Harrisia jusbertii

Harrisia jusbertii
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Trichocereinae
Nemzetség	Harrisia
Faj	Harrisia jusbertii

Tudományos név

• Harrisia jusbertii (Rebut) Frič in Möller's Deutsche Gärtn.-Zeitung 36: 421. 1932 sec. Franck 2016
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév William Harris (1860–1920) brit kormányzati szolgálatban álló ír botanikus nevét kapta, aki 1907 és 1911 között Jamaikán gyűjtött és a jamaikai nyilvános kertek és ültetvények főfelügyelője volt.
• A fajnév egy Jusbert nevű emberről kapta a nevét, akiről nem tudunk többet.

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: ---
• Első leírása: Gesamtbeschreibung der Kakteen 137. 1897.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Borg 1937

Fotó: Lukoczki Zoltán

Fotó: Lukoczki Zoltán

A(z) Harrisia jusbertii szinonimái

• ≡ Cereus jusbertii, ≡ Eriocereus jusbertii, ≡ ×Harrisnopsis jusbertii, ≡ ×Eriocereopsis jusbertii, ≡ Cereus jusbertii, − Harrisia jusbertii
• − Cereus bonplandii var. brevispinus

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Karcsú oszlopos növény, amely néhány oldalhajtást nevelhet. Felálló hajtásai 2–3 m magasak és 4–6 cm átmérőjűek lehetnek, színük sötétzöld.

Szemölcsök

Bordáinak száma ritkán 4, általában 5–6 db. A bordák éle lekerekített.

Areolák

Areolái kezdetben sárgák, később megszürkülnek, kissé oválisak, mintegy 2 cm-re állnak egymástól.

Tövisek

• Középtövis: 1–4 db, a peremtöviseknél erősebb, kezdetben vörös, később sötét barnásvörös színű, keresztállású
• Peremtövis: 5–7 db, kúp alakú, kb. 4–6 mm hosszú, a legfelső állású a leghosszabb

Generatív test

Virág

Virága éjjel nyílik, 18 cm hosszú, fehér színű, a külső lepellevelek barnászöldek, zöldek.

Termés

Termése golyó alakú, vörös színű, 4–6 cm átmérőjű, az oldalán felrepedő, húsos állományú gyümölcshússal.

• Magja: fekete, kb. 1,5 mm nagy

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: csak kultúrából ismert
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: feltételezések szerint Argentínában vagy Paraguay-ban van az élőhelye

Kultúrában tartás

A faj szinte minden kaktuszgyűjteményben megtalálható. Kevésszámú bordája, rövid tövisei alapján könnyen azonosítható. Tartása különösebb nehézséget nem okoz. A szokásos kaktuszföld-keverékbe ültetve, nyáron bőséges öntözéssel jól fejlődik. Nyáron akár a szabadba is kitehető, takarást, csapadék elleni védelmet nem igényel. Télen tartható teljesen szárazon és akár +5 °C-on is, annak ellenére, hogy egyes szakkönyvekben ajánlják a szokásosnál magasabb teleltetési hőmérsékletet és a mérsékelt téli öntözést. Az 50 cm magas példányok már virágozhatnak. Éjjel nyíló, hatalmas fehér virágai nagyon látványosak. Az idősebb példányok egyszerre több virágot is bonthatnak, amelyek másnap délig végleg becsukódnak. Virágzására tavasztól őszig többször is számíthatunk. Termést ritkán hoz, mivel a faj önsteril, a gyűjteményekben elterjedt példányok pedig nagyon gyakran azonos klónból származnak. A faj hajtásai, ritkábban magoncai a kaktuszok oltásának legelterjedtebb alanyai. Rövid tövisei, viszonylag lágy, nedvdús szövetei nagyon megkönnyítik az oltási műveletet, az oltványok nagyon jó eredménnyel erednek meg és fejlődnek.

Egyéb

A taxon rendszertani státusza rendkívül bizonytalan. Feltételezhetően egy intergenerikus természetes hibridről van szó, talán a Harrisia pomanensis és az Echinopsis oxygona rövid tövisű formája (Echinopsis eyriesii) között. A feltételezett élőhelyet Karl Moritz Schumann adta meg a leírásban, de azzal az információval, hogy a leírás egy Hermann Gruson által kultúrában nevelt példány alapján történt. A hibrid-elmélet 1910-ben ütötte fel a fejét, először Max Gürke tollából. Beguin egyenesen azt állította, hogy a hibridet ő hozta létre Echinopsis-ból és Cereusból. Krainz határozottan kizárta, hogy a taxon hibrid lehet, mivel magról szaporítva több generáción keresztül is változatlan marad, nem üt vissza semmilyen feltételezett szülőre. A Kakteen und andere Sukkulenten egyik 2002-es cikke azt jelentette, hogy 1992-ben megtalálták a fajt Venezuelában, Sucre tartományban. Virágzó növényt akkor nem tudtak megfigyelni, az egyéb jellemzők alapján egyértelműnek látszott, hogy a Harrisia jusbertii élőhelyére bukkantak. 2005-ben azonban ezt a hírt cáfolták, mivel a kérdéses növény az itt élő Cereus repandus egy rövid tövisű formájának bizonyult.

Szerzők

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán
• Lektorálta: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 303. kártya