossfeldia mizqueana
− Blossfeldia subterranea
− Blossfeldia sucrensis
− Blossfeldia tominensis

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Gombszerűen lapított vagy nyomott félgömb, gyakran teljesen a talajba vagy aprózódott kőzetbe süllyed. Természetben 0,5–0,6–(1,2)–2,5 cm átmérőjű és 0,3–0,6 cm magas. Színe természetes élőhelyén szürkészöld, hamvas kékeszöld vagy barnászöld; kultúrában, sanyarú tartás mellett hasonló színű lehet.

Szemölcsök

Bordák vagy szemölcsök nincsenek, csak a hajtáscsúcson enyhén láthatóak, főleg kultúrában.

Axillák

Az areolák gyapjas, rövid szőrrel fedettek, spirális sorokban 0,5–2 mm távolságban. A rügyek gyakran besüllyedtek a szárba, kis gödörkében találhatók.

Areolák

Aprók, 0,5–2 mm-esek, fehéres, szürkésfehér szőrrel vagy filccel fedettek. Idősebb korban a szőr lekophat, szürkülhet. Néha areolán kívüli gyapjúfoltok vagy emergenciaszőrök is láthatók.

Tövisek

Nincsenek, még a magoncokon sem.

Generatív test

Virág

Kinyílva 6–15 mm hosszú, 5–7(10) mm átmérőjű, fényes fehér, krémszínű, nagyon halvány rózsaszínű vagy sárgásfehér árnyalatú. Bimbói zöldes-vörösesbarnák. A külső leplek a virágcsőhöz hasonló színűek, belső leplek 8–10 db, 3–6(8) mm hosszúak, 0,8–1,6(3) mm szélesek, kívül bordós vagy rózsaszín középcsíkúak, belül fehérek halvány barnás-rózsaszín vagy rózsaszín középcsíkkal.

Ivarlevelek: porzószálak fehérek, ritkán halványsárgák; portok narancssárgák, bibe fehér vagy krémszínű, bibefej 6 vastag ágból áll.

Termés

Széles ovális vagy kerekded, 2,8–4,1 × 3,2–4,2 mm, fényes vöröses-zöldesbarnák, felül virágtakaró levélmaradványokkal, zöldes vagy vörös pikkelyekkel, mellettük apró szőrcsomók. Éréskor szürkésbarnák, oldalt nyílnak vagy felnyílás nélkül lehullanak.

Magja: nagyon kicsi, fényesbarnák vagy feketésbarnák, egy-egy ujjszerű sejtnyúlvánnyal; magköpeny (arillusz) a mag egynegyedét fedi, apró, hajszerű képletekkel.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Északnyugat-Argentína (Catamarca, Jujuy, La Rioja, Mendoza, Salta, San Juan), Bolívia (Cochabamba, Chuquisaca, Potosí, Santa Cruz, Tarija). Areája kb. 1700 km hosszú és 300 km széles, 750–3500(3600) m tengerszint feletti magasságban.
Élőhely: vulkanikus, metamorf és magmatikus sziklákkal tarkított repedések, alacsony humusztartalmú, kötött talajokon (agyag, gipsz), néha aprózódott köveken. Mohák, májmohák, zuzmók társaságában, némi árnyékban, esetenként Trichocereus, Denmoza, Lobivia, Gymnocalycium fajok társaságában. Relatív szárazság, rövid napfény, a felszíni víz cseppeit képesek felvenni.

Kultúrában tartás

Alacsony humusztartalmú homokos, vulkanikus (andezit, bazalt, riolit) vagy metamorfit, magmatikus (gránit) ültetőközegben jól nevelhető. 3–6 óra közvetlen napfényt igényel. Téli nyugalom +1–+8 °C között, rövid ideig -8–-14 °C is elviselhető. Magról könnyen szaporítható, 3–5 mm átmérőjű növények 3–4 évesen, ivarérett 10 évesen. Saját gyökéren tartás ajánlott.

Blossfeldia liliputana
Fotó: Papp László
Fotó: Papp László
Fotó: Papp László
Fotó: Papp László

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Rendkívül sokalakú, polimorf faj. Apró termete, hiányzó bordái és szemölcsei, poikilohidria, mikromorfológiai és élettani specializációi (pl. arillusz, litofil/hiatolitofil életmód) egyedivé teszik.

Taxonómia és filogenetika

Monotipikus, ősi, reliktum faj a Cactoideae alcsaládban. Evolúcióját triploid kromoszómaszám (33) segítette, közel áll a legfejlettebb kaktuszok őseihez, távolabb a mai tribuszok fajaitól. Poikilohidria, kis légzőnyílás-szám (0,6/mm²), önporzó és idegen porzó populációk, tápanyaggazdag magköpeny, totális litofil/hiatolitofil életmód jellemzi.

Egyéb

Különleges adaptáció: tetszhalott (anabiotikus) állapot hosszú szárazságban, majd újraéledés. CAM fotoszintézis, vízraktározás, extrém kis méret. Hangyák terjesztik a magokat.

Szerzők

Szöveg: Papp László
Kép: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások xxx. kártya