Kategória:Cheiridopsis

Cheiridopsis Nicholas Edward Brown
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Aizoaceae
Alcsalád	Ruschioideae
Nemzetség- csoport	Ruschieae
Nemzetség	Cheiridopsis

Mesembryanthemum sect.
Taxonómiai (heterotipikus) szinonima. Az érvényes leírást lásd itt: Cheiridopsis Nicholas Edward Brown
Rendszertani besorolás
Faj	Mesembryanthemum sect.

• A nemzetségnév a görög cheiris (tok, hüvely vagy kesztyű) és opsis (hasonlóság) szavak összetételéből származik. Az elnevezés arra a jellegzetes morfológiai sajátosságra utal, hogy a nyugalmi időszakban az elszáradó régi levélpár hüvelyszerűen körülveszi és védi a fejlődő új leveleket. Nicholas Edward Brown 1925-ben emelte nemzetség rangra a csoportot, rögzítve ezt a különleges fenológiai jelenséget. A klasszikus nyelvi források (Liddell–Scott–Jones) a cheiris szót a kézre húzható védőeszközként határozzák meg, ami a botanikai latinban (Stearn, Genaust) a levélhüvelyek védő funkcióját szimbolizálja.

• Cheiridopsis tuberculata (Miller) Nicholas Edward Brown; gyűjtő: Francis Masson, Dél-Afrika, Fokföld.
• Első leírása: Gardeners' Chronicle, ser. 3, 78: 412. (1925)
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nicholas Edward Brown, 1925

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Mesembryanthemum sect. Cheiridopsis (N.E.Br.) Berger

Törpe, párnát alkotó vagy sűrűn ágas pozsgás növények. A szár rövid, gyakran nem látható a sűrűn álló levelektől. A legfőbb jellemző a levelek felépítése: párosával állnak, húsosak, gyakran háromszögletűek vagy félhengeresek. A nyugalmi időszakban (nyáron) az idősebb levelek elszáradnak és papírszerű, fehéres hüvelyt alkotnak, amely megvédi a belső, fiatal levelek szövetét a kiszáradástól és a tűző naptól. A hajtások felülete gyakran pontozott a víztároló sejtektől. A gyökérzet vékony, elágazó, tipikusan szukkulens életmódhoz kötött.

A virágzat magányos, a virág nagy és látványos, többnyire sárga, ritkábban fehér, krémszínű vagy lila.

• Takarólevelek: A csésze 4-5 egyenlőtlen cimpából áll. A párta számos sorban elhelyezkedő, keskeny sziromlevél alkotja, amelyek gyakran fémesen csillognak. Egy sorban maradjon!
• Ivarlevelek: A porzószálak sűrűn, központi kúpot alkotva állnak, a portokok sárgák. A termő alsó állású, a bibe száma rendszerint 8 és 19 közötti, tollas. Egy sorban maradjon!

Bonyolult szerkezetű, higrochastikus toktermés, amely általában sok rekeszű (8–20), zárótestekkel és fedőhártyákkal ellátott.

• Magja: Apró, barna, vese alakú vagy kerekded.

• Földrajzi elterjedés: A nemzetség endemikus a Dél-afrikai Köztársaság és Namíbia téli csapadékos területein, különösen a Namaqualand és a Richtersveld régiókban.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Kvarcit- és gránittörmelékes síkságokon, sziklás hegyoldalakon élnek. Kifejezetten téli növekedésűek, a forró nyári hónapokat a levélhüvelyek védelmében, nyugalmi állapotban vészelik át.

A Cheiridopsis fajok kedveltek a gyűjtők körében, de tartásuk odafigyelést igényel fordított életciklusuk miatt. Fényigényesek, télen igényelnek mérsékelt öntözést, míg nyáron, a pihenőidőszakban szinte teljesen szárazon kell tartani őket, amíg a védőhüvelyek le nem száradnak. Jó vízelvezetésű, ásványi alapú talajban fejlődnek a legjobban.

A nemzetség leginkább a Conophytum és Argyroderma nemzetségekkel mutat hasonlóságot, de a Cheiridopsis fajok levelei általában hosszabbak és a pihenőidőszaki papírszerű védőhüvelyük (cheiris) egyedi határozóbélyeg.

A taxon a Ruschioideae alcsaládba tartozik. A xeromorf jelleg nemcsak a levelek szukkulenciájában, hanem a nyugalmi állapot alatti epidermális védekezésben (módosult levélmaradványok) csúcsosodik ki.

A 2010 utáni molekuláris vizsgálatok (pl. Klak et al.) megerősítették a nemzetség helyét a Ruschieae tribuson belül. A filogenetikai adatok szerint a nemzetség közeli rokonságban áll az Ihlenfeldtia és Odontophorus nemzetségekkel.

• Plants of the World Online (POWO)
• International Plant Names Index (IPNI)
• World Flora Online (WFO)
• Llifle Encyclopedia of Succulents
• Brown, N. E. (1925): Gardeners' Chronicle.