Ugrás a tartalomhoz

„Weingartia canigueralii” változatai közötti eltérés

Innen: MKOE wiki
Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
 
(2 közbenső módosítás, amit 2 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
{{Speciesbox |taxon= Weingartia canigueralii }}  
{{Taxonbox | accepted = Weingartia canigueralii (Cárdenas) F.H.Brandt in Kakteen Orch. Rundschau 5: 17. 1978 sec. Kiesling & al. 2014}}
=== A név eredete, etimológia ===


* '''Tudományos név''': Weingartia canigueralii (Cárdenas) F.H.Brandt in Kakteen Orch. Rundschau 5: 17. 1978 sec. Kiesling & al. 2014
* A nemzetségnév, a ''[[:Kategória:Weingartia|Weingartia]]'' az IPNI és a történeti nómenklatúrai adatok alapján '''[[Wilhelm Weingart]]''' német kaktuszszakértő és vegyész tiszteletére kapta a nevét.
** '''A tudományos név státusza:''' érvényes
* A faji jelzőt, a ''canigueralii'' elnevezést az eredeti leírás (protológus) tanúsága szerint a taxont elsőként leíró bolíviai botanikus '''[[Martín Cárdenas]]''' javaslatára '''[[Juan Canigueral]]''' páter tiszteletére választották, aki értékes támogatást nyújtott Sucre környékének botanikai feltárásában.


=== Típus ===


* ''[[Weingartia canigueralii]]'' (Cárdenas) F.H.Brandt; gyűjtő: '''[[Martín Cárdenas]]''', gyűjtőszám: Cárdenas 5493, Bolívia, Chuquisaca, Sucre közelében, 2800 m tengerszint feletti magasságban; holotípus elhelyezve a Cárdenas Herbáriumban (COCH), izotípus a US National Herbarium gyűjteményében.
* '''Első leírása:''' '''[[Martín Cárdenas]]''' írta le először mint ''Rebutia canigueralii'' a ''Cactus and Succulent Journal (US)'' 36. évfolyamában, 1964-ben.
* '''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' '''[[Fred Hermann Brandt]]''' helyezte át a jelenleg elfogadott ''[[:Kategória:Weingartia|Weingartia]]'' nemzetségbe 1978-ban.


== Az ''Weingartia canigueralii'' alá bevont szinonima taxonok ==
{{Típusfaj | Weingartia canigueralii | limit=5}}


{{Kaktusz szinonimák}}
== Alaktani, morfológiai jellemzők ==
=== Vegetatív test ===
==== Hajtás, szár, levél, gyökér ====
A növény kisméretű, lapított gömb alakú, sötétzöld, olykor erősen szürkészöld, bronzos vagy lilás árnyalatú pozsgás '''szár''' jellemez, amely alapjától sarjadva sűrű telepeket vagy alacsony párnákat képez. A magányos '''hajtás''' átmérője 2–4 cm, magassága 1–3 cm. A '''hajtás''' felületét spirálvonalak mentén elhelyezkedő, alacsony, kissé fejsze alakú, megnyúlt '''szemölcsök''' borítják, miközben a kaktuszokra általában jellemző folyamatos, éles '''bordák''' teljesen hiányoznak. A szemölcsök felső felületén keskeny, vonalas, fehéres vagy szürkés nemezzel borított '''areolák''' találhatók. Az '''areolákon''' ülő '''tövisek''' rendkívül rövidek, finomak, sörteszerűek, fésűsen a '''szár''' felszínére simulnak vagy enyhén elállóak; a '''peremtövisek''' száma 11–15, hosszuk 1–3 mm, színük a fehérestől a sárgásbarnán át a sötétbarnáig változhat. Kifejezett, merev és kiálló '''középtövis''' általában nem fejlődik, vagy teljesen hiányzik. Az '''axillák''' a szemölcsök tövében csupaszok vagy csekély gyapjat viselnek. Valódi fotoszintetizáló '''levél''' vagy '''levelek''' nem alakulnak ki. A növény föld alatti részét vaskos, répa alakú, mélyre hatoló húsos '''gyökér''' vagy '''gyökérzet''' alkotja, amely a száraz időszakokban raktározza a vizet.
=== Generatív test ===
==== Virág ====
Az összetett '''virágzat''' hiányzik, a növény magányos virágokat fejleszt. A '''virág''' tölcsér alakú, 3–4 cm hosszú és átmérőjű, rendkívül változatos színű: a legtöbb formánál kétszínű, alapja sárgás vagy narancssárga, míg a csúcsa felé élénkvörös vagy sötétvörös, de tiszta sárga vagy magenta változatok is előfordulnak. A '''virágok''' a '''szár''' alsó vagy oldalsó részén elhelyezkedő, idősebb areolákból vagy axillákból törnek elő a tavaszi időszakban.
* '''Takarólevelek:''' A '''csésze''' és a '''párta''' szerkezete nem különül el élesen; a külső zónában elhelyezkedő széles, pikkelyes '''külső lepellevél''' fokozatosan megy át a ragyogó, kétszínű vagy vöröses '''belső lepellevél''' vagy '''sziromlevél''' körbe, melyek együtt alkotják a látványos '''lepellevél'''koszorút.
* '''Ivarlevelek:''' A számos vékony és finom '''porzószálak''' fehéressárgák, a csúcsukon elhelyezkedő apró '''portokok''' sárga virágport termelnek. A központi helyzetű '''termő''' felett vékony, fehéres vagy zöldes '''bibeszál''' emelkedik ki, amely a csúcsán többágú, sárgászöld '''bibe''' részben végződik.
==== Termés ====
A termés kisméretű, gömbölyded, húsos, éretten vörösesbarna vagy sötétzöldes bogyó, amelyet széles, áttetsző pikkelyek borítanak.


{{Kaktusz szinonimák}}
* '''Magja:''' A magok rendkívül aprók, tojásdad alakúak, matt feketék, finoman szemcsés felszínnel.
 
== Elterjedés és élőhely ==
 
* '''Földrajzi elterjedés:''' A faj természetes körülmények között kizárólag dél-amerikai endemizmusként ismert, természetes populációi kizárólag '''Bolívia''' területén, azon belül Chuquisaca megyében, Sucre környékén és a környező hegyvidékeken találhatók meg.
* '''Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:'''
** Magaslati andoki régiók lakója, jellemzően 2500 és 3000 méter tengerszint feletti magasságban fordul elő.
** Életmódját tekintve szubalpin környezetben élő ''litofiton'', amely meredek sziklafalak repedéseiben, vagy nagyon vékony, kavicsos talajjal borított mészkőpadokon telepszik meg.
** Kiválóan alkalmazkodott az erős nappali napsugárzáshoz és a száraz, hűvös éjszakákhoz a száraz medencék xerofiton növénytársulásainak tagjaként.
 
== Kultúrában tartás ==
 
A ''[[Weingartia canigueralii]]'' (a gyűjteményekben gyakran mint ''[[Sulcorebutia canigueralii]]'') rendkívül közkedvelt a törpekaktuszok kedvelői körében, mivel kis helyen is tartható és rendkívül gazdagon virágzik. Tartása során elengedhetetlen a tökéletesen vízáteresztő, durva ásványi szubsztrátum (pumisz, sóder, agyagzúzalék) biztosítása, mert vaskos répagyökere a pangó víztől könnyen elrothad. Sok napfényt és jó szellőzést igényel a kompakt növekedés és a színes bőrtónus megőrzéséhez. Télen szigorúan szárazon, 5–10 °C-os hűvös helyen kell teleltetni, mivel ez a hideghatás indítja be a tavaszi bimbóképződést.
 
== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok ==
 
A faj jól elkülöníthető a tágabb értelemben vett ''[[:Kategória:Rebutia|Rebutia]]'' nemzetség tagjaitól a fejsze alakú szemölcsei, fésűs, rásimuló tövisei, valamint a széles pikkelyekkel borított virágcsöve és termése révén. Közeli rokonságot mutat a ''[[Weingartia rauschii]]'' fajjal, de a ''[[Weingartia canigueralii]]'' tövisei általában kicsit elállóbbak, sűrűbbek, és virágai leggyakrabban jellegzetes kétszínűek (sárga-vörös), míg a *rauschii* formái szinte kizárólag tiszta magenta virágúak és sötétebb ibolyás testszínűek.
 
== Szukkulens taxonok ==
 
== Taxonómia és filogenetika ==
 
A nemzetség vagy az alatti szinteket vizsgáló 2010 utáni filogenetikai kutatások és molekuláris DNS-szekvenálási adatok (valamint a Korotkova et al. 2021-es Cactaceae checklist) tisztázták a dél-amerikai törpekaktuszok rendszertani helyzetét. Bár a növény a gyűjteményekben és a régebbi szakirodalomban leggyakrabban ''[[Sulcorebutia canigueralii]]'' néven szerepel, a modern genetikai vizsgálatok kimutatták, hogy a korábbi ''Sulcorebutia'' fajok morfológiai különbségeik ellenére monofilatikus egységet alkotnak a szélesebb értelemben vett ''[[:Kategória:Weingartia|Weingartia]]'' nemzetséggel. Emiatt a modern nómenklatúrai konszenzus (Caryophyllales.org, POWO) a ''[[Weingartia canigueralii]]'' nevet fogadja el érvényesként, míg a korábbi elnevezéseket szinonimaként kezeli.
 
== Forrás ==
 
* [https://caryophyllales.org/cdm_dataportal/taxon/4c06ef0b-87fa-4e77-b90a-0c53b8858063 Caryophyllales.org: Weingartia canigueralii (Cárdenas) F.H.Brandt]
* [https://powo.science.kew.org/taxon/urn:lsid:ipni.org:names:897097-1 POWO - Plants of the World Online: Weingartia canigueralii]
 
[[Kategória:Weingartia]]

A lap jelenlegi, 2026. június 6., 17:36-kori változata

Weingartia canigueralii

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cereeae
Alnemzetség-csoport Rebutiinae
Nemzetség Weingartia
Faj Weingartia canigueralii
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Weingartia canigueralii (Cárdenas) F.H.Brandt in Kakteen Orch. Rundschau 5: 17. 1978 sec. Kiesling & al. 2014
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév, a Weingartia az IPNI és a történeti nómenklatúrai adatok alapján Wilhelm Weingart német kaktuszszakértő és vegyész tiszteletére kapta a nevét.
  • A faji jelzőt, a canigueralii elnevezést az eredeti leírás (protológus) tanúsága szerint a taxont elsőként leíró bolíviai botanikus Martín Cárdenas javaslatára Juan Canigueral páter tiszteletére választották, aki értékes támogatást nyújtott Sucre környékének botanikai feltárásában.

Típus

  • Weingartia canigueralii (Cárdenas) F.H.Brandt; gyűjtő: Martín Cárdenas, gyűjtőszám: Cárdenas 5493, Bolívia, Chuquisaca, Sucre közelében, 2800 m tengerszint feletti magasságban; holotípus elhelyezve a Cárdenas Herbáriumban (COCH), izotípus a US National Herbarium gyűjteményében.
  • Első leírása: Martín Cárdenas írta le először mint Rebutia canigueralii a Cactus and Succulent Journal (US) 36. évfolyamában, 1964-ben.
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Fred Hermann Brandt helyezte át a jelenleg elfogadott Weingartia nemzetségbe 1978-ban.
Weingartia canigueralii képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Weingartia canigueralii szinonimái

  • Rebutia canigueralii, ≡ Sulcorebutia canigueralii
  • = Sulcorebutia tarabucoensis, ≡ Weingartia tarabucoensis, ≡ Sulcorebutia tarabucoensis var. tarabucoensis
  • = Aylostera zavaletae, ≡ Sulcorebutia zavaletae, ≡ Weingartia zavaletae
  • = Sulcorebutia rauschii, ≡ Weingartia rauschii, ≡ Rebutia rauschii, ≡ Sulcorebutia tarabucoensis subsp. rauschii
  • = Rebutia caracarensis, ≡ Sulcorebutia caracarensis, ≡ Weingartia caracarensis
  • = Rebutia inflexiseta, ≡ Sulcorebutia inflexiseta, ≡ Weingartia inflexiseta
  • = Sulcorebutia frankiana, ≡ Weingartia frankiana
  • = Sulcorebutia alba, ≡ Weingartia alba, ≡ Sulcorebutia vasqueziana subsp. alba
  • = Sulcorebutia verticillacantha var. aureiflora, ≡ Sulcorebutia tarabucoensis var. aureiflora, ≡ Sulcorebutia tarabucoensis subsp. aureiflora, ≡ Weingartia tarabucoensis var. aureiflora
  • = Sulcorebutia verticillacantha var. cuprea, ≡ Sulcorebutia verticillacantha subsp. cuprea, ≡ Weingartia cuprea
  • = Sulcorebutia vasqueziana var. albspina, ≡ Sulcorebutia verticillacantha var. albispina, ≡ Sulcorebutia losenickyana var. albispina
  • = Sulcorebutia frankiana var. aureispina
  • = Sulcorebutia losenickyana, ≡ Weingartia losenickyana, ≡ Sulcorebutia verticillacantha var. losenickyana, ≡ Sulcorebutia vasqueziana subsp. losenickyana, ≡ Sulcorebutia vasqueziana var. losenickyana, ≡ Weingartia vasqueziana var. losenickyana, ≡ Weingartia vasqueziana subsp. losenickyana
  • = Weingartia ritteri, ≡ Sulcorebutia ritteri, ≡ Sulcorebutia verticillacantha var. ritteri
  • = Sulcorebutia verticillacantha var. applanata, ≡ Sulcorebutia canigueralii var. applanata
  • = Sulcorebutia verticillacantha var. verticosior
  • = Weingartia aureispina
  • = Weingartia brevispina, ≡ Sulcorebutia brevispina, ≡ Sulcorebutia verticillacantha f. brevispina
  • = Weingartia callecallensis, ≡ Sulcorebutia callecallensis, ≡ Sulcorebutia tarabucoensis var. callecallensis, ≡ Weingartia tarabucoensis var. callecallensis
  • = Weingartia saxatilis
  • = Weingartia perplexiflora, ≡ Sulcorebutia perplexiflora
  • = Weingartia albaoides, ≡ Sulcorebutia albaoides
  • = Weingartia albaoides subsp. subfusca, ≡ Weingartia albaoides subsp. subfuscata, ≡ Sulcorebutia albaoides var. subfusca
  • = Sulcorebutia verticillacantha var. chatajillensis, ≡ Sulcorebutia losenickyana var. chatajillensis, ≡ Sulcorebutia vasqueziana subsp. chatajillensis
  • = Weingartia croceareolata, ≡ Sulcorebutia croceareolata
  • = Weingartia pasopayana, ≡ Sulcorebutia pasopayana, ≡ Sulcorebutia tarabucoensis subsp. pasopayana
  • = Weingartia rubroaurea, ≡ Sulcorebutia rubroaurea, − Weingartia rubro-aurea
  • = Weingartia tarabucina
  • = Sulcorebutia fischeriana, ≡ Weingartia fischeriana
  • = Sulcorebutia gemmae, ≡ Weingartia gemmae
  • = Sulcorebutia christiei
  • = Sulcorebutia pulchra subsp. lenkae
  • = Sulcorebutia tarabucoensis subsp. patriciae
  • = Sulcorebutia vasqueziana subsp. pedroensis
  • = Sulcorebutia elizabethae, ≡ Weingartia elizabethae, ≡ Weingartia gemmae var. elizabethae
  • = Sulcorebutia naunacaensis, ≡ Weingartia naunacaensis, ≡ Weingartia gemmae subsp. naunacaensis, ≡ Weingartia gemmae var. naunacaensis
  • = Sulcorebutia tarabucoensis subsp. lindae
  • = Sulcorebutia cantargalloensis, ≡ Weingartia cantargalloensis
  • = Sulcorebutia frankiana var. intermedia
  • = Sulcorebutia frankiana var. rectispina
  • = Sulcorebutia frankiana var. variabilis
  • = Sulcorebutia pulchra var. albiareolata, ≡ Sulcorebutia albiareolata
  • = Sulcorebutia pulchra var. longispina, ≡ Sulcorebutia callichroma var. longispina
  • = Sulcorebutia heliosoides, ≡ Weingartia heliosoides
  • = Sulcorebutia callichroma
  • = Sulcorebutia crispata var. muelleri
  • = Sulcorebutia arachnites
  • = Sulcorebutia luteiflora
  • = Sulcorebutia slabana
  • = Sulcorebutia cantargalloensis var. torrepampensis


Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A növény kisméretű, lapított gömb alakú, sötétzöld, olykor erősen szürkészöld, bronzos vagy lilás árnyalatú pozsgás szár jellemez, amely alapjától sarjadva sűrű telepeket vagy alacsony párnákat képez. A magányos hajtás átmérője 2–4 cm, magassága 1–3 cm. A hajtás felületét spirálvonalak mentén elhelyezkedő, alacsony, kissé fejsze alakú, megnyúlt szemölcsök borítják, miközben a kaktuszokra általában jellemző folyamatos, éles bordák teljesen hiányoznak. A szemölcsök felső felületén keskeny, vonalas, fehéres vagy szürkés nemezzel borított areolák találhatók. Az areolákon ülő tövisek rendkívül rövidek, finomak, sörteszerűek, fésűsen a szár felszínére simulnak vagy enyhén elállóak; a peremtövisek száma 11–15, hosszuk 1–3 mm, színük a fehérestől a sárgásbarnán át a sötétbarnáig változhat. Kifejezett, merev és kiálló középtövis általában nem fejlődik, vagy teljesen hiányzik. Az axillák a szemölcsök tövében csupaszok vagy csekély gyapjat viselnek. Valódi fotoszintetizáló levél vagy levelek nem alakulnak ki. A növény föld alatti részét vaskos, répa alakú, mélyre hatoló húsos gyökér vagy gyökérzet alkotja, amely a száraz időszakokban raktározza a vizet.

Generatív test

Virág

Az összetett virágzat hiányzik, a növény magányos virágokat fejleszt. A virág tölcsér alakú, 3–4 cm hosszú és átmérőjű, rendkívül változatos színű: a legtöbb formánál kétszínű, alapja sárgás vagy narancssárga, míg a csúcsa felé élénkvörös vagy sötétvörös, de tiszta sárga vagy magenta változatok is előfordulnak. A virágok a szár alsó vagy oldalsó részén elhelyezkedő, idősebb areolákból vagy axillákból törnek elő a tavaszi időszakban.

  • Takarólevelek: A csésze és a párta szerkezete nem különül el élesen; a külső zónában elhelyezkedő széles, pikkelyes külső lepellevél fokozatosan megy át a ragyogó, kétszínű vagy vöröses belső lepellevél vagy sziromlevél körbe, melyek együtt alkotják a látványos lepellevélkoszorút.
  • Ivarlevelek: A számos vékony és finom porzószálak fehéressárgák, a csúcsukon elhelyezkedő apró portokok sárga virágport termelnek. A központi helyzetű termő felett vékony, fehéres vagy zöldes bibeszál emelkedik ki, amely a csúcsán többágú, sárgászöld bibe részben végződik.

Termés

A termés kisméretű, gömbölyded, húsos, éretten vörösesbarna vagy sötétzöldes bogyó, amelyet széles, áttetsző pikkelyek borítanak.

  • Magja: A magok rendkívül aprók, tojásdad alakúak, matt feketék, finoman szemcsés felszínnel.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: A faj természetes körülmények között kizárólag dél-amerikai endemizmusként ismert, természetes populációi kizárólag Bolívia területén, azon belül Chuquisaca megyében, Sucre környékén és a környező hegyvidékeken találhatók meg.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
    • Magaslati andoki régiók lakója, jellemzően 2500 és 3000 méter tengerszint feletti magasságban fordul elő.
    • Életmódját tekintve szubalpin környezetben élő litofiton, amely meredek sziklafalak repedéseiben, vagy nagyon vékony, kavicsos talajjal borított mészkőpadokon telepszik meg.
    • Kiválóan alkalmazkodott az erős nappali napsugárzáshoz és a száraz, hűvös éjszakákhoz a száraz medencék xerofiton növénytársulásainak tagjaként.

Kultúrában tartás

A Weingartia canigueralii (a gyűjteményekben gyakran mint Sulcorebutia canigueralii) rendkívül közkedvelt a törpekaktuszok kedvelői körében, mivel kis helyen is tartható és rendkívül gazdagon virágzik. Tartása során elengedhetetlen a tökéletesen vízáteresztő, durva ásványi szubsztrátum (pumisz, sóder, agyagzúzalék) biztosítása, mert vaskos répagyökere a pangó víztől könnyen elrothad. Sok napfényt és jó szellőzést igényel a kompakt növekedés és a színes bőrtónus megőrzéséhez. Télen szigorúan szárazon, 5–10 °C-os hűvös helyen kell teleltetni, mivel ez a hideghatás indítja be a tavaszi bimbóképződést.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj jól elkülöníthető a tágabb értelemben vett Rebutia nemzetség tagjaitól a fejsze alakú szemölcsei, fésűs, rásimuló tövisei, valamint a széles pikkelyekkel borított virágcsöve és termése révén. Közeli rokonságot mutat a Weingartia rauschii fajjal, de a Weingartia canigueralii tövisei általában kicsit elállóbbak, sűrűbbek, és virágai leggyakrabban jellegzetes kétszínűek (sárga-vörös), míg a *rauschii* formái szinte kizárólag tiszta magenta virágúak és sötétebb ibolyás testszínűek.

Szukkulens taxonok

Taxonómia és filogenetika

A nemzetség vagy az alatti szinteket vizsgáló 2010 utáni filogenetikai kutatások és molekuláris DNS-szekvenálási adatok (valamint a Korotkova et al. 2021-es Cactaceae checklist) tisztázták a dél-amerikai törpekaktuszok rendszertani helyzetét. Bár a növény a gyűjteményekben és a régebbi szakirodalomban leggyakrabban Sulcorebutia canigueralii néven szerepel, a modern genetikai vizsgálatok kimutatták, hogy a korábbi Sulcorebutia fajok morfológiai különbségeik ellenére monofilatikus egységet alkotnak a szélesebb értelemben vett Weingartia nemzetséggel. Emiatt a modern nómenklatúrai konszenzus (Caryophyllales.org, POWO) a Weingartia canigueralii nevet fogadja el érvényesként, míg a korábbi elnevezéseket szinonimaként kezeli.

Forrás