Cleistocactus buchtienii

Cleistocactus buchtienii
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Trichocereinae
Nemzetség	Cleistocactus
Faj	Cleistocactus buchtienii

Tudományos név

Cleistocactus buchtienii Backeb., Kaktus-ABC: 411, 189. 1936 ["1935"] sec. Kiesling & al. 2014
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév ógörög szóösszetétel. A „kleistos” szó jelentése zárt, és a nemzetségbe tartozó fajok nagy részének keskeny, csőszerű, csaknem zárt torkú virágára utal. A „cactus” szó ógörög eredetű („kaktos”), eredetileg egy bogáncs-szerű szúrós növény (más vélemény szerint az articsóka) köznyelvi megnevezése volt. A szót Linné használta fel 1753-ban az Újvilágban felfedezett kaktuszok egyik nemzetségneveként. Ma önállóan a növénycsalád viseli ezt a nevet.
A fajnév Otto Buchtien (1877–1954) német növénygyűjtő nevét őrzi, aki Bolíviában 1932-ben és 1934-ben gyűjtötte a növényt.

Típuspéldány

Típusélőhely: Bolívia, Cochabamba közigazgatási terület, Cochabamba és Arque városok között, kb. 2000 m tengerszint feletti magasságban
Első leírása: Kaktus-ABC, 189, 411. 1936.
Leírta: Curt Backeberg

A(z) Cleistocactus buchtienii szinonimái

≡ Echinopsis buchtienii, − Cleistocactus buchtienii
= Cereus tupizensis, ≡ Cleistocactus tupizensis, ≡ Cleistocactus tupizensis
= Cleistocactus buchtienii var. flavispinus
= Cleistocactus sucrensis, ≡ Cleistocactus tupizensis var. sucrensis
= Cleistocactus angosturensis
= Cleistocactus ayopayanus
= Cleistocactus ressinianus

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Hengeres, oszlopos növekedésű kaktusz. Magassága elérheti az 1–2 métert, átmérője 3–5 cm. Eleinte magános, később tövénél sarjakat fejleszt, amelyek kifelé ívelnek. Színe zöldtől sárgászöldig változik. Bordáinak száma idősebb korban 24 vagy több, a bordák kb. 2 mm magasak és 7 mm szélesek.

Szemölcsök

A bordák alacsonyak, egyenletesen tagoltak, rajtuk helyezkednek el az areolák.

Axillák

Az axillák nem kifejezettek.

Areolák

Az areolák kerekek vagy kissé megnyúltak, egymástól kb. 7 mm távolságra helyezkednek el. Barnás színű filc borítja őket.

Tövisek

Középtövis: 2–4 db, 25–45 mm hosszú, erős, kifelé álló, színe fehérestől élénkvörösig változhat
Peremtövis: 8–18 db, különböző hosszúságú, egyenes, színe barnás, vöröses vagy ritkábban üveges fehér

Generatív test

Virág

A virágok a hajtás csúcsi részén jelennek meg. Kissé zigomorfak, 5–6 cm hosszúak és kb. 1 cm átmérőjűek. Színük általában borvörös, de az egyes élőhelyi formáknál eltérő lehet, előfordulhat fehér, sárgás vagy sárgászöld színeződés is. A lepellevelek szélesek. A bibeszál hosszú, a virágból kiemelkedik.

Lepellevelek: szélesek, színük változó, leggyakrabban borvörös
Ivarlevelek: porzószálak a virágcsőben helyezkednek el, bibeszál hosszú, a virágból kiemelkedik

Termés

A termés gömb alakú, 5–10 mm átmérőjű, barna hajjal fedett és a virág maradványait viseli.

Magja: kb. 1 mm nagyságú, kerek, barnásfekete, fényes

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Bolívia (Cochabamba, Chuquisaca, Potosí, Tarija, La Paz)
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 2000–3700 m tengerszint feletti magasságban, száraz és közepesen száraz hegy- és domboldalakon fordul elő, ritkás cserjékkel, lágyszárú növényzettel és lombhullató fásszárú növényekkel társulva

Kultúrában tartás

Kultúrában viszonylag könnyen nevelhető. Törmelékes szerkezetű, pH 5–6,5 kémhatású talajban jól fejlődik. Nyáron világos, szellős helyen, lehetőleg szabadban ajánlott tartani, fokozatos hozzászoktatással teljes napfényt is elvisel. Megfelelő talaj esetén csapadéktól nem szükséges védeni. Üvegházban hajtásai vékonyabbak lehetnek, és támasztékot igényelhetnek. Télen szárazon, 5–8 °C felett teleltetendő. Szaporítása magvetéssel és dugványozással lehetséges.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj jelentős változatosságot mutat a virágszín, tövisek színe és száma tekintetében. Egyes formáit korábban önálló fajként írták le, például Cleistocactus tupizensis vagy Cleistocactus viridiflorus néven.

Taxonómia és filogenetika

Curt Backeberg 1936-ban írta le a fajt. A Cleistocactus tupizensis név korábban zavart okozott, mivel Vaubel által leírt Cereus tupizensis valójában az Oreocereus celsianus fajjal azonos. Backeberg növénye ma a Cleistocactus buchtienii egyik élőhelyi formájának tekinthető. Egyes szerzők a Cleistocactus ayopayanus taxont is a szinonimák közé sorolják. Az IOS jelenleg fenntartással elfogadja a faj önálló státuszát.

Egyéb

A faj jelentős morfológiai változatossága miatt számos néven került leírásra, amelyek közül több még ma is előfordul a gyűjteményekben.

Szerzők

Szöveg: Sorin Copăcescu és Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán, Bodor János
Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 340. kártya