Cleistocactus samaipatanus
| Cleistocactus samaipatanus | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cereeae |
| Alnemzetség-csoport | Trichocereinae |
| Nemzetség | Cleistocactus |
| Faj | Cleistocactus samaipatanus |
 
| |
Tudományos név
- Cleistocactus samaipatanus (Cárdenas) D.R.Hunt in Bradleya 5: 92. 1987 sec. Kiesling & al. 2014
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév az ógörög „kleistos” (zárt) és „cactus” szavakból származik. A név a nemzetség fajaira jellemző keskeny, csőszerű, csaknem zárt torkú virágokra utal. A „cactus” szó az ógörög „kaktos” szóból ered, amely eredetileg egy bogáncsszerű növény neve volt. Linné használta fel először a kaktuszok nemzetségneveként 1753-ban.
- A fajnév a bolíviai Samaipata város nevéből származik, amely Santa Cruz közigazgatási terület Florida tartományában található. A fajt ezen a vidéken fedezték fel először.
Típuspéldány
- Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Bolívia, Santa Cruz, Samaipata környéke
- Első leírása: Cactus and Succulent Journal (US), 23 (3): 91–93., 1951 (mint Bolivicereus samaipatanus)
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: D. R. Hunt, 1987
A(z) Cleistocactus samaipatanus szinonimái
- ≡ Bolivicereus samaipatanus, ≡ Borzicactus samaipatanus, ≡ Echinopsis samaipatana
- = Bolivicereus samaipatanus var. multiflorus, ≡ Borzicactus samaipatanus var. multiflorus
- = Bolivicereus brevicaulis
- = Bolivicereus croceus
- = Bolivicereus rufus
- = Cleistocactus samaipatensis
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Eleinte magános növekedésű, később a tövénél sarjakat fejlesztő, oszlopos kaktusz. Hajtásai hengeresek, 50–150 cm magasak, átmérőjük 3,5–4 cm. Színük zöld vagy sárgászöld. Az élőhelyen a hajtások gyakran elfekszenek, és ezekből újabb, felfelé növő oldalhajtások fejlődnek.
Gyökérzet
Főgyökere többé-kevésbé elágazó, jól fejlett gyökérrendszert alkot.
Bordák
A hajtást 14–16 alacsony borda tagolja, amelyek kb. 2 mm magasak és 7 mm szélesek, enyhén dudorokra tagoltak.
Areolák
Az areolák kerekek, 2–3 mm átmérőjűek, egymástól 3–4 mm távolságra helyezkednek el. A fiatal areolák világosbarnák, vörösesek vagy sötétebb színűek, később szürkés árnyalatúvá válnak.
Tövisek
A tövisek nem különülnek el egyértelműen közép- és peremtövisekre.
- Tövisek száma: 12–20 db areolánként
- Hosszúság: több mint 30 mm
- Színük: fehér, szürkés, sárgás vagy barnás
- Alakjuk: egyenes, tűszerű
Generatív test
Virág
A virágok a hajtás csúcsa közelében fejlődnek, zigomorf felépítésűek, csőszerűek, több mint 60 mm hosszúak és kb. 30 mm átmérőjűek.
- Virágcső és takarólevelek: vöröses árnyalatúak, 5–12 mm hosszú pikkelyekkel, amelyek csúcsuk felé elvékonyodnak
- Lepellevelek: két sorban állnak, világos bíborpiros vagy élénkpiros színűek
- Ivarlevelek: a porzószálak élénk bíborszínűek, a bibeszál több mint 30 mm hosszú, kifelé görbülő, fehéres vagy narancsos árnyalatú, a bibe sárgás vagy zöldes
Termés
A termés gömb alakú, 9–11 mm hosszú és 7–9 mm átmérőjű, vöröses pikkelyekkel és fehéres vagy barnás szőrökkel borított.
- Magja: barna vagy fekete színű
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Bolívia, Santa Cruz közigazgatási terület, Florida tartomány, Samaipata környéke
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: vulkanikus eredetű hegyoldalakon és sziklafelszíneken él, kb. 1890 m tengerszint feletti magasságban. Gyér növényzetű területeken fordul elő, alacsony cserjék és lágyszárú növények között, gyakran broméliafélékkel (pl. Tillandsia fajokkal) együtt.
Kultúrában tartás
Jól nevelhető és alkalmazkodóképes faj. Világos, jól szellőző helyen fejlődik megfelelően. Nyáron szabadban vagy növényházban is tartható.
Talaja legyen jó vízáteresztő, humuszban gazdag. A vegetációs időszakban rendszeres és bőséges öntözést igényel. Vízhiány esetén hajtásai vékonyabbá válnak és elfekvő növekedésűek lehetnek.
Télen szárazon, legalább 10 °C hőmérsékleten teleltetendő. Magról és sarjakról egyaránt könnyen szaporítható.
Virágzása rendszerint a meleg évszakban következik be.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A faj jellegzetessége a viszonylag vastag, oszlopos hajtás, a nagyszámú, hosszú tövis, valamint a csúcson fejlődő, élénk vöröses árnyalatú, zigomorf virágok. A hajtások elfekvő növekedése és az abból fejlődő új, függőleges hajtások az élőhelyen gyakori jelenség.
Taxonómia és filogenetika
A fajt eredetileg a Bolivicereus nemzetségbe sorolták, majd később a Borzicactus nemzetségbe helyezték át morfológiai bélyegei alapján. A modern rendszertani vizsgálatok, beleértve a molekuláris elemzéseket, megerősítették a Cleistocactus nemzetséghez való tartozását.
Virágai kolibrik általi beporzásra specializálódtak (ornitofília), amely a virág alakjában és színében is tükröződik. A virágmorfológia a beporzókkal való koevolúció eredménye.
Egyéb
Az élőhelyen a hajtások gyakran elfekszenek, majd ezekből új, függőleges hajtások fejlődnek, ami jellegzetes növekedési formát eredményez.
Szerzők
- Szöveg: Sorin Copăcescu
- Fordította: Lőrincz István
- Kép: Lukoczki Zoltán
- Lektorálta és kiegészítette: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 242. kártya