Ugrás a tartalomhoz

Dioscorea polystachya

Innen: MKOE wiki
(Dioscorea batatas szócikkből átirányítva)
Dioscorea polystachya

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Monocots
Rend Dioscoreales
Család Dioscoreaceae
Nemzetség Dioscorea
Faj Dioscorea polystachya
Google képek Bing képek
Dioscorea batatas

Taxonómiai (heterotipikus) szinonima.
Az érvényes leírást lásd itt:
Dioscorea polystachya
Rendszertani besorolás
Faj Dioscorea batatas

Tudományos név

  • Dioscorea polystachya Turcz. 1837 sec. WFO (2024)
    elfogadott, érvényes név
  • Dioscorea batatas Decne. 1854 sec. POWO (2024)
    szinonima név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév, a Dioscorea, Pedanios Dioskoridész (görögül: Πεδάνιος Διοσκουρίδης), az i.sz. 1. században élt görög orvos és botanikus tiszteletére kapta nevét, aki a De Materia Medica című gyógyszerészeti alapmű szerzője.
  • A korábban használt faji jelző, a batatas, a taíno indián nyelv batata szavából származik, amelyet eredetileg az édesburgonyára (Ipomoea batatas) használtak, és a gumók hasonló megjelenésére utal.
  • Az érvényes tudományos névben szereplő polystachya a görög polys (πολύς – sok) és stachys (στάχυς – kalász) szavak összetétele, utalva a növény sokfürtű virágzatára.

Típus

Dioscorea polystachya képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Lágyszárú, évelő kúszónövény, amelynek jobbra csavarodó szárrészei a 3-5 méteres hosszúságot is elérhetik. A hajtás sima, néha vöröses árnyalatú. A levelek váltakozó vagy átellenes állásúak, hosszú nyelűek, szív vagy nyíl alakúak, hegyes csúccsal, 7-9 ér fut rajtuk. A levélhónaljakban (axillákban) gyakran apró, barna, gumószerű sarjhagymák (bulbilli) fejlődnek. A gyökérzet függőlegesen a talajba hatoló, vaskos, húsos, hengeres vagy bunkó alakú gyökérgumót (rizómát) képez, amelynek hossza az 1 métert is elérheti. A gumó héja vékony, világosbarna, húsa fehér és nyálkás.

Generatív test

Virág

Kétlaki növény, a hím és női virág külön egyedeken fejlődik. A virágzat laza fürt vagy füzér, a virágok kicsik, fehérek vagy sárgásfehérek, fahéjillatúak.

  • Takarólevelek: A lepellevél hatosával, két körben helyezkedik el, tojásdad alakú. Egy sorban maradjon!
  • Ivarlevelek: A hím virágokban 6 porzószál található, a női virágokban a termő alsó állású, háromrekeszű. Egy sorban maradjon!

Termés

A termés háromrekeszű, hártyás, szárnyas toktermés.

  • Magja: Lapos, körkörös szárnnyal ellátott, a szél általi terjedést segíti.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Őshazája Kelet-Ázsia, ezen belül Kína, Japán és a Koreai-félsziget, de mára világszerte meghonosodott, többek között Amerikai Egyesült Államok, Franciaország és Németország területein, ahol néhol invazív fajként viselkedik.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Mérsékelt és szubtrópusi övezetben él, jól tűri a fagyokat (mínusz 15-20 °C-ig). Kedveli a mélyrétegű, humuszos, laza homokos vagy vályogtalajokat, ahol a gumó akadálytalanul növekedhet. Erdőszéleken, cserjésekben, folyópartokon kapaszkodik fel a környező növényzetre.

Kultúrában tartás

Élelmiszernövényként (kínai jamsz) termesztik, mivel gumója keményítőben gazdag és nyersen is fogyasztható. Szaporítása történhet a föld alatti gumó darabolásával vagy a levélhónaljban fejlődő sarjhagymákkal. Mélyen megművelt talajt és támasztékot igényel. A kártevőkkel szemben viszonylag ellenálló, de a pangó vizet nem bírja.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Dioscorea polystachya megkülönböztethető a többi jamszgyökér fajtól (pl. Dioscorea bulbifera) a fahéjillatú virágai, jobbra csavarodó szára és a jellegzetes levélforma alapján. A Dioscorea bulbifera (légburgonya) szára balra csavarodik, és levelei általában kerekdedebbek.

Taxonómia és filogenetika

A 2010 utáni filogenetikai kutatások megerősítették a nemzetség monofiletikusságát. A Dioscorea polystachya a nemzetségen belül a Stenophora szekcióba tartozik. A molekuláris adatok alapján a jamszgyökérfélék (Dioscoreaceae) a monokotiledonok egyik korai leágazását képviselik, és szoros rokonságban állnak a Pandanales renddel.

Forrás