Cumarinia odorata
| Cumarinia odorata | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cacteae |
| Alnemzetség-csoport | Cactinae |
| Nemzetség | Cumarinia |
| Faj | Cumarinia odorata |
 
| |
| Coryphantha odorata | |
|---|---|
 Taxonómiai (heterotipikus) szinonima. Az érvényes leírást lásd itt: Cumarinia odorata | |
| Rendszertani besorolás | |
| Faj | Coryphantha odorata |
Tudományos név
- Cumarinia odorata (Boedeker) Buxbaum, 1951 sec. Korotkova (2021)
elfogadott, érvényes név - Coryphantha odorata Boedeker, 1930
szinonima név
A név eredete, etimológia
A Cumarinia odorata specifikus faji jelzője, az odorata a latin odoratus (illatos, szagos) melléknévből származik. A nómenklatúrát rögzítő források, valamint Friedrich Boedeker eredeti protológusa (1930) alapján a névválasztás közvetlenül a növény szöveteinek jellegzetes tulajdonságára utal: a megszáradt, elhalt bőrszövet vagy a sérült növényi részek intenzív, édeskés, a frissen kaszált szénára emlékeztető kumarinillatot árasztanak. A klasszikus latin szótárak (Lewis & Short) és botanikai etimológiai művek (Genaust, Stearn) szerint az illat intenzitása miatt kapta a faj ezt a leíró jelzőt, amelyet Franz Buxbaum a nemzetségbe való áthelyezéskor is megtartott.
Típus
- Cumarinia odorata (Boedeker) Buxb.; Gyűjtő: Friedrich Boedeker, Mexikó, San Luis Potosí, Las Tablas közelében, 1930. Típuspéldány: Berlini Botanikus Kert (B).
- Első leírása: Friedrich Boedeker, Monatsschrift der Deutschen Kakteen-Gesellschaft, 2: 168, 1930 (mint Coryphantha odorata).
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Franz Buxbaum, 1951.
Cumarinia odorata képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Coryphantha odorata Boed.
- Neobesseya odorata (Boed.) Backeb.
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A növények kisméretű, lassan növekvő, többnyire magányosan fejlődő gömbök, amelyek idős korban, kultúrában tőből gyengén sarjadhatnak, de nem alkotnak nagy telepeket. A szár sötétzöld, olajzöld vagy szürkészöld tónusú, magassága 3–5 cm, átmérője ritkán haladja meg a 4–5 cm-t. A felszínét nem folytonos bordák, hanem spirális sorokba rendeződött, határozottan kiemelkedő, kúpos vagy hengeres, 7–10 mm hosszú szemölcsök borítják, amelyek felső oldala teljesen sima, hiányzik róluk a *Coryphantha* nemzetségre jellemző hosszanti barázda. A szemölcsök csúcsán ülő areolák kicsik, kerekdedek, fiatalon fehéres vagy sárgás gyapjút viselnek, később kopaszodók. Az areolák közötti axillák csupaszok vagy csak minimális szőrzettel ellátottak, mirigyeket nem tartalmaznak. A tövisezettség sűrű, részben elrejti a növény testét; a peremtövisek száma areolánként 7–9, hosszuk 8–10 mm, vékonyak, tűszerűek, sugárirányban szétállók, színük fehéressárga vagy szürkés. A középtövisek száma 1–4 (leggyakrabban 1), vaskosabbak, bázisuk kissé duzzadt, hosszuk 10–20 mm, színük sötétbarna vagy feketés; a legalsó, leghosszabb középtövis a csúcsánál erősen és határozottan kampós vagy visszagörbült. A gyökérzet vaskos, répa alakú, húsos karógyökér, amely mélyen a talajba hatol és jelentős vízraktározó kapacitással bír.
Generatív test
Virág
A virágzat hiányzik, a virágok magányosan, a hajtáscsúcs közvetlen közelében, a legfiatalabb, belső szemölcsök axilláris zónájából fejlődnek ki. A virágok kisméretűek, tölcsér alakúak, átmérőjük és hosszuk egyaránt 10–15 mm, nappal nyílnak és fényérzékenyek. A sziromlevelek alapszíne sárgásfehér, krémszínű vagy halvány rózsaszín, a lepelcimpák középvonalában egy sötétebb, vörösesbarna vagy rózsaszínes hosszanti sáv húzódik végig.
- Takarólevelek: A külső lepellevélek keskenyek, sötétebb, barnásvörös középsávval és finoman pillás széllel, a belső lepellevélek lándzsásak vagy hosszúkásak, éles vagy finoman hegyesedő csúcsúak, a párta selymes fényű.
- Ivarlevelek: A porzószálak rövidek, vékonyak, a portokok aprók, élénksárga színűek; a termő alsó állású, a bibeszál karcsú, fehéres, a bibe ágai rövidek, 3–5 ágúak, sárgásfehérek, a portokok fölé emelkednek.
Termés
A termés megnyúlt, keskeny hengeres vagy ovális bogyó, hossza 15–20 mm, éretten feltűnő élénkpiros vagy sötétvörös színű, húsos és lédús, a csúcsán a száradó lepelmaradványokat sokáig megőrzi.
- Magja: A magok aprók (kb. 1 mm), gömbölydedek vagy vese alakúak, a maghéj (testa) fekete, felülete finoman pontozott, rücskös vagy hálózatosan mintázott, a hilum-régió keskeny.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Mexikó endemikus faja, amely kizárólag az ország északi-középső részén, San Luis Potosí állam keleti területein (különösen Las Tablas régiójában) és Tamaulipas állam szomszédos zónáiban fordul elő.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Tipikus litofiton vagy részben geofiton életmódot folytató növény, amely a Chihuahuan sivatag szélén, mészkősziklák repedéseiben, durva törmelékes, kavicsos lejtőkön és mállott mészköves talajokon él, többnyire 1000–1400 méteres tengerszint feletti magasságban. A száraz, rendkívül forró nyarakkal és hűvös, csapadékmentes telekkel jellemezhető szemiarid klímát kedveli. Élőhelyén a matorral (xerofil cserjés) növénytársulások tagja, ahol a nagyobb cserjék, fűfélék vagy kísérő szukkulensek részleges takarásában, szűrt fényben húzódik meg a tűző nap elől.
Kultúrában tartás
A Cumarinia odorata gyűjteményi gondozása tapasztaltabb kaktuszgyűjtők számára ajánlott. A vaskos, húsos karógyökérzet rendkívül érzékeny a pangó vízre, a túlöntözésre és a talajban maradó nedvességre, amely gyors tő- és gyökérrothadáshoz vezet. Emiatt teljesen porózus, durva szemcsés, kizárólag ásványi alapú (pumic, zeolit, sóder) jó vízáteresztő talajkeveréket igényel, mázas cserép helyett lélegző agyagcserépben. A növekedési időszakban (tavasztól kora őszig) nagyon óvatos, mérsékelt öntözést igényel, két locsolás között a földjét hagyni kell teljesen kiszáradni. Fényigénye magas, de a tűző, déli nap perzselést okozhat, ezért a szűrt, világos elhelyezés a legoptimálisabb. A téli pihenőidőszakban (novembertől márciusig) teljesen szárazon, hűvös, de fagymentes (5–10 °C közötti) helyiségben kell tartani; a hideg és a szárazság elengedhetetlen a tavaszi virágzás indukálásához.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Cumarinia odorata morfológiailag könnyen összetéveszthető a Coryphantha nemzetség egyes kisméretű fajaival vagy a Mammillaria genus bizonyos tagjaival (példaként említhető a kampós tövisű Mammillaria dioica vagy a Mammillaria mainiae). A legfontosabb megkülönböztető bélyege azonban a szemölcsök morfológiájában rejlik: a Cumarinia odorata szemölcsölein egyáltalán nincs hosszanti barázda, ami a *Coryphantha* fajoknál mindig jelen van a fertilis korban. A *Mammillaria* nemzetségtől a virágszerkezet, a nagy, piros, hengeres termés és a magok finom szerkezete választja el. Gyűjteményi vagy herbáriumi körülmények között a legbiztosabb diagnosztikai bélyeg a megszáradt szövetekből felszabaduló, jellegzetes és tartós kumarinillat, amely egyetlen más hasonló habitusú mexikói gömbkaktusznál sem tapasztalható.
Szukkulens taxonok
A faj a Cumarinia monotipikus nemzetség egyetlen képviselője. Különálló evolúciós és morfológiai bélyegei miatt nem tagolódik alfajokra vagy igazolt változatokra, így önálló faji egységként kezeli a botanikai nómenklatúra.
Taxonómia és filogenetika
A faj rendszertani elhelyezése hosszú ideig vitatott volt a kaktuszkutatók körében. Friedrich Boedeker 1930-ban még a Coryphantha nemzetségbe sorolta, majd Kurt Backeberg a *Neobesseya* genusba helyezte át. Franz Buxbaum 1951-ben emelte önálló nemzetségszintre, azonban a későbbi morfológiai alapú rendszerek (például Edward F. Anderson) gyakran ismét visszasüllyesztették a *Coryphantha* szinonimájaként. A 2010 utáni modern molekuláris filogenetikai kutatások, DNS-szekvenálási adatok és a kaktuszfélék átfogó revisionális munkái (különösen Korotkova et al., 2021) egyértelműen bizonyították, hogy a faj egy önálló, jól elkülönülő, izolált evolúciós kládot alkot a Cacteae tribuszon belül, amely filogenetikailag távolabb esik a valódi *Coryphantha* fajoktól. Emiatt önálló nemzetségi státusza a Cumarinia odorata kombináció alatt teljesen megalapozott, érvényes és elfogadott.