Cleistocactus smaragdiflorus

Cleistocactus smaragdiflorus
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Trichocereinae
Nemzetség	Cleistocactus
Faj	Cleistocactus smaragdiflorus

Tudományos név

Cleistocactus smaragdiflorus (F.A.C.Weber) Britton & Rose, Cactaceae 2: 174, fig. 248. 1920 sec. Kiesling & al. 2014
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév ógörög szóösszetétel. A „kleistos” szó jelentése zárt, amely a nemzetség fajaira jellemző keskeny, csőszerű, csaknem zárt torkú virágokra utal. A „cactus” szó az ógörög „kaktos” szóból származik, amely eredetileg egy bogáncsszerű, szúrós növény megnevezése volt. A nevet Linné alkalmazta először a kaktuszokra 1753-ban, és ma az egész növénycsalád neve ebből ered.
A fajnév latinosult szóösszetétel: a „smaragdus” jelentése smaragd, zöld drágakő, míg a „florus” jelentése virágú. A név a virág jellegzetes zöld színére utal.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: az eredeti típuspéldány pontos élőhelye nem ismert, a fajt kultúrában nevelt példány alapján írták le
Első leírása: Dictionnaire d’Horticulture, 1: 281., 1894 (mint Cereus smaragdiflorus)
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Britton & Rose, 1920

A(z) Cleistocactus smaragdiflorus szinonimái

≡ Cereus smaragdiflorus, ≡ Cereus colubrinus var. smaragdiflorus, ≡ Cereus baumannii var. smaragdiflorus, ≡ Cereus colubrinus var. smaragdiflorus
= Cleistocactus smaragdiflorus var. flavispinus
= Cleistocactus parapetiensis
= Cleistocactus ×rojoi, ≡ Cleistocactus smaragdiflorus f. rojoi
= Cleistocactus azerensis
= Cleistocactus ×villamontesii, ≡ Cleistocactus ×villamontesii var. longiflorior
= Cleistocactus smaragdiflorus var. gracilior
= Cleistocactus villamontesii var. longiflorior
= Cleistocactus ferrarii

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Felálló, később lehajló vagy csüngő hajtású, oszlopos növekedésű kaktusz. Hajtásai levélzöld színűek, 20–100 cm hosszúak, átmérőjük 2–3 cm. Az idősebb példányok hosszú, vékony, gyakran csüngő hajtásokat fejlesztenek.

Bordák

A hajtást 12–14 alacsony, lekerekített borda tagolja.

Areolák

Az areolák kicsik, kb. 1,5 mm átmérőjűek, egymástól kb. 5 mm távolságra helyezkednek el. Színük sárgás vagy halványbarna.

Tövisek

Középtövis: általában 1–4 db, a hajtás csúcsa közelében felálló, az idősebb részeken oldalirányba vagy lefelé álló, 10–35 mm hosszú, barnássárga vagy vörösesbarna színű, a csúcshoz közelebb élénkebb színű
Peremtövis: 10–14 db, finom, vékony, tűszerű, legfeljebb 10 mm hosszú, fehér színű

Generatív test

Virág

A virágok a hajtások oldalán, rendszerint az előző évi hajtásrészeken fejlődnek, és közel merőlegesen állnak a hajtás tengelyére. Csőszerűek, kb. 5 cm hosszúak.

Virágcső és magház: vörös színű, pikkelyekkel borított, kevés fehér szőrrel; a pikkelyek csúcsa sötétebb vörös
Lepellevelek: keskenyek, enyhén kifelé hajlók; a külsők vörösek, csúcsuk zöld, a belsők halványzöldek vagy sárgászöldek, csúcsuk felé élénkebb zöld színűek
Ivarlevelek: a porzószálak fehérek vagy egyes formákban lilás árnyalatúak, a portokok krémsárgák

Termés

A termés gömbölyű, 10–15 mm átmérőjű, vörös színű, fehér szőrökkel borított.

Magja: fekete, kb. 0,8 mm átmérőjű

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Bolívia (Tarija) és Argentína északnyugati része (Jujuy, Salta, Tucumán, Catamarca és La Rioja tartományok)
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: száraz hegy- és domboldalakon, 300–1500 m tengerszint feletti magasságban él. Lombhullató cserjékkel tarkított, gyér növényzetű területeken fordul elő, gyakran bokrok részleges árnyékában. Talaja alacsony humusztartalmú, ásványi anyagokban gazdag.

Kultúrában tartás

Viszonylag gyors növekedésű faj. Hajtásai fiatal korban felállók, később lehajlanak és csüngővé válnak, ezért idősebb példányokat célszerű függeszthető edényben nevelni.

Világos, de közvetlen napsütéstől védett helyen fejlődik legjobban. Szórt fényben gazdagabban virágzik. Talaja legyen jó vízáteresztő, ásványi és szerves anyagokban gazdag, enyhén savanyú kémhatású.

Vízigénye a legtöbb kaktuszénál nagyobb, a vegetációs időszakban rendszeres öntözést igényel. Nyáron szabadban vagy jól szellőző növényházban is tartható. Télen teljesen szárazon, fagypont feletti hőmérsékleten pihentetendő.

Virágzása júniustól októberig tart, gyakran több hullámban. Önporzó faj, magról és hajtásdugványozással könnyen szaporítható.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Jellegzetes ismertetőjegye a vörös virágcsőből előtűnő zöld lepellevelek kombinációja, amely a nemzetségen belül is különleges megjelenést biztosít. A faj változékony, egyes populációk vastagabb hajtásokat, több bordát vagy eltérő töviselrendezést mutathatnak.

A Cleistocactus ferrarii néven leírt forma rövidebb, de vastagabb hajtásokat és több bordát fejleszt, míg a Cleistocactus rojoi formára rövidebb hajtások, változó tövisszám és esetenként lilás porzók jellemzők.

Taxonómia és filogenetika

A faj rendszertanilag változékony, és több korábban önálló fajként leírt forma ma a Cleistocactus smaragdiflorus változatainak tekinthető. A változatosság elsősorban a hajtás vastagságában, bordaszámban, töviselrendezésben és a virág ivarleveleinek színében figyelhető meg.

Egyéb

A faj különlegessége a zöld lepellevelek jelenléte, amelyek klorofillt tartalmaznak. Ez a tulajdonság a kaktuszfélék körében viszonylag ritka jelenség.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 433. kártya