Parodia fusca
| Parodia fusca | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Notocacteae |
| Nemzetség | Parodia |
| Faj | Parodia fusca |
 
| |
Tudományos név
- Parodia fusca (F.Ritter) Hofacker & P.J.Braun in Cactaceae Consensus Init. 6: 10. 1998 sec. Zappi & Taylor 2020+
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév Domingo Parodi (1823–1890) olasz származású gyógyszerészről és botanikusról kapta nevét, aki Paraguayban, Montevideóban, 1878-tól Argentínában (Buenos Aires) élt és gyűjtött.
- A latin fajnév jelentése: sötétbarna (homályos, feketés), amely a virágok tövénél fejlődő sűrű gyapjú színére utal.
Típuspéldány
- Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: ---
- Első leírása: Kakteen in Südamerika 1: 178–179, 1979.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Hofacker & Braun 1998
A(z) Parodia fusca szinonimái
- ≡ Notocactus fuscus, ≡ Peronocactus fuscus, ≡ Ritterocactus fuscus, ≡ Notocactus rauschii var. fuscus
- = Notocactus fuscus var. longispinus
- = Notocactus gerloffii
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Magános, gömb alakú, kultúrában és idős korában kissé megnyúlt növény, 10–12 cm átmérőjű és legfeljebb 18 cm magas lehet. Csúcsa besüllyedt, a hajtás színe sötétzöld.
Szemölcsök
19–26 bordája 3–5 mm magas és 5–11 mm széles, lehetnek egyenes lefutásúak vagy kissé csavartak, enyhén tagoltak.
Areolák
Az areolák 2–4 mm átmérőjűek, 3–6 mm távolságra állnak egymástól, a csúcs közelében lévők gazdagon fehér gyapjasak.
Tövisek
- Középtövis: általában 4 db, olykor csak 2 db, 10–25 mm hosszú, a var. longispina néven leírt formánál akár 35 mm is lehet. Kereszt alakzatba rendezettek, színük sötét lilásbarna, az alapjuknál világosabbak, idős korukra megszürkülnek
- Peremtövis: 12–16 db, 5–12 mm hosszú, tűszerű, sugarasan elrendezett, színük a sárgásbarnától a szürkésig változik
Generatív test
Virág
- Lepellevelek: a virágok kénsárgák, 3 cm hosszúak és hasonló átmérőjűek, selyemfényű sárgák. A lepellevelek keskenyek, a külsők hegye gyakran vöröses színeződésű. A virágcsövet apró pikkelyek és fehér gyapjú fedi
- Ivarlevelek: a porzók sárgák, a bibe lilás, lilásbordó vagy sötétbordó színű, leggyakrabban a bibeágak vagy csak azok hegye színezett
Termés
Termése 18–25 mm-es, zöld, éretten vörösbe hajló.
- Magja: tompa fekete színű, 1 mm-nél kisebb, finoman szemölcsös felületű
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Brazília, Rio Grande do Sul tartomány, São Francisco de Assis környéke, valamint Cerro de Tigre, Fazenda Ité, Paradao Itagui, Barragem do Itu, Passo Novo, Manuel Viana, Itacurubi és Alegrete térsége
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: homokkövön él, néhány órás napsütésnek kitéve, gyakran sziklarepedésekben, mohák, zuzmók és néhány más lágyszárú virágos növényfaj társaságában, nagy kőzetdarabok és néha cserjék részleges árnyékában
Kultúrában tartás
Ásványi alapú, enyhén savanyú talajban tartandó. Nyáron világos, meleg helyet igényel, de a túl erős és hosszan tartó közvetlen napfénytől óvni kell. Üvegházi tartás mellett az areolák gyapjúborítása látványosabb és tartósabb.
Tavasztól őszig rendszeres, az átlagosnál kissé bőségesebb öntözés mellett jól fejlődik, a nyár elején virágzik. Bár az élőhelyén nem kell elviselnie olyan hosszú száraz időszakot, mint amilyet a kultúrában tartott növényeknek biztosítunk, nem érdemes téli öntözéssel próbálkozni. Az októbertől március végéig terjedő szárazon tartást gond nélkül elviseli. Erre legmegfelelőbb a 10 °C körüli hőmérséklet, de ennél hidegebbet is rendszeresen elvisel károsodás nélkül.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Taxonómia és filogenetika
Egyéb
Friedrich Ritter leírt egy hosszútövisű formát is Notocactus fuscus var. longispinus néven. Ezt a formát František Havlíček, az eredeti leírást elfogadva, 1988-ban, elsőként a Kaktusz-Világ 73–81. oldalán közzétett Notocactus-rendszerében faji rangra emelte Notocactus gerloffii néven. Ezt a véleményt azonban maga Norbert Gerloff sem osztotta, így az 1995-ben Neduchallal és Stuchlíkkal írt Notocactus monográfiájukban a Ritter-féle megnevezést tekintik érvényesnek.
Szerzők
- Szöveg: Lukoczki Zoltán
- Lektorálta és kiegészítette: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 573. kártya