Pilosocereus pachycladus
| Pilosocereus pachycladus | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cereeae |
| Alnemzetség-csoport | Cereinae |
| Nemzetség | Pilosocereus |
| Faj | Pilosocereus pachycladus |
 
| |
Tudományos név
- Pilosocereus pachycladus F.Ritter, Kakteen Südamerika 1: 70. 1979. Sec. Taylor & Zappi (2004)
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév, a Pilosocereus, egy hibrid szóösszetétel. Előtagja a latin pilosus (szőrös, bolyhos) szóból származik – ami a görög pilos (πῖλος – nemezkalap, gyapjú) szóra vezethető vissza –, utótagja pedig a Cereus nemzetségnév, amely a latin cereus (viaszos, viaszgyertya) szóból ered, utalva az oszlopos kaktuszok gyertyaszerű megjelenésére. A név így a nemzetségre jellemző szőrös, gyapjas virágzó areolákra (pseudocephalium) utal.
- A faji jelző, a pachycladus, a klasszikus görög nyelvből származik. A görög pachys (παχύς – vastag, telt) és a klados (κλάδος – ág, hajtás) szavak összetétele, amely a növény erőteljes, vastag, oszlopos hajtásaira és ágaira utal.
Típus
- Első leírása: Kakteen Südamerika 1: 70–71. 1979
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Friedrich Ritter 1979
Pilosocereus pachycladus képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
A(z) Pilosocereus pachycladus szinonimái
- ≡ Pseudopilocereus pachycladus
- = Pilocereus glaucescens, ≡ Cephalocereus glaucescens, ≡ Pilosocereus glaucescens, ≡ Pseudopilocereus glaucescens
- = Pseudopilocereus azureus
- = Pilosocereus atroflavispinus, ≡ Pseudopilocereus atroflavispinus
- = Pilosocereus azureus, ≡ Pseudopilocereus azureus
- = Pilosocereus oreus, ≡ Pseudopilocereus oreus
- = Pilosocereus superbus, ≡ Pseudopilocereus superbus
- = Pilosocereus superbus var. gacapaensis, ≡ Pseudopilocereus superbus var. gacapaensis
- = Pilosocereus superbus var. lanosior, ≡ Pseudopilocereus superbus var. lanosior
- = Pilosocereus superbus var. regius, ≡ Pseudopilocereus superbus var. regius
- = Pilosocereus schoebelii
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
Fatermetű, oszlopos kaktusz, amely 1–10 méteres (vagy annál magasabb) magasságot is elérhet. Az alapnál elágazhat, vagy jól fejlett törzset növeszt, amelyből számos felálló, kékeszöld, ezüstös árnyalatú hajtás ered. Elegáns habitusa miatt gyakran „miniatűr kék Saguaro”-ként említik. Ez az egyik legkékebb oszlopkaktusz. A hajtások 5,5–11 cm átmérőjűek, színük türkiz, égkék vagy világos kékeszöld.
A bordák száma 5–19 darab, egyenesek, 15–35 mm szélesek, 12–24 mm mély árkokkal. A keresztirányú redők csak a hajtáscsúcsokon láthatók.
Idősebb példányokon a virágzó areolák gyakran kissé elkülönülnek a vegetatív résztől. A hajtások csúcsi részén egy vagy több bordán helyezkednek el, ahol sűrű, puha, narancsszínű vagy fehér szőrzetet (pseudocephalium) fejlesztenek. Az areolák 3–10 mm átmérőjűek, 2–12 mm távolságban, fehéres vagy szürkés nemezzel borítottak, hosszú fehér sörtékkel. A virágzó areolák különösen szőrösek.
A tövisek áttetszőek, sárgás árnyalattal, idővel elszürkülnek. A peremtövis 8–18 darab, a bordákhoz simulva, 5–15 mm hosszúak. A középtövis 1–12 darab, egyenesek, felfelé irányulnak, 1–30 mm hosszúak.
Generatív test
Virág
Tölcsér alakú, fehéres virágok, külső lepelleveleik zöldes vagy vöröses árnyalatúak. A virágok mérete változó, 4–7 cm hosszúak, 22–45 mm átmérőjűek. A bimbók sötét bíborvörösek, tompák vagy hegyesek lehetnek. Európai kultúrában a virágzási időszak nyáron van; éjszaka nyílnak, és másnap is nyitva maradnak. Természetes élőhelyén októberben virágzik. Csak nagyobb, legalább 1 méter magas példányok hoznak virágot.
- Takarólevelek: Tölcsér alakú szerkezetben a külső lepellevél zöldes vagy vöröses árnyalatú, míg a belső lepellevél fehéres színű.
- Ivarlevelek: A porzószálak és a portokok a virágcső belsejében helyezkednek el, a termő a bibeszállal és a bibével a virág középpontjából emelkedik ki a hatékony éjszakai beporzás érdekében.
Termés
Laposan gömbölyű, vörösesbíbor színű termések, amelyek oldalirányú hasadással nyílnak fel. A gyümölcshús bíbor vagy piros, a termés a száraz virágmaradványt megtartja. Természetes élőhelyén januárban érik.
- Magja: fényes, fekete.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Brazília: Piauí, Ceará, Rio Grande do Norte, Paraíba, Pernambuco, Alagoas, Sergipe és Bahia államok területe.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Szukkulens életmódot folytató oszlopkaktusz. Vadon élő állományai gyakran társulnak más kaktuszfélékkel és szárazságkedvelő növényekkel.
Kultúrában tartás
Lassú növekedésű, de megfelelő vízellátással, meleggel és tápanyag-utánpótlással gyorsítható a fejlődése. Nyáron napos helyet kedvel, akár tűző napot is. Minimum 4–6 óra közvetlen napfényt igényel. Nyáron rendszeres öntözést, télen szárazabban kell tartani. Szabadban fagymentes területeken nevelhető, télen 12 °C felett tartsuk, de rövid ideig száraz állapotban 0–5 °C-ot is elvisel. Kétévente ajánlott átültetni. Szaporítása magról vagy dugványról történhet.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
- Pilosocereus pachycladus subsp. pachycladus: 5–12 magas, széles bordával rendelkezik, a középtövisek hosszabbak és jól elkülönülnek a peremtövisektől. A virágzó areolák erősen szőrösek.
- Pilosocereus pachycladus subsp. pernambucoensis (F. Ritter) Zappi: 13–19 alacsonyabb, vékonyabb bordával rendelkezik, a közép- és peremtövisek hasonló hosszúságúak, nehezen megkülönböztethetők. A virágzó areolák kevésbé szőrösek.
Egyéb
Az egyik leglátványosabb, kék színű oszlopkaktusz, habitusa miatt dísznövényként is nagyra becsülik.