Thelocactus bicolor subsp. heterochromus
| Thelocactus bicolor subsp. heterochromus | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cacteae |
| Alnemzetség- csoport |
Ferocactinae |
| Nemzetség | Thelocactus |
| Faj | Thelocactus bicolor subsp. heterochromus |
 
| |
{{Speciesbox
Tudományos név
- Thelocactus bicolor subsp. heterochromus (F.A.C.Weber) Mosco & Zanov. in Bradleya 18: 62. 2000 sec. Hunt 2016
- A tudományos név státusza: érvényes
- Thelocactus heterochromus (F. A. C. Weber) Van Oosten, 1940
- A tudományos név státusza: szinonima
A név eredete, etimológia
A nemzetségnév az ógörög „thele” = szemölcs, dudor szóból származik, jelentése szemölcskaktusz vagy dudoros kaktusz, utalva a nemzetség fajainak szemölcsös testfelépítésére.
A fajnév szintén ógörög eredetű, jelentése különféle színű („heteros” = vegyes, különféle; „chromos” = szín). Nevét a szép színű töviseiről kapta, melyek a piros különböző árnyalataiban haránt irányban váltakoznak.
Típuspéldány
- Első leírása: Echinocactus heterochromus F. A. C. Weber in Bois, Dictionary of Horticulture 466, 1896
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Van Oosten, 1940
Szinonimák
- Ferocactus heterochromus N. P. Taylor, 1979
- Echinocactus bicolor var. pottsii Salm-Dyck, 1850
- Thelocactus bicolor subsp. heterochromus (Weber) Mosco & Zanovello, 2000
- Érvényes név és szinonimák a Thelocactus heterochromus taxonnál
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Hajtása gömb vagy félgömb alakú, magános, 4–7 cm magas és 6–15 cm átmérőjű. Testszíne matt, szürkészöldtől kékeszöldig terjed.
Szemölcsök
7–11 bordája nagy és vastag szemölcsökre (tuberkulum-ai) tagolódik, ezek kb. 2 cm hosszúak és 3 cm szélesek.
Axillák
Virágon kívüli, ún. iuxtaareolaris nektáriuma (mirigye) hiányzik.
Areolák
Az areolák megnyúlt ellipszis alakúak, 4–7 mm hosszúak és 3–5 mm szélesek, a dudorok felső részének feléig is érhetnek. Sárga filcesek, amely később megszürkül.
Tövisek
- Középtövis: 1–4 db, erős, 1,5–2 mm vastag, 2–4 cm hosszú, lefelé hajló
- Peremtövis: 6–9 db, erős, 16–28 mm hosszú, sugarasan álló, többé-kevésbé a növény testére hajló
Generatív test
Virág
Illatos, a csúcson jelenik meg, átmérője néha meghaladja a 10 cm-t, hossza kb. 5,5 cm. Színe sötét vöröseslila, a szélek sötétebbek, közepe vörös.
- Lepellevelek: lepellevelek sötét vöröseslila árnyalatúak
- Ivarlevelek: porzószálak 8–13 mm hosszúak, sárgák; portokok sárgák; bibeszál 23–26 mm hosszú, 1,5–2 mm vastag, sárgásfehér; bibe 6–9 ágú, áganként 3–5 mm hosszú, színe sárgától sötét bíborpirosig változó
Termés
Gömb vagy megnyúlt gömb alakú, 15 mm-nél nagyobb.
- Magja: A magra vonatkozó részletes leírás nem szerepel.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Mexikó, a Chihuahua-sivatag nyugati része; előfordul Chihuahua, Coahuila és Durango államokban, lehetséges megjelenése Zacatecas államban is.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 1200–1400 m tengerszint feletti magasságban, mészkősziklás területeken él, szárazságtűrő lombhullató cserjék és lágyszárúak között.
Kultúrában tartás
Magról jól szaporítható, azonban a termesztésben sok hibrid növény fordul elő. Kedveli a napfényt és a meleget. Teleltetése 6–10 °C körüli hőmérsékleten, teljesen szárazon ajánlott. Talaja ásványi anyagokban és mészkőben gazdag, enyhén bázikus legyen.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Egyes szerzők a Thelocactus heterochromus-t a Thelocactus bicolor egyik alakjaként ismerik el. Nyugatabbra terjed, mint a Thelocactus bicolor. A var. pottsii néven jelölt növények átmenetet képezhetnek a heterochromus és a bicolor között, de a nektárium hiánya miatt közelebb állnak a heterochromus-hoz. A tipikus Thelocactus bicolor és három alfaja rendelkezik areola melletti nektáriummal.
Taxonómia és filogenetika
A taxont eredetileg Echinocactus heterochromus néven írták le, majd több nemzetségbe sorolták át. Egyes szerzők a Thelocactus bicolor egyik alakjaként kezelik, mások önálló fajként ismerik el.
Egyéb
Ez a taxon a nemzetség legnyugatibb elterjedésű tagja. A nektárium hiánya fontos elkülönítő bélyeg a Thelocactus bicolor csoporthoz képest.
Szerzők
- Szöveg: Sorin Copăcescu
- Kép: Havas László, Papp László
- Lektorálta: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete
- Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen)