Kategória:Rimacactus

• A nemzetségnevet Roy Mottram alkotta meg. A név előtagja a spanyol rima (sziklahasadék, repedés) szóból származik, ami a növények extrém, sziklás élőhelyére és növekedési sajátosságaira utal, kombinálva a kaktuszoknál gyakori cactus utótaggal. A nemzetséget egyetlen faj, a Jonas Martin Lüthy által leírt alapfaj számára hozták létre.

• Rimacactus laui (Lüthy) Mottram; Észak-Chile
• Első leírása: Mottram in Bradleya 19: 75. (2001)
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Roy Mottram (2001)

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Eriosyce (pro parte)

A nemzetség tagjai apró termetű, lapított-gömbölyded vagy geofiton jellegű növények. A magányos szár mélyen a talajba vagy a sziklahasadékokba húzódik, sötétzöld vagy barnászöld tónusú. A hajtás felszínén alacsony, nehezen kivehető bordák vagy inkább spirálisan rendezett, apró szemölcsök találhatók. Az apró axillák kevéssé gyapjasak, a parányi, gyapjas areolák a szemölcsök csúcsán ülnek. Belőlük fejlődnek ki a rendkívül rövid, finom, sérülékeny, szürkés vagy barnás tövisek, amelyek közül a középtövis és a peremtövis nehezen különíthető el egymástól, gyakran teljesen a testhez simulnak. Valódi levél vagy levelek nem fejlődnek. A túlélést a szubsztrátumban egy rendkívül vaskos, répa alakú, húsos főgyökér és az abból ágazó gyökérzet biztosítja, amely képes a nedvesség hosszú távú tárolására.

A parányi virág a tenyészőcsúcs közelében, az areolákból magányosan fejlődik, nappali kinyílású. A növény nem fejleszt összetett virágzat szerkezetet, a virág mindig magányos.

• Takarólevelek: A csésze csöve vékony és kopasz vagy csak minimálisan pikkelyes, a párta sárgás vagy krémszínű, a keskeny sziromlevél és lepellevél finoman hegyezett csúcsú, a belső lepellevél halványsárga, a külső lepellevél külső oldala zöldes vagy vöröses tónusú.
• Ivarlevelek: A porzószálak vékonyak, a portokok aprók és sárgák, a termő alsó állású, a bibeszál rövid, a bibe ágai sárgás színűek.

Kisméretű, száraz vagy kissé húsos bogyó, amely éretten felrepedhet.

• Magja: Apró, fekete, felülete finoman pontozott vagy érdes.

• Földrajzi elterjedés: A nemzetség szigorúan endemikus Chile északi részén, a sivatagi és partmenti hegyvidékek egy igen szűk területén.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Extrémen száraz, szinte csapadékmentes atacamai klímaviszonyok között él. Kizárólag meredek, idős sziklafalak szűk hasadékaiban fordul elő, mint speciális litofiton és geofiton szervezet, amely a túléléshez szükséges minimális nedvességet szinte kizárólag a hajnali ködökből (camanchaca) nyeri.

Kultúrában az egyik legnehezebben tartható, extrém módon kényes kaktusznemzetség. Kizárólag teljesen ásványi (pumic, perlit, zúzott kőzet) talajban, rendkívül óvatos és minimális öntözéssel tartható fenn. A pangó vizet és a fülledt levegőt egyáltalán nem viseli el, gyökérzete könnyen rothadásnak indul. Télen teljesen száraz, hűvös, de fagymentes és jól szellőző helyet igényel.

Hasonlít az Eriosyce nemzetség bizonyos kistermetű fajaira, de azoktól extrém módon redukált mérete, hasadéklakó életmódja, sajátos répagyökere, valamint a nómenklatúrát megalapozó molekuláris genetikai profilja markánsan elkülöníti.

A Rimacactus egy szigorúan monotipikus nemzetség a Cactoideae alcsaládon belül, egyetlen ismert faja a Rimacactus laui.

Az Észak-Chiléből származó apró termetű kaktuszt, a Rimacactus laui-t (mint Eriosyce laui) Urs Eggli és Reto Nyffeler (1997) már korábban is olyan taxonként azonosította, amely morfológiailag alapvetően különbözik az Eriosyce sensu lato nemzetség összes többi tagjától. Ezen morfológiai eltérések alapján Roy Mottram később szegregálta a taxont, és felállította a monotipikus Rimacactus nemzetséget.

Ezt a morfológiai alapú különválasztást és az önálló nemzetség státuszát Pablo Guerrero és munkatársai (2019b) molekuláris filogenetikai adatai is határozottan alátámasztották.

Bár a korábbi molekuláris vizsgálatokban (például Hernández-Hernández és munkatársai, 2011) a Neowerdermannia nemzetség fajainak helyzete bizonytalan és gyengén támogatott volt az Eriosyce és a Parodia vonalak viszonylatában, a kiterjesztett filogenetikai elemzések kimutatták, hogy a Neowerdermannia és a Yavia nemzetségek egy olyan kládot alkotnak, amely a Rimacactus nemzetséggel áll testvércsoporti (sister) relációban. Ez a teljes közös klád pedig a Parodia nemzetség testvércsoportja, és evolúciósan nem áll közvetlen közeli kapcsolatban az Eriosyce nemzetség törzsalakjaival (mint az Eriosyce aurata vagy az Eriosyce islayensis). Így a Rimacactus önálló evolúciós vonala molekuláris szinten is szilárd bizonyítást nyert.

                     ├─ Notocacteae
                     |  ├─ Eriosyce s.l.
                     |  |  ├─ (Eriosyce s.s. + Eriosyce−Islaya);
                     |  |  └─ (Eriosyce−Neoporteria + Eriosyce−Pyrrhocactus); 
                     |  └─ N
                     |     ├─ ((Yavia + Neowerdermannia) + Rimacactus);
                     |     └─ Parodia s.l.

Megjegyzés
A Cactaceae checklist-ben a következő karakterek a növénytani nomenklatúra szinonimáihoz kapcsolódó jelentéssel bírnak:

• „≡” (háromvonalas egyenlőségjel): ez a jel a nomenklaturális szinonimát jelöli. Azt jelenti, hogy a két név ugyanarra a típuspéldányra (type specimen) vonatkozik, azaz formálisan ugyanaz a név, csak át lett sorolva egy másik nemzetségbe vagy más rangra.
• „=” (egyenlőségjel): ez a jel egy taxonómiai szinonimát jelöl. Azt jelenti, hogy a két név külön típuspéldányhoz tartozik, de a jelenlegi taxonómiai értelmezés szerint ugyanazt a fajt vagy taxont képviselik.
• A „–” (kötőjel) azt jelzi, hogy az adott név „excluded” vagy „unplaced” státuszú:
  • nem fogadják el érvényes névként,
  • nem lehet egyértelműen besorolni,
  • bizonytalan eredetű,
  • vagy nem tartozik a családba.

Forrás: A Cactaceae checklist a https://caryophyllales.org/ 2021-es kiadásakori adatokat tartalmazza.

• de Vos, J. M., Eggli, U., Nyffeler, R. et al. (2025): Phylogenomics and classification of Cactaceae based on hundreds of nuclear genes. Plant Systematics and Evolution, 311:28.
• Guerrero, P. C., Walter, H. E. & al. (2019b): Molecular phylogenetics and classification of Eriosyce.