Ferocactus viridescens

Ferocactus viridescens
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cacteae
Alnemzetség-csoport	Ferocactinae
Nemzetség	Ferocactus
Faj	Ferocactus viridescens

Tudományos név

Ferocactus viridescens (Torr. & A.Gray) Britton & Rose, Cactaceae 3: 140. 1922. Sec. Hunt (2006)
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a latin ferox, ferus = vad szó összetétele, mely a genus taxonjainak rendkívül erős tövisezettségű habitusára utal.
A fajnevet, a szintén latin viridis = zöld szóból képzett viridescens = zöldre változó kifejezést a nemzetségében egyedülálló zöldes árnyalatú virágszíne okán kapta.

Ferocactus viridescens képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Ferocactus viridescens szinonimái

≡ Echinocactus viridescens, ≡ Ferocactus viridescens var. viridescens
= Echinocactus viridescens, ≡ Melocactus viridescens
= Echinocactus cylindraceus
= Echinocactus orcuttii, ≡ Ferocactus orcuttii, ≡ Ferocactus viridescens var. orcuttii, ≡ Ferocactus viridescens subsp. orcuttii
= Echinocactus limitus
= Ferocactus viridescens var. littoralis, ≡ Ferocactus viridescens subsp. littoralis

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A faj képviselői általában magányosak, olykor sarjadzók, rendszerint nyomott gömb alakúak, 20-30 cm magasak és kb. ugyanilyen átmérőjűek, de már bizonyos populációkban állítólag regiszráltak 1 m-esnél nagyobb példányokat is. Epidermiszük fénylő sötétzöld. Tompa élű bordák száma 13-25, kissé dudorosak. Areolák oválisak, 8-12 mm hosszúak és 5-8 mm szélesek, a felső részén elkeskenyedők, majd a virágtermő zónában újfent kiszélesedők, a fiatal areolák rövid sárgásbarna filccel borítottak, melyek később elszürkülnek. Töviseik hamvasvörös vagy sárga színűek, idővel szaruszínűvé, ill. szürkévé válnak, 4 db középtövis kereszt alakban helyezkedik el, az alsó tövis erősebb, kissé a növénytest felé visszahajló, 5 cm hosszú és mintegy 5 mm széles, lapított, gyűrűszerűen barázdált. A vékonyabb, felső középtövis felfelé hajló, hengeres vagy olykor lapított, a két oldalsó középtövis pedig mindig karcsúbb és hengeres. Fehér, egész vékony ár formájú, esetleg serteszerű peremtöviseik száma kb. 8-15, sugárirányba állnak. 2 mm hosszúságú extraflorális mirigytöviseket fejleszt az areola virág-, ill. tövis termő része között, melyek vörösek, tompa hegyűek. Kedveli az ásványi anyagokban igen gazdag termesztőközeget, mely legyen jó vízáteresztő. Érdemes mélyebb konténerbe, műanyag cserépbe ültetni, ugyanis bár gyökérzet nem tipikusan répaszerű, de kissé hasonló felépítésű. Tálakban kezdetben jól fejlődnek, de növekedésük idővel megtorpan, és csak küszködik a növény.

Generatív test

Virág

Harang alakú, 5 cm hosszú és 6 cm széles virág zöldessárgák. A magház egész rövid, apró, zöld pikkelyekkel borított, melyek a kurta virágcsövön teltebbé és vörös színűvé válnak. A sárga porzók 1-2 cm hosszúságúak, bibéjük 2,5 cm hosszú, narancssárga, a 15 ágú bibefej hasonló színű, mint a porzók, bár némileg világosabb árnyalatú.

Takarólevelek: A belső leplek fénylő sárgák, olykor vörös kózépcsíkkal, szélük fogazott, 3 cm hosszúak és 8 mm szélesek, a tompa végű külső leplek vöröses színűek, sárgászöld szegéllyel. Egy sorban maradjon!
Ivarlevelek: A sárga porzók 1-2 cm hosszúságúak, bibéjük 2,5 cm hosszú, narancssárga, a 15 ágú bibefej hasonló színű, mint a porzók, bár némileg világosabb árnyalatú. Egy sorban maradjon!

Termés

Termésük kezdetben zöld, esetleg vörös, megérve világossárgává válik, 3,5 cm hosszú és 2,5 cm széles, külseje félhold alakú pikkelyekkel elszórtan borított.

Magja: Fekete, meglehetősen szögletes magjai 1,5 mm hosszúak, 1 mm szélesek és kb. 0,7 mm vastagok, a maghéj rengeteg apró, kerek vagy ovális benyomódással pontozott, a hilum kör alakú, fehér.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Az Egyesült Államok Kalifornia államának San Diego megyéjében, a megyeszékhely San Diego város közelében, Escondido, Torrey Pines, Mission Hills, Otay, Coons Ranch térségében, továbbá Otay és San Ysidro, ill. Point Lomában a Cabrillo National Monumentben. Élőhelye átnyúlik Mexikó területére is, ahol egészen San Quintinig hatol.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Nem tipikus sivatagi faj; elsősorban az óceánpart menti sziklás, kopár dombságok déli lejtőit vagy homokos, ritkás gyeppel benőtt sík területeket kedveli. Az említett régió évi csapadékmennyisége mindössze 150-300 mm között mozog, ez főként télen és kora tavasszal esik le. Azonban az óceán felől rendszeresen érkező ködből képes pótolni vízszükségletét. Sajnos a tikkasztóan meleg nyári hónapok során igen gyakori bozóttüzek alaposan megtizedelik populációkat.

Kultúrában tartás

Egyike azon kevés Ferocactus fajnak, melyek viszonylag fiatalon, relatíve kis méret elérésekor virágozhatnak. Néhány szakirodalom szerint 5 éves korban, 10 cm-es nagyságnál virágzóképesek. Ez az állítás nem igazán megalapozott, mivel ez a taxon még „ferocactusos” léptékkel nézve is roppant lassú növekedésű. Tartási igénye nagyjából megegyezik a legtöbb Ferocactus fajéval; nyáron kedveli a szabad levegőt, tűző nappal kiegészülve. Teleltetése 7-10 C-on, minél világosabb helyen történjen, mivel kissé hamarabb indul fejlődésnek nemzetségének más fajainál, így kellő fény hiánya miatt megnyúlhat a pihenőidőszak végén.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A legtöbb magyarországi gyűjteményben nem az alapfajt tartják ezen taxonnév alatt, hanem valamelyik változatát, a Ferocactus viridescens var. littoralis (vagy subsp. littoralis) vagy a Ferocactus viridescens var. orcuttii taxont. Pedig a jellegzetes faji (alfaji) bélyegek alapján (például lapítottabb növénytest, lekerekített, szélesebb bordák, ritkább, de a másik kettőnél lényegesen vaskosabb, erősebb tövisszerkezet) könnyen elkülöníthetők egymástól. Az eredeti élőhelyén ennél jóval komplikáltabb helyesen meghatározni a növényeket, ugyanis az egyes változatokra jellemző termőhelyek közötti jelentős átfedések nehezítik a terepkutatók dolgát.

Megjegyzés
Ez cikk a 2006-ban készült és az akkori rendszertani álláspontot tükrözi. Ma a Ferocactus viridescens var. littoralis és a Ferocactus viridescens var. orcuttii csak szinonimája a Ferocactus viridescens-nek

Taxonómia és filogenetika

Első leírása: Echinocactus viridescens Flora of North Amerika 1:544.,1840. Átsorolását Nathaniel Lord Britton & Joseph Nelson Rose végezte el 1922-ben.

Szerzők és forrás

Szöveg: Tóth Norbert
Kép: Bodor János (1), Tóth Norbert (2.)
Lektor: Szerkesztette: Lukoczki Zoltán : Lektorálta: Gedeon Tamás
Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 152. kártya