Ugrás a tartalomhoz

Cleistocactus winteri subsp. winteri

Innen: MKOE wiki
(Cleistocactus winteri subsp. winteri XY szócikkből átirányítva)
Cleistocactus winteri subsp. winteri

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cereeae
Alnemzetség-csoport Trichocereinae
Nemzetség Cleistocactus
Faj Cleistocactus winteri subsp. winteri
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Cleistocactus winteri subsp. winteri sec. Hunt 2016
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév ógörög szóösszetétel. A „kleistos” jelentése zárt, amely a nemzetség fajaira jellemző, keskeny, csőszerű virágok csaknem zárt torkára utal. A latinosodott „cactus” szó az ógörög „kaktos” kifejezésből származik, amely eredetileg egy bogáncsszerű szúrós növény (más vélemény szerint az articsóka) köznyelvi megnevezése volt. A nevet Linné használta fel 1753-ban az Újvilágban felfedezett kaktuszok egyik nemzetségneveként. Ma a teljes növénycsalád viseli ezt a nevet.
  • A faj- és alfajnév Hildegard Winter (1893–1975) ismert magkereskedő nevét őrzi, aki F. Ritter német kaktuszszakértő nővére volt, és a Ritter által gyűjtött magvakat forgalmazta.

Típuspéldány

  • Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Bolívia, Santa Cruz közigazgatási terület, Florida tartomány (pontos gyűjtési adatok nem közöltek)
  • Első leírása: KuaS 13: 4 (1962)
  • Az alfaji rangot és a jelenlegi kombinációt közölte: Hunt, 1988
Fotó: Lukoczki Zoltán

A(z) Cleistocactus winteri subsp. winteri szinonimái

  • Nincsenek szinonimák.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Sokhajtású, bokros növekedésű taxon, amely már a talajszinten elágazik. Számos csüngő vagy kúszó hajtást fejleszt. A hajtások zöld színűek, hosszuk akár az 1,5 métert is elérheti, átmérőjük 2–2,5 cm.

Bordák

A hajtásokat 16–17 borda tagolja. Az areolák között sekély bemélyedés figyelhető meg.

Fotó: Lukoczki Zoltán

Axillák

Különálló axillák nem jellemzőek; az areolák között sekély bemélyedés látható.

Areolák

Az areolák egymáshoz közel helyezkednek el, barna színűek.

Tövisek

  • Középtövis: kb. 20 db, a peremtöviseknél kissé erősebb, 5–10 mm hosszú, aranysárga, egyenes, vékony
  • Peremtövis: kb. 30 db, sugarasan álló, 4–10 mm hosszú, aranysárga, egyenes, vékony

Generatív test

Virág

A virágok több napon át nyílnak. Hosszuk legfeljebb 5 cm, átmérőjük 4–6 cm.

  • Lepellevelek: a legbelső lepellevelek a porzókra simulnak, halvány rózsaszínűek, majdnem fehérek; a külső lepellevelek narancsvörösek vagy lazacszínűek, szétállók, gyakran kissé visszahajlók
  • Ivarlevelek: porzószálak fehérek vagy a lepellevelek színéhez hasonló árnyalatúak, portokok ibolyaszínűek, bibe zöldessárga
Fotó: Solti Ádám

Termés

Hordó alakú, 7–10 mm hosszú és hasonló átmérőjű, zöld vagy vöröseszöld színű.

  • Magja: fekete

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Bolívia (Santa Cruz, Florida tartomány), továbbá Argentína és Uruguay
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: kiálló sziklákon él, alacsony cserjékkel és broméliafélékkel társulva

Kultúrában tartás

A természetben hosszú hajtásokat fejleszt, de cserépben jól kordában tartható. Idősebb példányai függesztett edényben ámpolnanövényként is nevelhetők. A túlzottan megnyúlt, idős hajtások visszametszése javasolt; a fiatalabb hajtások élénkebb színűek és díszítőértékük nagyobb.

Virágzása kora nyártól a teleltetésig várható. Talajként enyhén savanyú, jó vízáteresztő közeg megfelelő. Télen legalább 5 °C, de inkább 10 °C körüli hőmérséklet ajánlott, teljesen száraz tartás mellett. Nyáron világos, jól szellőző helyet igényel. Szabadban, teljes napfényen, csapadék elleni védelem nélkül is tartható; ilyen körülmények között a tövisek gyakran szebben fejlődnek, mint üvegházi tartásban.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A taxon nem azonos a Frič által 1928-ban leírt Cleistocactus aureispinus néven közölt növénnyel. Az a leírás érvénytelen volt; az érintett taxont ma Cleistocactus baumannii néven ismerjük.

Taxonómia és filogenetika

A taxon a Cleistocactus winteri faj névviselő alfaja. A hozzá kapcsolódó névváltozatok és átsorolások a nemzetségcsoport rendszertani értelmezésének változásait tükrözik.

Egyéb

A faj díszítőértéke jelentős: gazdagon elágazó, csüngő hajtásrendszere virágzás nélkül is látványos eleme a gyűjteményeknek.

Szerzők

  • Szöveg és kép: Lukoczki Zoltán
  • Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

  • Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 361. kártya