„Echinocereus grandis” változatai közötti eltérés
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
| (Egy közbenső módosítás ugyanattól a felhasználótól nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
= | {{Taxonbox | ||
| accepted = Echinocereus grandis Britton & Rose, Cactaceae 3: 18. 1922 sec. Sánchez & al. 2018 | |||
| synonym = | |||
}} | |||
== | <span id="a-név-eredete-etimológia"></span> | ||
=== A név eredete, etimológia === | |||
* A '''nemzetségnév''' az ógörög „''echinus''” = sün, valamint a latin „''cereus''” = viaszgyertya, fáklya szavak összetételéből származik. Az előtag a növények tövises jellegére, az utótag az oszlopszerű testfelépítésre utal. | |||
* A '''fajnév''' a latin ''grandis'' szóból ered, jelentése: nagy, termetes, tekintélyes méretű. A név a faj viszonylag nagy termetére, illetve feltűnően nagy virágaira utal a nemzetség számos más fajához viszonyítva. | |||
{{Kaktusz szinonimák}} | |||
[[Fájl:Echinocereus grandis.SzigJ 01.jpg|bélyegkép|Fotó: Szigetvári József]] | |||
=== Típuspéldány === | === Típuspéldány === | ||
Típuslelőhely: San Esteban-sziget. | Típuslelőhely: San Esteban-sziget. | ||
| 29. sor: | 32. sor: | ||
* '''Peremtövis:''' 15–25 sugárirányú tövis per areola, 1–10 mm hosszúak, a szárhoz lapulva. | * '''Peremtövis:''' 15–25 sugárirányú tövis per areola, 1–10 mm hosszúak, a szárhoz lapulva. | ||
* '''Középtövis:''' Rendkívül karcsú, világos színű középső tövisek, gyakran 8–12 darab, gyakran két sorban elhelyezkedve. | * '''Középtövis:''' Rendkívül karcsú, világos színű középső tövisek, gyakran 8–12 darab, gyakran két sorban elhelyezkedve. | ||
== Generatív test == | == Generatív test == | ||
| 76. sor: | 77. sor: | ||
* '''Szöveg:''' Jokhel Csaba | * '''Szöveg:''' Jokhel Csaba | ||
* '''Lektorálta:''' | * '''Lektorálta:''' | ||
* '''Forrás:''' | * '''Forrás:''' www.llifle.com, | ||
[[Kategória:Echinocereus]] | [[Kategória:Echinocereus]] | ||
A lap jelenlegi, 2026. június 18., 19:16-kori változata
| Echinocereus grandis | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Phyllocacteae |
| Alnemzetség-csoport | Echinocereinae |
| Nemzetség | Echinocereus |
| Faj | Echinocereus grandis |
 
| |
Tudományos név
- Echinocereus grandis Britton & Rose, Cactaceae 3: 18. 1922 sec. Sánchez & al. 2018
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév az ógörög „echinus” = sün, valamint a latin „cereus” = viaszgyertya, fáklya szavak összetételéből származik. Az előtag a növények tövises jellegére, az utótag az oszlopszerű testfelépítésre utal.
- A fajnév a latin grandis szóból ered, jelentése: nagy, termetes, tekintélyes méretű. A név a faj viszonylag nagy termetére, illetve feltűnően nagy virágaira utal a nemzetség számos más fajához viszonyítva.
A(z) Echinocereus grandis szinonimái
- Nincsenek szinonimák.
Típuspéldány
Típuslelőhely: San Esteban-sziget.
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
A növény egyenes, oszlopos hajtású kaktusz, magányos példányként vagy néha alapi elágazással, kisebb csoportokat alkotva (akár 15 hajtásig). A hajtások alkalmanként saját súlyuknál fogva lefekszenek; termesztett példányok gyakran hosszú ideig egyetlen, oszlopos szárat tartanak. A szárak szubhengeresek, 10–50 cm magasak és 8–12 cm átmérőjűek, tömör, masszív megjelenésűek.
Bordák
A bordák száma általában 21–25, néha 18 is előfordul; alacsonyak.
Areolák
Az areolák nagyok, megnyúltak, sűrűn ülnek; távolságuk körülbelül 1 cm.
Tövisek
A tövisek tompa fehértől krémszínűig terjednek, viszonylag rövidek, szétállók és merevek.
- Peremtövis: 15–25 sugárirányú tövis per areola, 1–10 mm hosszúak, a szárhoz lapulva.
- Középtövis: Rendkívül karcsú, világos színű középső tövisek, gyakran 8–12 darab, gyakran két sorban elhelyezkedve.
Generatív test
Virág
A virágok nappali nyílásúak, keskenyen tölcsérszerűek, fehérek vagy halvány sárgák zöldes alappal; rendkívül keskenyek. Méretük általában 5–8 cm átmérő és 5–7 cm hossz. A virágok a hajtáscsúcsok közelében nyílnak. A San Lorenzo-szigetről származó példányok gyakran rózsaszínes, bíbor vagy violettas árnyalatú virágokat hoznak. A perikarpellum sűrűn szalmaszínű tövisekkel és fehér szőrökkel borított.
- Külső lepellevelek: Keskenyek, a fajnál leírt színek szerint.
- Belső lepellevelek: Keskenyek, a belső részben gyakran élénkebb árnyalatúak.
- Porzószálak: Zöldek.
- Portokok: Nem részletezett.
- Bibeszál: Fehér.
- Bibe: Zöld.
Virágzási idő: Március–április; a virágok 2–3 napig maradnak nyitva. Általában 7–10 év múlva kezdenek virágozni vetést követően.
Termés
A termések erősen tövisesek.
- Magja: Nem részletezett.
Elterjedés és élőhely
Földrajzi elterjedés: A faj a Sonorai-öböl szigetein található: San Esteban-sziget, továbbá Baja California-i Las Animas (San Lorenzo norte) és San Lorenzo szigetek. Nem egyértelmű, hogy jelenik-e meg a Baja California szárazföldjén is, vagy kizárólag szigeti endemikus.
Élőhely: Száraz patakmedrekben, strandok közelében és alacsony dombokon, sivatagi bozótosban a szigeteken. A faj előfordulása a sziget teljes területén gyakori.
- Éghajlati tényezők: Száraz, szigeteken jellemző sivatagi környezet.
- Veszélyforrások: Potenciális veszélyt jelent az invazív fűfaj, a büfépázsit (Pennisetum ciliare).
Kultúrában tartás
A faj népszerű termesztett növény. Általában könnyen tartható, de lassan nő. Márciustól októberig rendszeres öntözést igényel; télen rothadásra hajlamos, ezért kiváló vízelvezetés és száraz teleltetés szükséges. Mély cserép kedvez a növekedésének. Átültetéskor a tövisezettség és a töviscsoportok törékenysége miatt a nagyobb példányok mozgatása különösen nehéz — gyakori gyakorlat a túl hosszú példányok tetejének levágása és újragyökeresítése; az alapról gyakran új sarjak képződnek, amelyek szintén gyökeresíthetők. Erős napfényre van szükség az egészséges megjelenéshez; a száraz, hűvös tél nagy fény mellett elősegíti a tavaszi virágzást. Kerülendő a fagy.
Szaporítás: Magról vagy dugványról (ha elérhető), a leválasztott egyedek előzetes kiszárítása után.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Az Echinocereus grandis a legnagyobb oszlopos Echinocereus-ok közé tartozik; erőteljes, masszív oszlopokkal és aránylag rövid, krémszínű, merev tövisezettel különbözik más, hasonló szigeti fajoktól. A San Lorenzo-szigetről származó példányok virágszíne alapján elkülöníthetők.
Egyéb
A növény húsos részeiből gyertyák készítésére használták.
Szerzők és forrás
- Kép: Szigetvári József
- Szöveg: Jokhel Csaba
- Lektorálta:
- Forrás: www.llifle.com,