Ugrás a tartalomhoz

Melocactus macracanthos

Innen: MKOE wiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen Dr. Gyúró Zoltán (vitalap | szerkesztései) 2026. június 14., 08:47-kor történt szerkesztése után volt.
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Melocactus macracanthos

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cereeae
Alnemzetség-csoport Cereinae
Nemzetség Melocactus
Faj Melocactus macracanthos
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Melocactus macracanthos (Salm-Dyck) Link & Otto 1827
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév, a Melocactus, a klasszikus latin melo (dinnye) és cactus (kaktusz) szavak összetétele, amely a növények jellegzetes, bordázott, gömbölyded testformájára utal.
  • A faji jelző, a macracanthos, görög eredetű összetett szó: a makrosz (hosszú, nagy) és az akantha (tövis) szavakból származik, ami a növény rendkívül erőteljes, feltűnően hosszú és merev töviszetére utal.

Típus

  • Típustaxon: Melocactus macracanthos (Salm-Dyck) Link & Otto; Holland Antillák, Curaçao szigete, tengerparti sziklás területek.
  • Első leírása: Salm-Dyck herceg írta le először a Observationes Botanicae 1820: 3 (1820) kiadványban, Cactus macracanthos néven.
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Heinrich Friedrich Link és Christoph Friedrich Otto sorolta át a Verhandlungen des Vereins zur Beförderung des Gartenbaues in den Königlich Preussischen Staaten 3: 418 (1927) munkájukban.
Melocactus macracanthos képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Melocactus macracanthos szinonimái

  • Cactus macracanthos, ≡ Cactus macracanthus
  • = Cactus parvispinus, ≡ Echinocactus parvispinus, ≡ Melocactus parvispinus, − Melocactus parvispinus
  • = Cactus pyramidalis
  • = Echinocactus salmianus, ≡ Melocactus salmianus
  • = Melocactus pyramidalis
  • = Echinocactus armatus
  • = Echinocactus fischeri
  • = Echinocactus spina-christi
  • = Melocactus lehmannii
  • = Melocactus spatangus
  • = Melocactus zuccarinii, ≡ Cactus zuccarinii
  • = Melocactus rufispinus
  • = Melocactus microcephalus, ≡ Cactus microcephalus
  • = Melocactus ferox
  • = Melocactus angusticostatus
  • = Melocactus approximatus
  • = Melocactus cornutus
  • = Melocactus evertszianus
  • = Melocactus ferox
  • = Melocactus hexacanthus
  • = Melocactus intermedius
  • = Melocactus macracanthos f. elegans
  • = Melocactus parvispinus
  • = Melocactus patens
  • = Melocactus pusillus
  • = Melocactus reversus
  • = Melocactus rubellus
  • = Melocactus spatanginus
  • = Melocactus spatanginus f. tenuispinus
  • = Melocactus trichacanthus
  • = Melocactus albispinus
  • = Melocactus albispinus f. quadrispina
  • = Melocactus arcuatus
  • = Melocactus argenteus
  • = Melocactus argenteus var. tenuispina
  • = Melocactus armatus
  • = Melocactus baarsianus, − Melocactus baarscanus
  • = Melocactus capillaris
  • = Melocactus compactus
  • = Melocactus contortus
  • = Melocactus dilatatus
  • = Melocactus eburneus
  • = Melocactus eburneus f. plurispina
  • = Melocactus elongatus
  • = Melocactus euryacanthus
  • = Melocactus extensus
  • = Melocactus ferus
  • = Melocactus flammeus
  • = Melocactus flavispinus
  • = Melocactus flexilis
  • = Melocactus flexus
  • = Melocactus incurvus
  • = Melocactus inflatus
  • = Melocactus leucacanthus
  • = Melocactus limis
  • = Melocactus martialis
  • = Melocactus microcephalus var. olivascens
  • = Melocactus nanus
  • = Melocactus obliquus
  • = Melocactus obliquus f. quadrispina
  • = Melocactus obovatus
  • = Melocactus ovatus
  • = Melocactus pentacanthus
  • = Melocactus pulvinosus
  • = Melocactus radiatus
  • = Melocactus rectiusculus
  • = Melocactus reticulatus
  • = Melocactus roseus
  • = Melocactus rudis
  • = Melocactus salmianus var. adauctus
  • = Melocactus salmianus var. contractus
  • = Melocactus sordidus
  • = Melocactus stellatus
  • = Melocactus stramineus f. pluricostatus
  • = Melocactus trachycephalus
  • = Melocactus trigonus
  • = Melocactus uncinatus
  • = Melocactus rotifer
  • = Melocactus aciculosus
  • = Melocactus aciculosus var. adauctus
  • = Melocactus appropinquatus
  • = Melocactus bargei
  • = Melocactus buysianus
  • = Melocactus firmus
  • = Melocactus gilvispinus
  • = Melocactus gilvispinus var. planispinus
  • = Melocactus intermedius var. laticostatus
  • = Melocactus intermedius var. tenuispinus
  • = Melocactus inversus
  • = Melocactus macracanthos var. miacanthus
  • = Melocactus pachycentrus
  • = Melocactus pinguis
  • = Melocactus salmianus var. spectabilis
  • = Melocactus cordatus
  • = Melocactus cylindricus
  • = Melocactus gracilis
  • = Melocactus grandis
  • = Melocactus grandispinus
  • = Melocactus intermedius var. rotundatus
  • = Melocactus lutescens
  • = Melocactus microcarpus
  • = Melocactus pinguis var. areolosus
  • = Melocactus pinguis var. laticostatus
  • = Melocactus pinguis var. planispinus
  • = Melocactus pinguis var. tenuissimus
  • = Melocactus pyramidalis var. compressus
  • = Melocactus rotifer var. angustior
  • = Melocactus rotula var. angusticostatus
  • = Melocactus rotula var. validispinus
  • = Melocactus rufispinus f. aplanatus
  • = Melocactus rufispinus f. crassispinus
  • = Melocactus rufispinus f. curvispinus
  • = Melocactus rufispinus f. elongatus
  • = Melocactus rufispinus f. laticostatus
  • = Melocactus rufispinus f. paucispinus
  • = Melocactus rufispinus f. pluriareolatus
  • = Melocactus rufispinus f. pluricostatus-prurispinus
  • = Melocactus tenuissimus
  • = Melocactus trigonaster
  • = Melocactus citrispinus
  • = Melocactus laui
  • = Melocactus inclinatus
  • Melocactus bozsingianus

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Magányosan fejlődő, erőteljes, lapított gömb vagy széles gömb alakú szár (hajtás), amely eléri a 15-25 cm-es magasságot és a 20-30 cm-es átmérőt, színe sötétzöld vagy sárgászöld. A bordák száma rendszerint 11-15, magasak, szélesek, élesek és kifejezettek. A szemölcsök kevéssé különülnek el a bordák folyamatos élein. Az areolák nagyok, kerekdedek, egymástól távol helyezkednek el, fiatalon sűrű szürkésfehér gyapjú borítja őket. A tövisek rendkívül vastagok, merevek, tőrszerűek, egyenesek vagy enyhén görbültek, színük sárgásbarna, vörösesbarna vagy szaruszürke. A peremtövisek száma 10-15, sugárirányban szétállók, hosszuk 2-3 cm. A középtövisek száma 4 vagy több (akár 6 fillszerűen), rendkívül erőteljesek, keresztben vagy felfelé állók, hosszuk elérheti a 4-7 cm-t is. Az ivarérett növények csúcsán alacsony, széles, lapított gömb alakú virágzati zóna, cefálium fejlődik, amelyet sűrű fehér gyapjú és finom vöröses serték borítanak; magassága 2-5 cm, átmérője 6-10 cm. Valódi fotoszintetizáló levél vagy levelek hiányoznak. A gyökérzet sekély, de oldalirányban messzire szétterülő, rostos szerkezetű, amely szorosan hálózza be a köves aljzatot.

Generatív test

Virág

A apró, tölcsér alakú virág mélyen a szár csúcsán lévő cefáliumba ágyazódik, mindössze 1,5-2 cm hosszú, élénk rózsaszínű, kárminrózsaszín vagy tiszta rózsaszínű, és a legmelegebb nappali órákban nyílik ki.

  • Takarólevelek: A lepellevél (sziromlevél, belső lepellevél, külső lepellevél) keskeny, szálas-lándzsás, apró párta-szerűen terül szét a cefálium felületén.
  • Ivarlevelek: A porzószálak nagyon rövidek, a portokok aprók és krémszínűek, a termő alsó állású, a bibeszál vékony, a bibe ágai fehéresek.

Termés

A termés megnyúlt bunkó vagy hordó alakú, húsos, éretten fényes vörös vagy élénk rózsaszínű, 1,5-2,5 cm hosszú, amely beérve kitolódik a cefáliumból.

  • Magja: A magok aprók, fekete színűek, vese alakúak, felületük finoman pontozott.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: A faj endemikus a Holland Antillák szigetcsoportján, természetes állományai kizárólag Curaçao, Bonaire és Aruba szigetein találhatók meg.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Rendkívül száraz, szeles, tengerparti mészkőteraszokon, korallmészkő kibúvásokon és kopár, köves domboldalakon él, közvetlenül kitéve a sós tengeri permetnek. Életmódja szerint litofiton vagy sekély, sós, tápanyagszegény vályog- és törmeléktalajon megtelepedő talajlakó. Területét trópusi sivatagi (arid) klíma jellemzi, rendkívül kevés csapadékkal, állandó erős széllel és magas átlaghőmérséklettel, ahol a ritkás xerofita cserjések és más szukkulensek alkotják a társulást.

Kultúrában tartás

A gyűjteményekben a robusztus és lenyűgöző töviszete miatt kedvelt, de melegigényes faj. Tartásához teljesen ásványi összetételű, durva homokot, zúzott mészkövet, kavicsot és lavakövet vagy pumicát tartalmazó, tökéletes vízáteresztő képességű talajkeverék szükséges. A pangó víz és a nyirkos, hideg közeg a gyökérzet gyors pusztulásához vezet. A növekedési időszakban teljes napfényt, forróságot és mérsékelt, a két öntözés között teljesen kiszáradó földet igényel. Trópusi szigeti származásából adódóan a teleltetése fokozott figyelmet kíván: a hőmérséklet télen sem süllyedhet tartósan 15 °C alá, miközben a közeget teljesen szárazon kell tartani, és biztosítani kell a jó légáramlást. Szaporítása kizárólag magról történik, amely meleg (25-30 °C-os) és páratartó környezetben könnyen csírázik.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Melocactus macracanthos könnyen felismerhető és elkülöníthető a többi karibi fajtól a rendkívül vastag, merev és feltűnően hosszú középtövisei, valamint az alacsonyabb, szélesebb cefáliuma alapján. Leginkább a Melocactus intortus fajjal téveszthető össze, azonban a Melocactus macracanthos tövisei lényegesen erőteljesebbek, a szárformája lapítottabb, és elterjedése szigorúan az ABC-szigetekre (Curaçao, Bonaire, Aruba) korlátozódik.

Taxonómia és filogenetika

A taxon a Cactoideae alcsalád Cereeae tribusz Cereinae szubtribuszába tartozik. A molekuláris és filogenetikai kutatások megerősítették, hogy a Holland Antillák izolált szigeti populációi egy önálló evolúciós vonalat képviselnek a dél-amerikai kontinens legközelebbi képviselőivel szemben. Bár a fajt Salm-Dyck herceg már 1820-ban leírta, Link és Otto 1827-es kombinációja fektette le a ma is érvényes nómenklatúrai kereteket, amelyet a modern rendszertani revíziók és a Caryophyllales.org konszenzusos adatbázisa is teljes mértékben elfogad.

Forrás