Ariocarpus trigonus

Ariocarpus trigonus
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cacteae
Alnemzetség-csoport	Cactinae
Nemzetség	Ariocarpus
Faj	Ariocarpus trigonus

Ariocarpus retusus subsp. trigonus
Taxonómiai (heterotipikus) szinonima. Az érvényes leírást lásd itt: Ariocarpus trigonus
Rendszertani besorolás
Faj	Ariocarpus retusus subsp. trigonus

Tudományos név

• Ariocarpus trigonus (F.A.C.Weber) K.Schum. in Bot. Jahrb. Syst. 24(5): 550. 1898. Sec. Hernández & Gómez-Hinostrosa (2011)
  elfogadott, érvényes név
• Ariocarpus retusus subsp. trigonus (F.A.C.Weber) E.F.Anderson & W.A.Fitz Maur. in Haseltonia 5: 18. 1998 syn. sec. Hunt (2006)
  szinonima név

A név eredete, etimológia

• Az ógörög nemzetségnéve szóösszetétel, aria - galagonya (vagy berkenye), (egyesek szerint egy mediterrán tölgyfajra használták az ógörögök), karpos - termést jelent.
• A fajneve latin szó, tompát jelent, a faj tompa szemölcseire utalva.
• Az alfajnév ógörög eredetű háromszögletű jelentéssel, az alfaj (eredetileg önálló, külön faj) szemölcseinek hegyes háromszögletű sajátosságát jellemezve.

Ariocarpus retusus subsp. trigonus képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Ariocarpus trigonus szinonimái

• (A(z) Ariocarpus retusus subsp. trigonus a(z) Ariocarpus trigonus szinonimája)*

• ≡ Anhalonium trigonum, ≡ Ariocarpus retusus subsp. trigonus
• = Ariocarpus trigonus var. minor
• = Ariocarpus trigonus var. horacekii, ≡ Ariocarpus elongatus subsp. horacekii

• Ariocarpus trigonum F. A. C. WEBER 1893
• Anhalonium trigonus (F. A. C. WEBER) K. SCHUMANN 1898
• Ariocarpus confusus HALDA & HORACEK 1997

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A teste (hajtása), amelynek egy része a talajban van annak föld feletti része lapított gömb alakú, 3-10 cm magas, 4-30 (25) cm átmérőjű, rendkívül változatos megjelenésű, kékes vagy sárgászöld színű. Spirálisan lefutó, korona alakban álló szemölcsei, gyakran erőteljesen behajolnak a tenyészcsúcs felé, vagy felfelé hajlanak, s határozottan hegyesek, 2-4(5,5) cm hosszúak és 1-3,5 cm szélesek (tövüknél).

A szemölcsök végéről hiányoznak az areolái, ill. csak a magoncokon figyelhető meg rajta néhány apró tövissel. Erőteljes széles módosult ún. karógyökere a talajba süllyedt test (idős összezsugorodott szemölcsei) alsó részétől folytatódik. Az axillái sem annyira szélesek mint a subsp. retusus-é.

Generatív test

Virág

Virágai 3-5 cm átmérőjűek, sárgák, fehéres-sárgák (néha zöldessárgák vagy krémszínűek, az A. confusus-nál rózsaszínűek) és nem annyira csúccsközeli axillákból fejlődnek (nyár végén, kora ősszel - tehát őszi rövid nappalos) mint a másik alfajnak (subsp. retusus).

• Ivarlevelek: A bibe hasonló színű és 8-10 ágú felül. A portokok élénk sárgák a porzószálai is a virág színével egyeznek.

Termés

Termése hosszúkás (10-25 mm) bogyó, fehéres vagy halványrózsaszín, amelynek a végén ott látható a virágmaradvány, s amely a virágzást követő évben alakul ki.

• Magja: Magvai tompa feketék vagy sötétbarnák, 1,5 mm nagyok, a felületük finoman dudoros.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Mexikó Tamaulipas állam Jaumave völgyében, Nuevo León államban Monterey-től északra a Sierra Madre Oriental keleti részén található.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
• Mindkét területen az un. tamaulipan, tövises cserje vegetációjában mészkősziklás felszíneken, a ritkás bokrok (Helietta parvifolia) és pázsitfűfélék között azok tisztásán, egyéb pozsgásokkal körülvéve.

Kultúrában tartás

Magról jól szaporítható, jó vízáteresztő közepes tápanyagtartalmú, bázikus kémhatású (7,2-8,0) hővel sterilizált talajban jól kel, bár lassan nő. Amennyiben nem öntözzük túl őket (kifejlett növényeket 2-3 hetente elég) kevés árnyékolással felnőve (8) 10-15 év alatt ivaréretté válnak és virítanak. Ilyen saját gyökéren tartott állapotukban sokkal szebbek így csak ha elkerülhetetlen oltsuk őket alanyokra (Echinopsis fajok). Októbertől márciusig szárazon 2-10 °C-on teleltessük. Nem önbeporzó faj, következetes fajazonos összeporzást igényel, a következő évben kialakuló termések ill. magvak képződése érdekében.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A másik alfajból (subsp. retusus) alaktanilag és elterjedésében is jól elkülönül, ez utóbbiba teljes joggal vonták be a korábban szintén önálló fajként tartott A. furfuraceus-t. Tövistelen mimikri felépítése (alakjuk, színük hasonlít a környezetük kőzeteihez, talajához stb.) tökéletes védelmet jelentett számára az élelmet kereső őshonos állatokkal szemben, ennek ellenére ma az ember és az általa tartott kecskék és taposásuk veszélyeztetik ezt a fajt és alfajt. További védelmet jelent számukra a bennük lévő többféle alkaloida, amelyet szintén elkerülnek az állatok. Ez a faj is CITES I. kategóriába tartozó védett növény.

Taxonómia

Megjegyzés
Ez cikk a 2005-ben készült és az akkori rendszertani álláspontot tükrözi. Ma az Ariocarpus trigonus önálló fajnak számít.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Papp László
• Kép: Papp László
• Lektor: Papp László
• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 116. kártya
• Kiadja: a Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen) és a Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete