Chamaecereus silvestrii

Chamaecereus silvestrii
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-; csoport	Trichocereinae
Nemzetség	Chamaecereus
Faj	Chamaecereus silvestrii

Tudományos név

Chamaecereus silvestrii (Speg.) Britton & Rose, Cactaceae 3: 48, fig. 61. 1922. Sec. Hunt (2016)
- A tudományos név státusza: érvényes
Echinopsis chamaecereus (Friedrich & Glaetzle) Friedrich & Glaetzle, 1983
- A tudományos név státusza: szinonima

A név eredete, etimológia

A Chamaecereus nemzetségnév egy ógörög és latin szavakból álló összetétel, amely a növény jellegzetes növekedési formájára utal.
- Chamai- (ógörög, chamai): Jelentése: „a földön”, „alacsony” vagy „kúszó”. Ez a tag a növény alacsony termetére és elheverő, talajon kúszó hajtásaira utal.
- -cereus (latin, cereus): Jelentése: „viaszgyertya” vagy „fáklya”. A botanikában hagyományosan az oszlopos növekedésű kaktuszokat nevezték így a formájuk miatt.
  Összeolvasva a Chamaecereus jelentése „törpegyertya” vagy „kúszó oszlopkaktusz”. Ez találó elnevezés, hiszen a növény vékony, hengeres szárai oszlopkaktuszra emlékeztetnek, de méretük és kúszó életmódjuk miatt jelentősen eltérnek a valódi óriás oszlopkaktuszoktól.
A szinonim nemzetségnevet az ógörög echinos = sün szóból képezték az -opsis képzővel, amely valamihez hasonló, valamiszerű (echinopsis = sünszerű) jelentést ad a képzett szónak. A szár tövises voltát jellemzi.
A fajnév ógörög-latin szóösszetétel, chamai = alacsony, földön fekvő, kúszó, cereus = kandeláber, gyertya, gyertyatartó. A növény hajtásainak alakját és méretét jellemzi. Britton és Rose rendszerében a taxon neve Chamaecereus silvestrii volt, ebből a nemzetségnévből alkották meg az új fajnevet az Echinopsis nemzetségbe helyezéskor.

Típuspéldány

Chamaecereus silvestrii; Rose, Argentína, 1915.
Első leírása: * Bradleya 1:96 1983. A szerzők új névként (nomina nova) közölték a fajt.
A szinonim nemzetségbe helyezte: Friedrich & Glaetzle, 1983
Az aktuális nemzetségbe helyezte: (Speg.) Britton & Rose, 1922

Echinopsis chamaecereus képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Chamaecereus silvestrii szinonimái

(A keresett Echinopsis chamaecereus ennek a taxonnak a szinonimája)*

≡ Cereus silvestrii, ≡ Lobivia silvestrii, ≡ Echinopsis chamaecereus
= Cereus silvestrii var. crassicaulis

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár , levél, gyökér

Gazdagon sarjadó, sok hajtású, csoportképző növény. Puha, vékony hajtásai hengeresek, eleinte felállók, de hamar elheverő, vagy kúszó alakot vesznek fel. A hosszabbak általában 8-10 cm-esek, de az idősebbek elérhetik a 25-30 cm-es hosszúságot is. Átmérőjük 1-1,5 cm, színük világoszöld.

6-9 bordája nagyon alacsony. Areolánként 10-15 db tövise mindössze 1-2 mm hosszú, vékony, sörteszerű, színük fehér, esetleg némi barnás színeződéssel.

Generatív test

Virág

Kb. 4-5 cm átmérőjű és 7 cm hosszú, nappal nyíló virágai narancsvörös, skarlátvörös, vagy vörös színűek, a virágcső 2,5-3 cm hosszú, pikkelyes. A pikkelyek axilláiban fekete és fehér haj, valamint kevés sörte fejlődik.

-Takarólevelek: Lepellevelei 3-4 sorban állnak, 1-2 cm hosszúak és 4 mm szélesek, lándzsásak, a külső lepellevelek kihegyesedők, a belső lepellevelek rövidebbek és tompa végűek.

-Ivarlevelek: A porzószálak rövidek, színük vörös, vagy bíborszínű, a bibeszál halványsárga, vagy zöldesfehér. A bibe túlnyúlik a porzókon, 8-9 ága nem nyílik szét.

Termés

Idegen beporzással (allogámia) létrejövő termése 7 mm-es, fénytelen, éretten vörös.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Argentína északi részén, a Tucumán és Salta közötti hegyekben találták meg. Rose 1915-ben Argentínából szerzett példányokat. A The New Cactus Lexicon szerint az eredeti élőhelyet soha nem találták meg újra, így lehetséges, hogy egyetlen klón példányai terjedtek el kultúrában világszerte.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód: Tövises cserjék között találták meg.

Kultúrában tartás

Kultúrában nagyon elterjedt faj, könnyen leváló hajtásairól történő vegetatív szaporítása és tartása egyszerű. Tavasztól őszig napfényes, jól szellőzött helyen tartandó, rendszeres, de nem túlzott öntözéssel. Legjobban a szabadban érzi magát, akár sziklakert talajába süllyesztve, jó vízáteresztő ültetőközegben. A szívó kártevők, különösen a takácsatkák egyik kedvence. Virágzása tavasztól a nyár közepéig több hullámban várható. Nyugalomban lévő növény –8 - –10 °C-ig megbízhatóan fagytűrő. Teleltetése tavaszig öntözés nélkül, hűvös (+2-+10 °C-os) helyen történhet. Ivarosan csak hibridjeit tudjuk szaporítani.

Egyéb

Lobivia fajokkal létrehozott hibridjei a legkülönfélébb virágszínekkel fordulnak elő, sárga testű (klorofillhiányos) és cristata formái szintén gyakoriak a gyűjteményekben.

Szerzők és forrás

Szöveg: Ficzere Miklós
Kép: Ficzere Miklós
Lektor: Papp László
Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 511. kártya