Discocactus heptacanthus

Malacocarpus heptacanthus
; Taxonómiai (heterotipikus) szinonima.; Az érvényes leírást lásd itt:; Discocactus heptacanthus
Rendszertani besorolás
Faj	Malacocarpus heptacanthus

Discocactus heptacanthus
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Cereinae
Nemzetség	Discocactus
Faj	Discocactus heptacanthus

Tudományos név

Discocactus heptacanthus (Barb.Rodr.) Britton & Rose, 1922
elfogadott, érvényes név
Malacocarpus heptacanthus Barb.Rodr., 1898
szinonima név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a görög δίσκος (diskos, „korong”) és a latin eredetű cactus („kaktusz”) szóból származik, utalva a növény lapított, korongszerű alakjára. A heptacanthus fajnév a görög ἑπτά (hepta, „hét”) és ἄκανθα (akantha, „tövis”) szavak összetételéből ered. Jelentése „héttövisű”, amely az areolákból eredő tövisek jellemző számára utal. A tényleges tövisszám azonban változó, általában 5–11 közötti.

Típus

Típustaxon: Malacocarpus heptacanthus Barb.Rodr.
Típus: João Barbosa Rodrigues 1898-ban megjelent eredeti ábrája, amelyet később lektotípusként jelöltek ki.
Első leírása: João Barbosa Rodrigues 1898-ban Malacocarpus heptacanthus néven írta le a fajt a Plantae Mattogrossenses, ou Relacao de Plantes Novas című munkájában, a 29. oldalon és a 11. táblán.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose 1922-ben, a The Cactaceae 3. kötetének 218. oldalán.

Discocactus heptacanthus képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A Discocactus heptacanthus magányosan növő, lapított gömb alakú kaktusz. Szára világoszöld vagy szürkészöld, átmérője 8–28 cm, magassága a cephalium nélkül 4,5–15 cm. A kifejlett növény csúcsán jellegzetes, virágzó zóna, úgynevezett cephalium alakul ki.

A bordák száma 10–22, magasságuk elérheti a 2 cm-t. A bordákat nagy, lekerekített szemölcsök tagolják, amelyek között mélyebb barázdák húzódnak; elrendeződésük olykor spirális. Az areolák kerekek vagy oválisak, fiatalon gyapjasak, a bordák mentén általában 6–10 helyezkedik el belőlük.

A tövisek fehéres, sárgás vagy barnás színűek, idősebb korban megszürkülnek. Tűszerűek vagy kissé lapítottak, felületük érdes. A peremtövisek száma rendszerint hét, de 5–11 között változhat; hosszuk elérheti az 1,5 cm-t, esetenként ennél hosszabbak is lehetnek. A tövisek erőteljesek, kissé visszahajlók. Középtövis többnyire nem fejlődik, de egyes példányokon előfordulhat.

A kifejlett növény csúcsán kialakuló cephalium 3–4 cm magas, fehéres vagy tompa pasztellszínű gyapjúval borított, felületéből 3–5 cm hosszú, barna vagy fekete, felálló serték emelkednek ki.

A levél és a levelek valódi, fotoszintetizáló formában nem jellemzőek a növényre, ahogyan a kaktuszok többségére sem. A fotoszintézis fő helye a zöld szár.

Generatív test

Virág

A virág a cephaliumból fejlődik, éjszaka nyílik, és kellemesen illatos. A virágok fehérek vagy halvány rózsaszínűek, tölcsér alakúak, hosszuk 5–7,5 cm, átmérőjük körülbelül 5 cm. A virágzás fő időszaka a nyár. A virágokat éjszakai lepkék porozzák be.

Takarólevelek: A csésze és a párta részletes felépítéséről a felhasznált források nem közölnek pontos adatokat. A virág takarólevelei világos színűek; a külső és belső lepellevelek pontos számát, alakját és méreteit a források nem részletezik.
Ivarlevelek: A porzószálak, a portokok, a termő, a bibeszál és a bibe részletes morfológiai jellemzőit a felhasznált források nem ismertetik.

Termés

A termés rendszerint fehér vagy halvány rózsaszínű, megnyúlt alakú, a cephaliumból fejlődik.

Magja: A magok részletes alakjáról, méretéről és felületi szerkezetéről a felhasznált források nem közölnek elegendő adatot.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: A faj Brazília középső és nyugati területein honos, elterjedése Goiás, Mato Grosso, Mato Grosso do Sul, Pará, Rondônia és Tocantins államokra terjed ki. Előfordul Bolívia keleti részén, valamint Paraguay területén is. Elterjedése nem összefüggő, elszigetelt állományokból áll.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Elsősorban a Cerrado szezonálisan száraz növényzeti övezetében él, alacsony tengerszint feletti magasságokban. Jellemző élőhelye a vasércben gazdag, kavicsos, felszíni kőzetmálladék, amelyet Brazíliában pedra canga néven ismernek. Előfordul fák árnyékában, homokos és kvarckavicsos talajon, valamint gránit- és homokkőfelszíneken is. Élőhelyeit az erdőirtás, az állattenyésztéshez és energetikai növénytermesztéshez kapcsolódó területátalakítás, a bányászat, a bányászati szennyezés és az urbanizáció veszélyezteti.

Kultúrában tartás

A Discocactus heptacanthus melegigényes, lassan fejlődő kaktusz, amelynek virágzásához a kifejlett állapot elérése szükséges. Saját gyökéren történő nevelése gondos vízellátást és jó vízáteresztő közeget igényel.

Fényigény: Világos helyet igényel. Természetes élőhelyén nyílt, napsütötte felszíneken, de esetenként fák árnyékában is növekszik.
Hőmérséklet: Melegkedvelő faj. A fagyos körülményeket kerülni kell.
Öntözés: A növekedési időszakban mérsékelt öntözést igényel. A pangó víz és a tartósan nedves talaj gyökérrothadást okozhat.
Talaj: Ásványi összetevőkben gazdag, laza, kiváló vízáteresztő képességű közeg javasolt.
Téli nyugalom: Meleg, száraz teleltetés ajánlott. A hideg és a túlzott nedvesség együttes hatását kerülni kell.
Szaporítás: Magvetéssel szaporítható. A fiatal növények fejlődése lassú lehet.

A részletes termesztési hőmérsékleti és öntözési adatokhoz a felhasznált rendszertani források nem szolgáltatnak egységes, fajspecifikus ajánlást, ezért a fenti szempontok a természetes élőhely és a nemzetség termesztési sajátosságai alapján értelmezendők.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj jellegzetes bélyege a lapított, széles szár, a 10–22 borda, a nagy, lekerekített szemölcsök, valamint a cephaliumból nyíló éjszakai, illatos, fehér vagy halvány rózsaszín virág. A névben szereplő hét tövis a jellemző tövisszámra utal, de az egyes növényeken a tövisek száma 5–11 között változhat.

A Discocactus ferricola és a Discocactus heptacanthus a nemzetség közeli rokonságban álló, hasonló élőhelyeken előforduló képviselői. A D. heptacanthus széles földrajzi elterjedése és jelentős alaktani változatossága miatt a korábban önálló fajként vagy alfajként leírt alakok rendszertani megítélése idővel változott.

Taxonómia és filogenetika

A Discocactus heptacanthus a Cactaceae családba és a Discocactus nemzetségbe tartozik, a Caryophyllales rend tagja.

A fajt João Barbosa Rodrigues 1898-ban Malacocarpus heptacanthus néven írta le. Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose 1922-ben helyezte át a Discocactus nemzetségbe. A Neodiscocactus heptacanthus nevet Y. Itô 1981-ben közölte, de a POWO szerint a név nem érvényesen publikált.

A faj jelentős alaktani változatosságot mutat, és a szakirodalomban több, korábban külön fajként vagy alfajként kezelt taxont kapcsoltak hozzá. A Plants of the World Online elfogadott fajként kezeli, és több korábbi nevet szinonimaként sorol fel. A Discocactus nemzetség rendszertani értelmezésében a morfológiai bélyegek mellett a rokonsági viszonyok és az elterjedési mintázatok vizsgálata is fontos.

Egyéb

A faj élőhelyeinek természetvédelmi szempontból fontos jellemzője a vasércben gazdag, kavicsos felszínekhez való kötődés. Ezek a területek bányászati szempontból is értékesek, ezért a bányászat és az infrastruktúra-fejlesztés az állományok feldarabolódásához vezethet. Az élőhelyek megőrzése különösen fontos az elszigetelt populációk fennmaradása szempontjából.

Forrás