Pediocactus knowltonii

Pediocactus knowltonii
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cacteae
Alnemzetség-csoport	Cactinae
Nemzetség	Pediocactus
Faj	Pediocactus knowltonii

Tudományos név

Pediocactus knowltonii LDBenson a Cact. Succ. J.-ban (Los Angeles) 32: 193. 1960. mp. Parfitt és Gibson 2003
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév Pediocactus az ógörög pedion (= síkság, alföld) szóból ered, utalva a nemzetség feltételezett síksági eredetére.
A fajnév knowltonii Fred G. Knowlton amerikai paleobotanikusnak állít emléket.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: a forrás nem részletezi
Első leírás: Cactus and Succulent Journal (USA) 32: 193. 1960 (1961-ben kiegészítve)

A(z) Pediocactus knowltonii szinonimái

≡ Pediocactus bradyi var. knowltonii, ≡ Pediocactus simpsonii var. knowltonii

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Rendkívül kisméretű faj, magános vagy ritkán kissé sarjadzó növekedésű. Magassága legfeljebb 3,8 cm, átmérője általában 2,5 cm körüli. A növények alig emelkednek a talajszint fölé, ezért természetes élőhelyükön nehezen észrevehetők.

Bordák és szemölcsök

A hajtás szemölcsökre tagolt. A szemölcsök hengeres, kúpos vagy gúla alakúak, 1,5–2,5 mm hosszúak és 1,5–2 mm átmérőjűek.

Areolák

Az areolák kisméretűek, átmérőjük legfeljebb 1 mm, egymástól 1–3 mm távolságra helyezkednek el.

Tövisek

A tövisek sűrűn állnak, de a szemölcsöket nem fedik teljesen. Színük többnyire fehér, de előfordulhat sárgásbarna, vöröses vagy rózsaszínes árnyalat is.

Peremtövisek: 18–23 darab areolánként, fésűszerűen rendeződnek, enyhén visszagörbülők, 1–1,4 mm hosszúak
Középtövis: általában hiányzik

Az areolák között finom, deres hatású, szürkésfehér szőrzet figyelhető meg.

Generatív test

Virág

A virágok a növény méretéhez képest viszonylag nagyok.

Méret: kb. 10 mm hosszúak, átmérőjük elérheti a 2 cm-t

Szín: világos vagy közép rózsaszín

Külső lepellevelek: rózsaszínűek, világos szegéllyel, csúcsuk lekerekített vagy tompa

Belső lepellevelek: halvány vagy közép rózsaszínűek, csúcsuk hegyes

Porzószálak: 4–5 mm hosszúak, sárgák

Portokok: sárgák, kb. 0,6–0,7 mm átmérőjűek

Bibeszál: 8–10 mm hosszú

Bibe: 4–5 ágú, sárga vagy rózsaszín

Termés

A termés kisméretű, pikkelyek nélküli.

Alak: fordított tojás vagy kúp alakú

Méret: kb. 4 mm hosszú, 3 mm átmérőjű

Felnyílás: oldalt nyílik fel

Mag: fekete, szabálytalan tojás alakú, kb. 1,5 mm hosszú

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: az Egyesült Államok délnyugati részén, Új-Mexikó és Colorado államok területén.

Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 1800–2200 m tengerszint feletti magasságban, borókás–fenyves társulásokban fordul elő. Apró mérete miatt gyakran mohával borított kövek között rejtőzik.

A faj rendkívül ritka, természetes állományai néhány tucat egyedből állnak, ezért az egyik legveszélyeztetettebb kaktuszfaj; nemzetközi védelem alatt áll (CITES I. függelék).

Kultúrában tartás

A nemzetség egyik könnyebben nevelhető faja. Magról jól szaporítható, a magok általában kezelés nélkül is jól csíráznak. A fiatal növények viszonylag gyorsan fejlődnek, és már néhány éves korban virágozhatnak.

Teljesen télálló, ezért célszerű egész évben szabadban tartani, ahol edzett, természetes megjelenésű növények fejlődnek. A túlzott nedvességre azonban érzékeny, különösen tavasszal és ősszel, ezért jó vízelvezetésű közeg szükséges.

Kiültetés esetén különösen fontos a kiváló drenázs. A téli hóborítás nem káros, sőt védelmet nyújthat az erős fagyok ellen.

Oltva könnyen sarjadzik, ami vegetatív szaporításra is lehetőséget ad. A Pediocactus fajok könnyen kereszteződnek egymással, ezért gyűjteményben ajánlott a fajok elkülönítése a tiszta állomány fenntartása érdekében.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj legközelebbi rokona a Pediocactus simpsonii, amelyhez hasonló megjelenésű, de annál jóval kisebb termetű. Idősebb példányokon esetenként erősebb tövisek is kialakulhatnak, ami tovább növeli a hasonlóságot.

Taxonómia és filogenetika

A fajt L.D. Benson írta le önálló fajként. Egyes szerzők a Pediocactus bradyi változataként (var. knowltonii) kezelték, de a legtöbb modern felfogás külön fajként tartja nyilván.

Szerzők

Szöveg: Elhart Zsolt
Képek: Elhart Zsolt, Papp László, Varga Zoltán
Szerkesztette: Lukoczki Zoltán
Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 12. kártya