Gymnocalycium mucidum

Gymnocalycium mucidum
; Taxonómiai (heterotipikus) szinonima.; Az érvényes leírást lásd itt:; Gymnocalycium capillense
Rendszertani besorolás
Faj	Gymnocalycium mucidum

Gymnocalycium capillense
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Gymnocalyciinae
Nemzetség	Gymnocalycium
Faj	Gymnocalycium capillense

Tudományos név

Gymnocalycium capillense (Schick) Hosseus in Revista Cent. Estud. Farm. Cordoba 2(6): 16, 22. 1926 sec. Charles 2009
elfogadott, érvényes név
Gymnocalycium mucidum Oehme in Kakteen And. Sukk. 1: 197. 1937
szinonima név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév, a Gymnocalycium ógörög szóösszetétel, csupaszcsészét jelent, a gymnos (csupasz, meztelen) és calyx (kehely) szavakból származik, jellemezve a virágcső, a magház és a magház alatti rész szőrtelen, tövistelen mivoltát.
A fajnév, a mucidum a latin mucidus (virágos, penészes, nyálkás, taknyos) szóból ered, és itt a növény bőrszövetének hamvas szürkés színére utal.

Gymnocalycium mucidum képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Gymnocalycium capillense szinonimái

(A(z) Gymnocalycium mucidum a(z) Gymnocalycium capillense szinonimája)*

≡ Echinocactus capillensis, − Echinocactus capillaense
= Echinocactus sigelianus, ≡ Gymnocalycium sigelianum, ≡ Gymnocalycium capillense var. sigelianum
= Echinocactus sutterianus, ≡ Gymnocalycium sutterianum
= Gymnocalycium mucidum, ≡ Gymnocalycium capillense var. mucidum
= Gymnocalycium deeszianum
= Gymnocalycium poeschlii subsp. dolezalii, ≡ Gymnocalycium sutterianum subsp. dolezalii
= Gymnocalycium sutterianum subsp. arachnispinum
= Gymnocalycium sanluisense
= Gymnocalycium sutterianum subsp. tetraploideum

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Magános, lapított gömb alakú, vöröses-szürkitől szürkésrózsaszínűig terjedő testszínű (bőrszínű), kb. 3–4 cm magas és 9 cm széles növény. Szukkulens törzse (szára, módosult hajtásrendszere) 12 (10–14) alul éles áll alakú, felül ellaposodó dudorokból (szemölcsökből) felépülő bordákra tagolódik. A kb. 7–15 mm hosszú, megnyúlt ovális areolákon szürkés (fehér) gyapjú van, és egymástól 10–15 mm távolságra helyezkednek el a bordákon belül. A peremtövisek (széltövisek) száma 5–7(-9), hosszuk 1–2 (3–4) cm, színük szürke, fiatalon szaruszínű. Különálló, a peremtövisektől eltérő középtövis kialakulásáról a szöveg nem tesz említést. Valódi levél vagy levelek a törzsszukkulens felépítés miatt nem láthatók. A gyökér és gyökérzet felépítéséről a megadott forrásszöveg nem tartalmaz információt.

Generatív test

Virág

A virágzat hiányzik. A virágok (virágai) 4–4,5 cm hosszúak, teljesen kinyílva 4,5–5 cm szélesek, színük rózsaszínes-sárgás, halvány-borvörös vagy rózsaszínes-fehér.

Takarólevelek: A lepellevélek (lepel) közepén valamivel sötétebb sáv és torok (csészeszerű alap) van; a külső lepellevéleken (külső lepleken) szélesebb zöldes-rózsaszín sáv húzódik, amely a csúcsán a legszélesebb, míg a párta belső régiójához csatlakozó virágtölcséren (virágcsövön) sötétebb borvörös szélű, barnászöld pikkelyek találhatók.
Ivarlevelek: A porzók világossárgák, a porzószálak és a portokok (portok) sárga színezetűek; a termő feletti bibe a portokok alatt helyezkedik el, színe fehér vagy halványrózsaszín, a bibeszál méretéről nincs további adat.

Termés

A termése kékeszöld vagy barnászöld, alakját tekintve rövid bunkó vagy megnyúltabb hordó alakú, hossza 2,5–3 cm, szélessége 1,5–2 cm.

Magja: Magvai 0,4 mm szélesek, 0,6 mm hosszúak, oválisak, nagy ovális köldökrésszel (köldökkel) és feltűnően „nagy” dudorokkal borítottak.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Argentína, Catamarca tartomány és La Rioja provincia (tartomány) határvidéke.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Pontosabban a két szinonimájának elterjedési területe ismert: Catamarca tartományban, közel Santa Teresitahoz (Gymnocalycium ferrarii), illetve Tinogastatól délkeletre, közel a La Rioja provinciai határhoz, Saliasnál, 1600 m tengerszint feletti magasságban, a Sierra de Copacabana hegyein (Gymnocalycium glaucum). Mélyrétegű homokos, kavicsos talajokon nő, amely rétegeknek keskeny felszíni területei vannak. Ezeken viszonylag gyér növényzet található, amelyben elsősorban cserjék és pázsitfűfélék alkotják a növénytársulást. Élőhelyük viszonylag kietlen, és sok napsütés éri a növényeket.

Kultúrában tartás

Ivarosan (magról) könnyen szaporítható faj, amelynek magoncait némileg árnyékolni kell. Később enyhe árnyékolás mellett nevelhetünk szép testszínű, erőteljesebb tövisű egyedeket. Termesztéséhez enyhén savanyú (pH: 6,2–6,8), kvarckavicsos, nem magas humusztartalmú talaj szükséges. A fiatal növényeket hetente, az idősebbeket 2–3 hetente öntözzük a fő fejlődési időszakukban (áprilistól augusztusig), míg márciusban és szeptemberben ritkábban. Őszi (októberi) leállításuk után szárazon teleltessük márciusig, 2–4-8 °C-on. Több periódusban virágzik, és szinte minden Gymnocalycium fajhoz hasonlóan nem öntermékenyülő, ezért termés, illetve magnyerés céljából porozzuk össze ugyanezen faj más magról kelt egyedeivel.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Változékony faj, amely közel áll a G. hossei fajhoz (fajcsoporthoz) megjelenésében és elterjedésében is, különösen a korábban Gymnocalycium mazanense néven leírt fajhoz, amelyet bevontak a G. hossei-be. A szinonimaként kezelt Gymnocalycium ferrarii is változékony, de léteznek viszonylag szabályos tövisű egyedei is.

Taxonómia és filogenetika

A fajt Rudolf Oehme írta le 1937-ben. Hans Till önálló fajként ismeri el a szinonimaként megjelölt Gymnocalycium ferrarii-t és a Gymnocalycium glaucum-ot, és azokat a subgenus Microsemineum alnemzetség, sectio Microsemineum szekció, subsectio Microsemineum alszekció, series Mostiana sorozatába sorolja. Ezzel szemben a Gymnocalycium mucidum-ot a subgenus Gymnocalycium alnemzetség, sectio Gymnocalycium szekció, series Quehliana sorozatába helyezi, így távolabbi rokonnak tekinti őket, miközben a G. hossei-t ugyanoda sorolja, mint a Gymnocalycium ferrarii-t és a Gymnocalycium glaucum-ot.

Szerzők és forrás

Szöveg: Papp László
Kép: Papp László (ifj. Papp László)
Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 143. kártya