Thelocactus macdowellii

Thelocactus macdowellii
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cacteae
Alnemzetség- csoport	Ferocactinae
Nemzetség	Thelocactus
Faj	Thelocactus macdowellii

Tudományos név

• Thelocactus macdowellii (Rebut ex Quehl) Charles Glass, 1969

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév ógörög (latin) eredetű, az összetétel jelentése dudoros kaktusz.
• A fajnév valószínűleg a felfedezőjéről, A. (?) Mac Dowellről kapta a nevét.

Típuspéldány

• Echinocactus macdowellii Rebut ex Quehl; A. Mac Dowell, Mexikó, Nuevo León; 1894.
• Első leírása: Motatschr. Kakt.-Kunde 4: 133-4. 1894.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Charles Glass, 1969

Thelocactus macdowellii képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Thelocactus macdowellii szinonimái

• ≡ Echinocactus macdowellii, ≡ Echinomastus macdowellii, ≡ Thelocactus macdowellii, ≡ Neolloydia macdowellii, ≡ Neolloydia mcdowellii, ≡ Thelocactus conothelos var. macdowellii

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár , levél, gyökér

Élőhelyén magános vagy többhajtású növény, amelynek kifejlett hajtásai 4-9,5 cm magasak és 4,5-12 cm szélesek, gömb vagy megnyúlt gömb alakúak. A szár színe a zöldtől a világoszöldig változhat. A bordák nehezen megkülönböztethetőek.

Az areolák virágonkívüli nektármirigy (extraflorális nektárium) nélküliek. A 2 vagy 3 (néha 4) középtövis 11-25 (ritkán 50) mm hosszú, színük a fehértől a szürkés- vagy barnásfehérig terjed, egyenesek és felmeredve sugárirányban állnak. A széltövisek (peremtövisek) száma 15-25 db, hosszuk 8-12 (ritkán 20) mm. Ezek fehérek, idősödve barnásszürkévé válnak, sugárirányban állnak, egyenesek, tűszerűek, sűrűn befedik a testet és jóval vékonyabbak a középtöviseknél.

Generatív test

Virág

A virágok magenta (világosabb vagy sötétebb bíborvörös) színűek, kissé halványabb lepelszegéllyel, 3,5-5 cm szélesek és 4-4,5 cm hosszúak. Tavasszal nyílnak, legtöbbször egy periódusban.

• Takarólevelek: A lepellevél szegélye a magenta alapszínnél kissé halványabb.
• Ivarlevelek: A porzószálak sárgásak, a portokok (porzók) sárgák. A bibeszál bíborvörös vagy sárga, a bibe (bibefej) 4-6 ágú és sárga.

Termés

Termései barnák, 10-13 mm hosszúak és 7-12 mm szélesek, éretten megszáradnak és alul nyílnak fel.

• Magja: A magok feketék, 2 mm hosszúak, 1 mm átmérőjűek; a maghéj sokszögletű részekre osztott.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Mexikó, Nuevo León és Coahuila államainak határán – főleg az előbbi állam területén – található meg.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 1500 m magasságban, a Keleti Sierra Madre (Chihuahua sivatag) völgyeiben és hegyoldalain él. Mészalapkőzeten kialakult sekély talajon vagy aprított kőzeten fordul elő, gyakran Agave lechuguilla és más Agave fajok társaságában.

Kultúrában tartás

Viszonylag könnyen tartható, szép növény, bár virágzási hajlama “lusta” és idegen beporzást igényel. Jó vízáteresztő, mészkővel vagy alginittal bázikussá tett talajt igényel. Intenzív napsütésben nevelhetők sűrű tövisezettségű egyedek. A 4 cm-nél nagyobb példányok +2 és +8 °C közötti, száraz, világos helyen történő teleltetés után virágzásra késztethetőek. Magról jól szaporítható.

Egyéb

A faj korábban a Thelocactus conothelos változataként szerepelt, de magszerkezete (mely a T. leucacanthus-hoz és T. hexaedrophorus-hoz hasonló) és rövidebb virágcsöve miatt újra önálló faji rangot kapott. Valószínűleg összekötő kapocs a Neolloydia és Gymnocactus nemzetségek felé.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Papp László
• Kép: Papp László
• Lektor: Papp László
• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 40. kártya