Pediocactus bradyi

Pediocactus bradyi
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cacteae
Alnemzetség-; csoport	Cactinae
Nemzetség	Pediocactus
Faj	Pediocactus bradyi

Tudományos név

Pediocactus bradyi Benson, 1962
A tudományos név státusza: érvényes

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév az ógörög pedion szóból származik, amelynek jelentése sík, síkság, alföld, folyó menti síkság. A név megválasztása téves földrajzi elképzelésen alapult, mivel kezdetben úgy vélték, hogy a nemzetségbe tartozó fajok síkságokon élnek.

Bár egyes populációk fennsíki területeken fordulnak elő, ezek a felszínek többnyire kisebb-nagyobb kiemelkedésekkel, dombokkal és hegyekkel tagoltak. Az amerikai préri földrajzi szemlélet szerint ugyan relatíve sík területeken élnek, de ezek nem valódi síkságok.
A tárgyalt faj a Marble-kanyon folyó menti, viszonylag sík felszínein tenyészik, így ebben az esetben a nemzetségnév találó.

A fajnév a felfedezőjére, L. F. Brady (1880–1963) geológusra, botanikusra és paleontológusra utal, aki az Észak-Arizonai Múzeum jelentős munkatársa, majd igazgatója volt.

Típuspéldány

Első leírása: Pediocactus bradyi Benson, L. D., Cactus and Succulent Journal of the USA 34: 19, 1962.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Lyman David Benson, 1962.

A(z) Pediocactus bradyi szinonimái

≡ Toumeya bradyi, ≡ Pediocactus simpsonii subsp. bradyi, ≡ Puebloa bradyi
− Pediocactella bradyi

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A hajtás magános, nagyon ritkán sarjad vagy képez csoportot. Alakja gömböstől oválisig terjed.
Hossza 3,5–6,2 cm, átmérője 2,5–5 cm. Színe világoszöld vagy zöld.
A növekedési fázisban a test körülbelül 4 cm-re kiemelkedik a talajból, nyugalmi időszakban jellemzően zsugorodik és visszahúzódik.

Szemölcsök

A bordák szemölcsökre tagoltak, spirális lefutásúak.
A szemölcsök hengeresen oválisak vagy nyújtott oválisak, 3–4,5 mm hosszúak és szélesek.

Areolák

A szemölcsök végén ovális areolák találhatók, fehéren vagy sárgásan gyapjasak.
Méretük 1,5–3 mm hosszúságú és 0,7–1,5 mm átmérőjű.

Tövisek

Középtövis: ritkán fordul elő, legfeljebb 1–2 db, hossza 4 (7) mm, erősebb és sötétebb színű, mint a peremtövisek
Peremtövis: 14–18 db, hosszuk 3–6 mm, szélességük 0,7 mm, színük fehér vagy sárga, később sötétebb sárga, esetenként barnás árnyalatú; a test felé hajlanak, az areolából körkörösen kifelé állnak

Generatív test

Virág

A bimbók már ősszel megjelennek fejletlen állapotban az areolákon, de csak kora tavasszal, március végén, április elején nyílnak.
A fejlődő bimbók zöldesek, sárgásak vagy ritkán vöröses árnyalatúak, nagy pikkelyekkel fedettek, alakjuk hegyben végződő kúpos.
A virágok a hajtás csúcsán jelennek meg, illatosak, számuk 1–6 db, leggyakrabban hármasával nyílnak.
Színük sárga, szalmasárga, halványsárga, krém vagy csaknem fehér.
Hosszuk 15–25 mm, szélességük 15–32 mm.

Lepellevelek: külső lepellevelek zöldes árnyalatúak, kívül sötétebb, barnás középsávval; hosszuk 12–15 mm, szélességük 3–4 mm
Ivarlevelek: porzószálak sárgák, 3,5 mm hosszúak; portokok sárgák, 1 mm hosszúak; bibe szalmasárga, 6–9 mm hosszú; bibefej 6 ágú

Termés

A termés zöld színű, 6 × 7,5 mm méretű, éréskor barnás-vöröses árnyalatúvá válik és hosszirányban felreped.

Magja: barna vagy fekete, matt fényű, szemölcsös, dudoros felszínű, nagy sárgás köldökkel; mérete 2,8 × 1,7–2 mm, vastagsága 1,5 mm; metszett vese vagy oldalról kissé lapított, ferde nyílású, végén kerekdeden kiszélesedő sapka alakú; termésenként 3–8 mag

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Egyesült Államok, Arizona állam, kizárólag Coconino megye területén, a Utah állammal határos régióban; a Colorado-folyó kanyonrendszerében, 1000–1400 m tengerszint feletti magasságban, a Lees Ferry régióban, különösen a Marble-kanyon belső, folyó menti síkjain
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: kanyonalji síkokon, alacsony dombokon és alacsony kőzetlépcsőkön; soha nem a kanyon sziklafalán; moenkopi vörös homokkövön kialakult kőzettörmeléken, kaibab mészkő uralommal, metamorf kőzetmaradványokkal; alacsony humusztartalmú, helyenként agyagfrakciókban gazdag, bázikus talajokon; ritkás, de középmagas és tömött pázsitfűfélék, valamint pozsgás fajok társaságában

Kultúrában tartás

Saját gyökéren, ásványi közegben ajánlott tartani, napos, szellős helyen.
A túlöntözésre érzékeny, ezért öntözése tavasszal és ősz elején javasolt, zsugorodáskor a vízadag csökkentendő.
Télen szabadban is tartható, de a túlzott téli csapadéktól védeni kell.
Fagytűrése gyengébb, mint északabbi rokonaié.
Szaporítása magvetéssel lehetséges, a fagypont alatti hideghatás javítja a csírázást.
Gyakran oltják télálló Opuntia vagy ellenálló Echinocereus alanyokra.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Pediocactus bradyi ritkán sarjadzó, magános növekedésű faj, viszonylag nagy virágokkal, kevés magot tartalmazó terméssel.
A három alfaj közül virág nélkül is a legmutatósabb, valamint a legkorábban virágzó.

Taxonómia és filogenetika

A faj Lyman David Benson által került leírásra 1962-ben.

Egyéb

Speciális élőhelye miatt rendkívül ritka és nehezen megtalálható faj.
Élőhelyén veszélyeztetett, fokozottan védett.
Éves ciklusa során tavasszal intenzív növekedést mutat, nyár elején termést érlel, majd visszahúzódik a talajba, ősszel ismét vízfelvétel és mérsékelt növekedés figyelhető meg.

Szerzők

Szöveg: Varga Zoltán
Kép: Kerner Zoltán; Varga Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 807. kártya