Cleistocactus winteri subsp. winteri

Cleistocactus winteri subsp. winteri
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Trichocereinae
Nemzetség	Cleistocactus
Faj	Cleistocactus winteri subsp. winteri

Tudományos név

Cleistocactus winteri subsp. winteri sec. Hunt 2016
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév ógörög szóösszetétel. A „kleistos” jelentése zárt, amely a nemzetség fajaira jellemző, keskeny, csőszerű virágok csaknem zárt torkára utal. A latinosodott „cactus” szó az ógörög „kaktos” kifejezésből származik, amely eredetileg egy bogáncsszerű szúrós növény (más vélemény szerint az articsóka) köznyelvi megnevezése volt. A nevet Linné használta fel 1753-ban az Újvilágban felfedezett kaktuszok egyik nemzetségneveként. Ma a teljes növénycsalád viseli ezt a nevet.
A faj- és alfajnév Hildegard Winter (1893–1975) ismert magkereskedő nevét őrzi, aki F. Ritter német kaktuszszakértő nővére volt, és a Ritter által gyűjtött magvakat forgalmazta.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Bolívia, Santa Cruz közigazgatási terület, Florida tartomány (pontos gyűjtési adatok nem közöltek)
Első leírása: KuaS 13: 4 (1962)
Az alfaji rangot és a jelenlegi kombinációt közölte: Hunt, 1988

A(z) Cleistocactus winteri subsp. winteri szinonimái

Nincsenek szinonimák.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Sokhajtású, bokros növekedésű taxon, amely már a talajszinten elágazik. Számos csüngő vagy kúszó hajtást fejleszt. A hajtások zöld színűek, hosszuk akár az 1,5 métert is elérheti, átmérőjük 2–2,5 cm.

Bordák

A hajtásokat 16–17 borda tagolja. Az areolák között sekély bemélyedés figyelhető meg.

Axillák

Különálló axillák nem jellemzőek; az areolák között sekély bemélyedés látható.

Areolák

Az areolák egymáshoz közel helyezkednek el, barna színűek.

Tövisek

Középtövis: kb. 20 db, a peremtöviseknél kissé erősebb, 5–10 mm hosszú, aranysárga, egyenes, vékony
Peremtövis: kb. 30 db, sugarasan álló, 4–10 mm hosszú, aranysárga, egyenes, vékony

Generatív test

Virág

A virágok több napon át nyílnak. Hosszuk legfeljebb 5 cm, átmérőjük 4–6 cm.

Lepellevelek: a legbelső lepellevelek a porzókra simulnak, halvány rózsaszínűek, majdnem fehérek; a külső lepellevelek narancsvörösek vagy lazacszínűek, szétállók, gyakran kissé visszahajlók
Ivarlevelek: porzószálak fehérek vagy a lepellevelek színéhez hasonló árnyalatúak, portokok ibolyaszínűek, bibe zöldessárga

Termés

Hordó alakú, 7–10 mm hosszú és hasonló átmérőjű, zöld vagy vöröseszöld színű.

Magja: fekete

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Bolívia (Santa Cruz, Florida tartomány), továbbá Argentína és Uruguay
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: kiálló sziklákon él, alacsony cserjékkel és broméliafélékkel társulva

Kultúrában tartás

A természetben hosszú hajtásokat fejleszt, de cserépben jól kordában tartható. Idősebb példányai függesztett edényben ámpolnanövényként is nevelhetők. A túlzottan megnyúlt, idős hajtások visszametszése javasolt; a fiatalabb hajtások élénkebb színűek és díszítőértékük nagyobb.

Virágzása kora nyártól a teleltetésig várható. Talajként enyhén savanyú, jó vízáteresztő közeg megfelelő. Télen legalább 5 °C, de inkább 10 °C körüli hőmérséklet ajánlott, teljesen száraz tartás mellett. Nyáron világos, jól szellőző helyet igényel. Szabadban, teljes napfényen, csapadék elleni védelem nélkül is tartható; ilyen körülmények között a tövisek gyakran szebben fejlődnek, mint üvegházi tartásban.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A taxon nem azonos a Frič által 1928-ban leírt Cleistocactus aureispinus néven közölt növénnyel. Az a leírás érvénytelen volt; az érintett taxont ma Cleistocactus baumannii néven ismerjük.

Taxonómia és filogenetika

A taxon a Cleistocactus winteri faj névviselő alfaja. A hozzá kapcsolódó névváltozatok és átsorolások a nemzetségcsoport rendszertani értelmezésének változásait tükrözik.

Egyéb

A faj díszítőértéke jelentős: gazdagon elágazó, csüngő hajtásrendszere virágzás nélkül is látványos eleme a gyűjteményeknek.

Szerzők

Szöveg és kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 361. kártya