Thelocactus tulensis

Thelocactus tulensis
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cacteae
Alnemzetség-; csoport	Ferocactinae
Nemzetség	Thelocactus
Faj	Thelocactus tulensis

Tudományos név

Thelocactus tulensis (Poselger) Britton & Rose, 1923

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév ógörög(-latin) eredetű, az összetétel jelentése dudoros kaktusz, amely a bordák sajátos szemölcsökkel való tagozódására utal.
A fajnév Tamaulipas állam egyik nevezetes városáról, Tuláról kapta a nevét a közeli elterjedése miatt.

Típuspéldány

Echinocactus tulensis Poselger; Mexikó, Tamaulipas, Tula környéke; 1853.
Első leírása: Allg. Gartenz. 21:125, 1853.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Britton & Rose, 1923

Thelocactus tulensis képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Thelocactus tulensis szinonimái

≡ Echinocactus tulensis, ≡ Thelocactus tulensis subsp. tulensis
= Thelocactus krainzianus, ≡ Thelocactus leucacanthus f. krainzianus
= Thelocactus buekii subsp. jarmilae
= Thelocactus santaclarensis
= Thelocactus tulensis subsp. huizachensis
= Thelocactus tulensis subsp. kupcaki
= Thelocactus vaskoanus, ≡ Thelocactus tulensis subsp. vaskoanus
− Thelocactus tulensis var. longispinus

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár , levél, gyökér

Az alapfaj magános vagy nem ritkán sarjadzó növény, amelynek hajtása 10-25 cm magas és 6-8 cm széles. Alakja kerek vagy megnyúlt gömb, színe mély vagy halványabb zöld, a napon bronzos-vöröses színnel futtatva. 8-13 jól elkülöníthető függőleges bordája van, amelyeket feltűnő lekerekített vagy kis tompa kúp alakú szemölcsök, dudorok tagolnak.

Az areolák részben rövid barázdában folytatódnak, ezek nem virágon kívüli (extraflorális) nektármirigyek. A középtövisek száma 1-4, ezek közül egy (alkalmanként több) jóval erőteljesebb és nagyon hosszú, 30-40 (80) mm. Színük a barnásvöröstől a fehéresig terjed, alakjuk az egyenestől a görbéig változhat, lapítottak és felül domborúak; a legnagyobb középtövis a csúcs felé irányul. A széltövisek (peremtövisek) száma 5-12 db, 7-15 mm hosszúak, sugár irányban helyezkednek el, egyenesek és tűszerűek. A hajtások jól gyökeresednek, saját gyökérzeten (gyökerükön) nevelhetők.

Generatív test

Virág

A virág 3,5-4 (5,5) mm széles és 2,5-3,5 mm hosszú, színük változatos: fehértől a sárgáig, néha rózsaszín középcsíkos leplekkel, vagy vöröstől a rózsaszínig terjedő árnyalatokban.

Takarólevelek: A lepellevél (vagy lepel) színe lehet fehér, sárga, rózsaszín középcsíkos, vörös vagy rózsaszín; a szegélyük fehértől a sárgásig változhat.
Ivarlevelek: A porzószálak fehérek, a portokok (porzók) sárgák. A bibeszál rózsaszín, a bibefej (bibe) 6-8 ágú, színe sárga vagy fehér.

Termés

A termés színe zöld, zöldes bíbor vagy fehéres barna lehet. 11-18 mm hosszú és 7-10 mm széles. Az alapi részén, egy bazális póruson keresztül nyílik fel.

Magja: A magok 1,6-2,7 mm hosszúak, 0,6-1,7 mm átmérőjűek, a maghéj sokszögletű területekre osztott.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó területén, San Luis Potosí, Tamaulipas és Nuevo León államok találkozásánál fordul elő viszonylag nagy területeken.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 1100-1400 m magasságban él. Jellemzően aprózott mészkő felszíneken, völgyek alján és hegyoldalakon található meg, ahol a növényzet gyér (pázsitfűfélék, Yucca fajok, Agave fajok).

Kultúrában tartás

Könnyen tartható faj, bár a rózsaszín virágú ökotípusok érzékenyebbek a gombás fertőzésekre (pl. Botrytis spp.). Jó vízáteresztő, enyhén bázikus és nem túl magas tápanyagtartalmú talajt igényel. Fokozatos szoktatás után teljes napfényen nevelhető. Nem önbeporzó. Teleltetése teljesen szárazon, +2 és +10 °C között ajánlott. Magról és a hajtások gyökereztetésével is jól szaporítható.

Egyéb

A fajnak három jól definiálható alfaja van:

Thelocactus tulensis subsp. tulensis
Thelocactus tulensis subsp. buekii: Általában nem sarjadzik, 5-nél kevesebb széltövise van, virága bíborvörös és széles.
Thelocactus tulensis subsp. matudae: Testszíne sárgászöld, szemölcsei vöröses csúcsúak, 7-12 széltövise van, virága bíborrózsaszínű.

A Thelocactus krainzianus valószínűleg a subsp. matudae szinonimája.

Megjegyzés
Ez cikk a 2003-ban készült és az akkori rendszertani álláspontot tükrözi. A jelenlegi beosztás szerint: Thelocactus tulensis

Szerzők és forrás

Szöveg: Papp László
Kép: Papp László
Lektor: Papp László
Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 39. kártya