Melocactus curvispinus

Melocactus curvispinus
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Cereinae
Nemzetség	Melocactus
Faj	Melocactus curvispinus

Tudományos név

• Melocactus curvispinus Pfeiffer 1837
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév az ógörög „melo” szóból származik, jelentése: dinnyekaktusz.
• A fajnév latin eredetű szóösszetétel, jelentése: görbe, ívelt tövisű.

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: A típuspéldány nem ismert, elveszett vagy megsemmisült.
• Első leírása: Pfeiffer: Enumeratio Diagnostica Cactearum 46. 1837.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Pfeiffer 1837

Melocactus curvispinus képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Melocactus curvispinus szinonimái

• = Melocactus crassicostatus, ≡ Melocactus obtusipetalus var. crassicostatus
• = Melocactus delessertianus
• = Melocactus monvilleanus
• = Melocactus brongnartii
• = Melocactus ruestii, ≡ Melocactus ruestii, ≡ Melocactus rustii, ≡ Cactus ruestii
• = Melocactus salvador, ≡ Cactus salvador
• = Melocactus guatemalensis
• = Cactus obtusipetalus
• = Melocactus guitarti
• = Melocactus guitartii
• = Melocactus holguinensis
• = Melocactus jakusii
• = Melocactus ruestii subsp. centalapensis
• = Melocactus curvispinus subsp. cucutensis

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A növény teste nyomott gömb alakútól a kissé oszloposig változik. Magassága 7–15(20) cm, átmérője 9–18(24) cm. Színe a világos- vagy sötétzöldtől a szürkészöldig terjed.

Szemölcsök

Bordáinak száma (10)12–16. A bordák a növény alapjánál kb. 2–7 mm magasak és 30–45 mm szélesek.

Areolák

Az areolák 4,5–9 mm hosszúak, egymástól 16–30(35) mm távolságban követik egymást a bordákon.

Tövisek

• Középtövis: 1–2(3) db, erős, 18–35 mm hosszú
• Peremtövis: 7–11 db, enyhén vagy erősebben görbült, az alsó a leghosszabb, 14–28(33) mm hosszú

Cephalium

A cephalium 7–8 cm magas és 9–10 cm széles. Gyapja krémszínű, amelyből számos hosszú, vörösesbarna serte áll ki.

Generatív test

Virág

• Lepellevelek: a virág halvány rózsaszínű vagy magenta, 25–43 mm hosszú, teljesen nyitott állapotban 16–25 mm átmérőjű. A lepellevelek 7–9 mm hosszúak és 1–3 mm szélesek, felülnézetből kb. 20–25 látható.
• Ivarlevelek: a bibeágak száma rendszerint 6–9, kb. 1,9 mm hosszúak, fehérek, a porzók fölé emelkednek.

A perikarpellum 5,5–8 × 3,5–5,5 mm, a nektárkamra 8,2–11,5 × 4,6–7,5 mm méretű.

Termés

Termése sötétpiros, 16–60 mm hosszú és 7–15 mm széles, buzogány alakú.

• Magja: számos, 1,2–1,6 × 0,95–1,4 mm méretű

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Közép-Amerika és Dél-Amerika északnyugati része, Mexikótól Kolumbián át Venezueláig.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: száraz, köves területeken fordul elő, a tengerpartokon és a szárazföld belsejében egyaránt. A nemzetség egyik legnagyobb elterjedési területtel rendelkező faja.

Kultúrában tartás

Szaporítása magról lehetséges. Közepes növekedésű, gyökereit könnyen elvesztő faj.

Fényigénye igen magas. Az oltástól eltekintve legbiztonságosabban közepes öntözés mellett, ásványi anyagokban igen gazdag közegben, szigorú tartási körülmények között nevelhető. Legszebb tövisruháját is ilyen körülmények között fejleszti.

Teleltetése – a többi Melocactus fajhoz hasonlóan – 18–20 °C-on történjen.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj rendkívül változékony, számos korábban önálló fajként leírt taxont soroltak hozzá. Virágainak és különösen terméseinek alakja sok, hozzá kapcsolt taxonnál gyakorlatilag azonos, ugyanakkor a testforma és a töviszet változatossága igen nagy.

Taxonómia és filogenetika

A tág értelemben vett Melocactus curvispinus a nemzetség egyik legnagyobb elterjedésű és legváltozatosabb faja. Számos ma alfajként vagy formaként kezelt taxonját korábban önálló fajként írták le.

Nigel Paul Taylor a típuslelőhelyről származó növények közül neotípust jelölt ki, mivel az eredeti típuspéldány nem ismert.

Az utóbbi évek kutatásai alapján egyes korábban szinonimának tekintett taxonok – például a Melocactus guitartii, a Melocactus holguinensis és a Melocactus obtusipetalus – ismét önálló rendszertani rangot kaphatnak.

Megjegyzés
Ez cikk a 2005-ben készült és az akkori rendszertani álláspontot tükrözi. A mai taxonómiai adatbázisok (POWO, Caryophyllales.org) már nem követik teljes egészében Nigel Paul Taylor tág fajértelmezését. Több, korábban a Melocactus curvispinus szinonimái közé sorolt taxont ismét önálló fajként fogadnak el, ezért a szinonimalista a jelenlegi rendszertani szemlélethez képest részben elavultnak tekinthető.

Egyéb

A faj a nemzetség legszélesebb elterjedésű tagjai közé tartozik. Legnagyobb állománysűrűségben Kolumbia északi partvidékének keleti részétől Venezuela keleti tengerpartjáig fordul elő.

Feltételezett eredeti kialakulási központja az Andok északi térségében lehetett, ahonnan később észak felé, Közép-Amerika és Mexikó irányába terjedt el.

A fajhoz kapcsolt nevek száma a legnagyobb a nemzetségen belül, ami jól mutatja a taxon rendkívüli változatosságát és a rendszertani megítélésével kapcsolatos eltérő nézeteket.

A faj nem ritka a gyűjteményekben, ahol szintén jelentős formai változatosság figyelhető meg.

Szerzők

• Szöveg: Rigerszki Zoltán és Ujréti Endre
• Kép: Nigel Paul Taylor (1.), Joël Lodé (2–3.)
• Lektorálta: Papp László

Forrás

• Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen), Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 128. kártya