Kalanchoë orgyalis

Kalanchoe orgyalis
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Saxifragales
Család	Crassulaceae
Alcsalád	Sempervivoideae
Nemzetség-; csoport	Kalanchoeae
Nemzetség	Kalanchoe
Faj	Kalanchoe orgyalis

Tudományos név

Kalanchoe orgyalis Baker 1882
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a kínai „Kalan Chauhuy” fonetikus átírása, amelynek jelentése: ami lehull és növekszik. A kifejezés valószínűleg a nemzetségnek azt a tulajdonságát jellemzi, hogy levélről is könnyűszerrel szaporodik. Több faj ún. elevenszülő tulajdonsággal bír, ami azt jelenti, hogy a növény leveleinek szegélyén apró növénykék fejlődnek, amelyek lehullva könnyen meggyökeresednek és önálló növényként fejlődnek tovább.
A fajnév az ógörög „orgyia” = öl (1,829 méter) szóból származik, az „-alis” képzővel kiegészítve jelentése: öles, ölnyi méretű.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: ---
Első leírása: J. Bot. 20: 110. 1882
Az aktuális nemzetségbe helyezte: John Gilbert Baker 1882

Szinonimák

Kalanchoë antanosiana Drake 1903

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Elágazó, lassan növő cserje. Hajtásai felfelé állnak, a kifejlett növény magassága és kerülete 1–2 méter lehet. A fiatal hajtásokon találhatók a növényre jellemző tipikus, ellipszis alakú levelek. Míg a csúcs közelében dús korona alakul ki, addig az alsó ágak felkopaszodnak.

Levelek

Húsos leveleinek alakja evőkanálra emlékeztet. Hosszuk 5–15 cm, szélességük 3,5–10 cm, nyelük 5–15 mm hosszú.

A levelek felületét apró, csillag alakban elhelyezkedő serteszőrök borítják, amitől azok nemezszerűen bolyhos, bársonyos hatásúak lesznek.

Levélfonák: kezdetben zöld, majd általában ezüstösszürke.
Levél színe a felső oldalon: legtöbbször fahéjszínű, de többféle árnyalatát szelektálták.
Színváltozás: idővel valamennyi levél a levélfonák színére változik.
Nyugalmi időszak: a levelek szép színét a virágzás után nyáron, a nyugalmi periódusban éri el.

Szőrök

A leveleket apró, csillag alakban álló serteszőrök borítják, amelyek bársonyos, nemezes megjelenést kölcsönöznek a növénynek.

Generatív test

Virágzat

Virágait a tél végén, tavasz elején hozza az ágvégeken. A virágszár 45–100 cm hosszú sátorvirágzat.

Virág

A virágok kb. 15 mm hosszúak, sárgák, urna alakúak, négyzetes elrendeződésűek.

Szirmok: húsosak, körbefogják a porzókat, hegyes végeik kissé visszahajlanak. Viaszos hatásúak és csupaszok.
Ivarlevelek: a félkörben elhelyezkedő porzószálak 15 mm hosszúak, végükön tojás alakú, fehéres porzókkal.
Virágpor: pikkelyes.
Bibe: zöldes árnyalatú.

Termés

Tüszőtermése 6,5–10 mm hosszú.

Magja: trapéz alakú, 2–2,5 mm hosszú.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Madagaszkár déli és délnyugati részén őshonos. Másodlagosan, emberi hatásra elterjedt Dél-Afrikában és Etiópiában is.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: különböző száraz talajokon vagy sziklás élőhelyeken található. A parti zónában teljes napon, a belső területeken gyenge árnyékban él, ritkább vagy sűrűbb szárazságtűrő cserjék között.

Kultúrában tartás

A virágzóképes kort kb. egyméteres magasságnál éri el. A gyűjteményekben általában ennél kisebb példányokat lehet látni. A magasabb növények támasztékot igényelhetnek.

Elhelyezése teljes napon vagy részleges árnyékban ajánlott, nyugalomban kb. –5 °C-ig fagytűrő. Tavasztól őszig célszerű a szabadban tartani, takarást és csapadék elleni védelmet nem igényel.

Késő ősszel üvegházba vagy más fűtetlen, de fagymentes és világos helyiségbe helyezendő. A virágzóképes korú példányokon a virágszár képződése november–december folyamán kezdődik, és az időjárástól, fényviszonyoktól függően a virágok a tél folyamán vagy kora tavasszal nyílnak ki.

Hosszú, hideg tél esetén a virágzás tavasszal, már ismét a szabadba kihelyezett növényen teljesedik ki. A virágzás másfél–két hónapig is eltarthat.

Talaja legyen jól drénezett, de szerves anyagban gazdag. A szabadba kitett növényt csak tartós szárazság esetén kell öntözni, a kemény téli hónapokban pedig egyáltalán nem.

Hajtás- vagy levéldugványról könnyen szaporítható.

A gyapjastetű károsíthatja, ezért a kaktuszoknál bevált növényvédelem ajánlott.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj jellegzetes, bársonyos, fahéjszínű leveleiről és nagy méretű sátorvirágzatáról könnyen felismerhető.

Taxonómia és filogenetika

Egyéb

A levelek színe és árnyalata változatos lehet, számos változatát szelektálták.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete
Pozsgások 322. kártya