Kategória:Aloiampelos

• Aloiampelos (Klopper & Gideon F.Sm.) Klopper & Gideon F.Sm., 2013

A nemzetségnév a latin aloe (a görög aloē (ἀλόη) szóból) és a görög ampelos (ἄμπελος) szavak összetétele. Az aloe vélhetően sémi eredetű (arab alloeh), jelentése keserű vagy fényes, utalva a növények víznedvű tartalmára. Az ampelos jelentése szőlőtő vagy kúszónövény (Liddell–Scott–Jones szerint), amely a nemzetség fajainak jellegzetes, kúszó vagy kapaszkodó növekedési formájára utal.

• Aloiampelos ciliaris (Haw.) Klopper & Gideon F.Sm.
• Első leírása: A csoportot eredetileg az Aloe nemzetség szekciójaként írták le (Aloe sect. Macrifoliae Glen & D.S.Hardy).
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Olwen Megan Klopper és Gideon Francois Smith, 2013

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Aloe sect. Macrifoliae Glen & D.S.Hardy

A nemzetség tagjai többségében kúszó vagy kapaszkodó (scandens) habitusú szukkulensek. A hajtás és a szár általában vékony, hosszú, gyakran elágazó, fásodó alapú, és képes más növényekre támaszkodva magasabbra nőni. A levél (vagy levelek) jellemzően keskenyek, lándzsásak, húsosak, a szár mentén spirálisan vagy kétsorosan helyezkednek el, nem alkotnak szoros tőrózsát. A levélalap hüvelyszerűen körülöleli a szárat. A gyökérzet rostos, jól rögzíti a növényt a laza vagy sziklás talajban.

A virágzat egyszerű, lazább vagy tömöttebb fürt. A virág tölcséres vagy csöves, színe a sárgától a narancsvörösig terjedhet.

• Takarólevelek: A lepellevél hat tagú, a levelek az alapjuknál csővé forrnak össze, a cimpák szabadok.
• Ivarlevelek: A porzószálak hatan vannak, a portokok általában befelé nyílnak. A termő felső állású, a bibeszál vékony, a bibe kicsi.

Hártyás vagy fásodó falú toktermés.

• Magja: Sötét színű, gyakran szögletes vagy szárnyas magvak.

• Földrajzi elterjedés: A nemzetség fajai őshonosak a Dél-afrikai Köztársaság területén, különösen a Fokföldi flórabirodalomban (Kelet- és Nyugat-Fokföld).
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Leggyakrabban bozótosokban (fynbos, thicket), erdőszéleken és sziklás területeken fordulnak elő, ahol a növényzetre támaszkodva kapaszkodnak. Életmódjukat tekintve xerofitonok vagy mezofitonok.

Dísznövényként kedveltek gyors növekedésük és látványos virágzásuk miatt. Támrendszert vagy kerítést igényelnek, amire felfuthatnak. Fényigényesek, de a félárnyékot is elviselik. Fagyérzékenyek, ezért a mérsékelt égövön teleltetést igényelnek.

A valódi Aloe fajoktól vékony, kúszó száruk és a szár mentén elszórt, hüvelyező leveleik alapján különíthetők el. A nemzetségen belül az Aloiampelos ciliaris jellegzetes pillás levélszéleiről ismerhető fel.

A nemzetség hét elismert fajt tartalmaz, amelyek mindegyike pozsgás levelű kúszónövény. Ide tartozik többek között az Aloiampelos ciliaris, az Aloiampelos tenuior és az Aloiampelos gracilis.

Az APG IV rendszer alapján az Asphodelaceae család Asphodeloideae alcsaládjába tartozik. A 2013-as molekuláris vizsgálatok kimutatták, hogy a kúszó aloék kládja monofiletikus és genetikailag jól elkülönül az Aloe nemzetség többi tagjától.

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://www.worldfloraonline.org/search?query=Aloiampelos
• https://en.wikipedia.org/wiki/Aloiampelos
• https://www.ipni.org/
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.llifle.com/