Denmoza rhodacantha

Denmoza rhodacantha
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Trichocereinae
Nemzetség	Denmoza
Faj	Denmoza rhodacantha

Tudományos név

Denmoza rhodacantha (Salm-Dyck) Britton & Rose, Cactaceae 3: 79, pl. 8. 1922 sec. Hunt 2006
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a Mendoza név anagrammája. A nemzetség elterjedési területének jelentős része Argentína Mendoza tartományára esik.
A fajnév ógörög eredetű szóösszetétel: „rhoda” = rózsavörös, vörös; „akanthos” = tövis. A név a növény jellegzetes vörös töviseit jellemzi.

Típuspéldány

Első leírása: Hort. Dyck 341. 1834
Kombináció: Britton & Rose, 1922

A(z) Denmoza rhodacantha szinonimái

≡ Echinocactus rhodacanthus, ≡ Echinopsis rhodacantha, ≡ Cleistocactus rhodacanthus, ≡ Cereus rhodacanthus, ≡ Pilocereus rhodacanthus, − Echinopsis rhodocantha
= Cactus coccineus
= Mammillaria coccinea
= Echinocactus coccineus
= Echinocactus rhodacanthus var. coccineus
= Echinopsis ducis-pauli, ≡ Lobivia ducis-pauli, ≡ Pseudolobivia ducis-pauli, ≡ Furiolobivia ducis-pauli, ≡ Denmoza ducis-pauli
= Pilocereus erythrocephalus, ≡ Cereus erythrocephalus, ≡ Denmoza erythrocephala
= Denmoza strausii var. luteispina
= Denmoza rhodacantha var. diamantina

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Nagy termetű, lassan növő oszlopos kaktusz.

Hosszú ideig gömbszerű, majd idős korban rövid oszlopossá fejlődik, 0,5–1,5 (max. 3) méteres magasságig.

A hajtás átmérője 15–30 (35) cm, színe világoszöldtől sötétzöldig változhat.

Bordák, areolák és tövisek

Bordák száma: 15–30 db, egymással párhuzamosan futnak, enyhén hullámosak, magasságuk kb. 1 cm.
Areolák: kezdetben jól elkülönülnek, később egybefolynak.
Virágzó areolákon hosszú sörte és akár 7 cm hosszú tövisek fejlődhetnek.
Peremtövisek: 8–10 db, eleinte barnásvörös, később szürkülnek, kissé görbültek, ár-szerűek. Fiatal és idős növények peremtövisei különbözőek.
Középtövis: általában 1 db, néha hiányzik, erősebb, 3 cm hosszú, néha hosszabb.

Virág

Virágok a növény csúcsán fejlődnek, zigomorfok, hosszúságuk akár 7,5 cm.

A virágok színe különféle vörös árnyalatok, a virágcső fehér hajú, általában lefelé görbül, és enyhén szélesedik az apró, pikkelyes magház irányába.

A porzók és a bibe hosszúak, a virágból kívülről is jól láthatók.

Termés és mag

Termése gömbölyű, finom hajszerű töviscsomóval borított, éretten beszárad és felreped.

Magjai szélesen oválisak, 1,4×1,2 mm-esek, feketésbarnák, fényesek, redőzöttek.

Elterjedés és élőhely

Argentínában honos, Mendoza tartománytól Saltáig terjedő hegyek és dombok keleti lejtőin.

Előfordul 2000–2800 m tengerszint feletti magasságban, gyakran gyér növényzetű területeken, alacsony cserjék és pázsitfűfélék között.

Kultúrában tartás

Lassú növekedésű, türelmet igénylő faj.

Teljes napfényen, nagyon jó vízáteresztő, ásványi anyagokban gazdag talajban tartható.

Egyéb

A nemzetség morfológiai szempontból hasonlít a nagyobb termetű Echinopsis fajokhoz, virágszerkezet alapján a Cleistocactus nemzetséghez, magjai alapján az Oreocereus-okhoz áll közel.

Fiatal és idős példányai jelentősen különböznek, ezért korábban külön fajként írták le őket. Például a fiatal növények rhodacantha néven, az idős példányok erythrocephala néven szerepelnek.

A fiatal példányok tövisezetének változatossága miatt különböző formákat és változatokat is leírtak, például:

var. flavispina – élénk narancssárga tövisek
var. diamantina – elefáncsontszínű tövisek
D. dulcis-pauli – valószínűleg érvénytelen leírás

Szerző

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 362. kártya