Cleistocactus brookeae subsp. vulpis-cauda

Cleistocactus brookeae subsp. vulpis-cauda
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Trichocereinae
Nemzetség	Cleistocactus
Faj	Cleistocactus brookeae subsp. vulpis-cauda

Tudományos név

Cleistocactus brookeae subsp. vulpis-cauda (F.Ritter & Cullmann) Mottram in Cactaceae Syst. Init. 13: 10. 2002 sec. Kiesling & al. 2014
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév ógörög szóösszetétel. A „kleistos” szó jelentése zárt, amely a nemzetségbe tartozó fajok keskeny, csőszerű virágainak csaknem zárt torkára utal.
A fajnév Winifred M. Brooke nevét őrzi, aki az első példányokat gyűjtötte.
Az alfaj neve latin eredetű szóösszetétel: „vulpes” = róka, „cauda” = farok. A név a növény csüngő hajtásaira és sűrű, gyakran vörösesbarnás tövisezetére utal.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Bolívia, Chuquisaca régió, Tomina tartomány, Puente Acero közelében, 1200–1600 m tengerszint feletti magasságban
Első leírása: KuaS, 1962.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Mottram, 2001

A(z) Cleistocactus brookeae subsp. vulpis-cauda szinonimái

− Cleistocactus brookeae subsp. vulpis-cauda
≡ Cleistocactus vulpis-cauda

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A talajszinten elágazó növény. Hajtásai függőleges sziklákról alácsüngők, 1–1,5 m hosszúak és 2–5 cm vastagok. Színük matt zöld.

Szemölcsök

A hajtásokat 18–22 borda tagolja, amelyek éle enyhén fogazott.

Axillák

Nem különülnek el.

Areolák

Az areolák mintegy 2 mm átmérőjűek, a szemölcsök csúcsán helyezkednek el. Eleinte sárgás, később barna filc borítja őket.

Tövisek

Középtövis: nem különül el
Peremtövis: legfeljebb 50 db areolánként, 10–15 (20) mm hosszúak, puhák, sörteszerűek, egymást átfedik és szinte teljesen befedik a hajtást, színük fehértől a rókavörösig változik

Generatív test

Virág

A virágok 6 cm hosszúak és mintegy 1 cm átmérőjűek. Általában a hajtáscsúcs közelében fejlődnek, de a hajtás teljes hosszán is előfordulhatnak. Mindig függőlegesen felfelé állnak. A virágcső vörös, mélyebb vörös pikkelyekkel, csúcsuk zöldes, apró fehér szőrökkel. A lepellevelek sötétpirosak, világosabb piros vagy narancsszínű szegéllyel, szorosan egymáshoz simulnak, nem nyílnak szét. A porzószálak alsó része fehér, felső része sötét rózsaszínű, a portokok sötétlilák. A bibeszál és a bibe fehéres.

Termés

A termés kezdetben piros, éretten barna színű, csaknem kocka alakú, mintegy 9 mm-es.

Magja: fekete, kissé fényes dudorokkal, mintegy 1 mm hosszú, köldöke sárgás

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Bolívia, Chuquisaca régió, Tomina tartomány
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: függőleges sziklafalakon, ritkás cserjék, pázsitfűfélék és zúzmók között, 1200–1600 m tengerszint feletti magasságban

Kultúrában tartás

Kultúrában könnyen nevelhető, jól fejlődő faj. Vulkáni eredetű ásványokkal lazított talajban, tavasztól őszig bőséges öntözéssel gyors növekedést mutat. Üvegházban és szabadban egyaránt jól tartható. Májustól nyár végéig több hullámban virágzik. Hajtásai kezdetben felállók, később elheverők vagy csüngők. Télen szárazon tartva, akár 5 °C-os üvegházban is biztonságosan teleltethető.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Jellegzetes hosszú, csüngő hajtásai és sűrű, gyakran rókavörös színű tövisei alapján könnyen felismerhető. Virágai keskenyek, csőszerűek és nem nyílnak szét.

Taxonómia és filogenetika

Ritter és Cullmann 1962-ben önálló fajként írta le Cleistocactus vulpis-cauda néven. A jelenlegi rendszerezés szerint a Cleistocactus brookeae egyik alfaja. A modern rendszerezők nem fogadják el önálló fajként.

Egyéb

A taxon felismeréséhez vezető megfigyeléseket Cullmann tette, aki Cardenas által gyűjtött magból nevelt növényen észlelte a különbségeket. Kultúrában világosabb tövisű formák is előfordulnak.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 507. kártya