Ugrás a tartalomhoz

Kategória:Pleiospilos

Innen: MKOE wiki
Pleiospilos Nicholas Edward Brown,

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Aizoaceae
Alcsalád Ruschioideae
Nemzetség-
csoport
Ruschieae
Nemzetség Pleiospilos

Tudományos név

  • Pleiospilos Nicholas Edward Brown, 1925
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetség neve a görög pleios (teljes, sok) és spilos (folt, szeplő) szavak összetételéből származik. Az elnevezés a levelek felületén látható számos sötétzöld, áttetsző pontra utal, amelyek valójában mélyen a szövetbe ágyazott víztároló idioblasztok. Nicholas Edward Brown 1925-ben különítette el a nemzetséget, a leírást a Gardeners' Chronicle folyóiratban tette közzé.

Típus

  • Pleiospilos compactus (Aiton) Nicholas Edward Brown; gyűjtő: Francis Masson, Dél-Afrika, Karoo régió.
  • Első leírása: Gardeners' Chronicle, ser. 3, 78: 433. (1925)
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nicholas Edward Brown, 1925
Pleiospilos képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

  • Punctillaria Nicholas Edward Brown (1925)
  • Dinanthia L. Bolus (1927)

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A nemzetség fajai évelő, pozsgás növények, amelyek törpe növekedésűek. A szár rendkívül rövid, gyakran nem is látható, így a növény szinte szár nélkülinek tűnik. A levelek párosával állnak (rendszerint 1-2 pár), alakjuk félgömbölyű, tojásdad vagy háromszögletű, gyakran emlékeztetnek kavicsokra vagy kődarabokra (mimikri). A levelek színe szürkészöld, barnás vagy vöröses, felületüket apró, sötétzöld pontok borítják. A gyökérzet erőteljes karógyökérből áll, amely segíti a túlélést a száraz időszakokban.

Generatív test

Virág

A virágzat általában magányos, rövid tőkocsányon ül. A virág nagy, látványos, átmérője a 30-100 mm-t is elérheti, nappal nyílik, és gyakran illatos (kókuszillatú). Színe többnyire sárga vagy narancssárga, ritkábban fehér vagy rózsaszínes árnyalatú.

  • Takarólevelek: A csésze 5-6 húsos cimpából áll. A párta számos, keskeny, több sorban elhelyezkedő sziromlevél alkotja, melyek a központ felé halványodhatnak.
  • Ivarlevelek: A porzószálak sűrűn, kúpszerűen helyezkednek el, a portokok sárgák. A termő alsó állású, a bibe száma 9 és 15 közötti, vékonyak és tollasak.

Termés

Sokrekeszű, higrochastikus toktermés, amelyben zárótestek (occlusion bodies) találhatók, megakadályozva a magok egyszerre történő kihullását.

  • Magja: Kicsi, sima vagy enyhén érdes felületű, sötétbarna színű.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: A nemzetség endemikus a Dél-afrikai Köztársaság területén, elsősorban a Fokföld középső és keleti részein, a Karoo száraz területein fordul elő.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Kavicsos síkságokon és sziklás lejtőkön élnek, ahol beolvadnak a környezetükbe. A csapadék eloszlása szerint tavaszi és őszi növekedési periódusúak, a tűző napot és a jó vízelvezetést igénylik.

Kultúrában tartás

A Pleiospilos fajok, különösen a Pleiospilos nelii, kedveltek a pozsgásgyűjtők körében. Fontos a rendkívül jó vízáteresztő közeg és az óvatos öntözés, különösen a vedlési időszakban (amikor az új levelek felélik a régieket). Télállóak nem, de a szárazon tartott növények az enyhe fagyot elviselik. Szaporításuk elsősorban magvetéssel történik.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Gyakran összetévesztik a Lithops nemzetséggel, de a Pleiospilos levelei nem simulnak a talaj felszínéhez, és egyszerre több levélpár is jelen lehet a növényen. A Tanquana nemzetségtől a termés szerkezete és a magok morfológiája különbözteti meg.

Szukkulens taxonok

Az Aizoaceae családba, azon belül a Ruschioideae alcsaládba tartozó klád. A nemzetségre jellemző a fokozott pozsgásság (szukkulencia) és a "élő kövek" típusú morfológia, amely a szélsőséges párolgás elleni védekezést szolgálja.

Taxonómia és filogenetika

A 2010 utáni molekuláris vizsgálatok alapján a nemzetség monofiletikusnak tekinthető, miután a korábban idetartozó, de eltérő termésszerkezetű fajokat a Tanquana nemzetségbe sorolták át. A filogenetikai kutatások a Gibbaeum nemzetséggel mutatnak rokonságot a Pleiospilinae subtribus szintjén.

Forrás

  • Plants of the World Online (POWO)
  • International Plant Names Index (IPNI)
  • Llifle Encyclopedia of Succulents
  • Caryophyllales.org
  • Hartmann, H.E.K.: Illustrated Handbook of Succulent Plants: Aizoaceae (2017)

Ebben a kategóriában pillanatnyilag egyetlen lap vagy médiafájl sem szerepel.