„Kategória:Homalocephala” változatai közötti eltérés
Új oldal, tartalma: „== Homalocephala == A '''''Homalocephala''''' a kaktuszfélék (Cactaceae) családjába, a szegfűvirágúak rendjébe (Caryophyllales) tartozó – viszonylag frissen validált – nemzetség. E korábbi fajaikat korábban többnyire a ''Echinocactus'' nemzetséghez sorolták, de modern morfológiai és molekuláris vizsgálatok alapján önálló nemzetségként ismerik el. === Morfológia és jellemzők === A ''Homalocephala'' fajok törzse általában göm…” |
|||
| (Egy közbenső módosítás ugyanattól a felhasználótól nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
== | {{Taxonbox | accepted = Homalocephala Britton & Rose, Cactaceae 3: 181. 1922. Sec. Vargas-Luna & al. (2018) | synonym = }} | ||
=== A név eredete, etimológia === | |||
* A nemzetség elnevezése az ókori görög ''homalos'' (sima, egyenletes, lapos) és ''kephale'' (fej) szavak összetételéből származik, amely a növények jellegzetes, lapított gömb alakú habitusára, valamint a szár csúcsi részének formájára utal. A taxont ebben a nemzetségi rangban '''[[Nathaniel Lord Britton]]''' és '''[[Joseph Nelson Rose]]''' vezették be a botanikai nómenklatúrába 1922-ben, a ''The Cactaceae'' című alapvető monográfiájuk harmadik kötetében. A név érvényességét és modern rendszertani lehatárolását '''[[Marlena Vargas-Luna]]''' és munkatársai 2013-as és 2018-as filogenetikai revíziója megerősítette és pontosította. | |||
=== Típus === | |||
* ''[[Homalocephala texensis]]'' (Hopffer) Britton & Rose (a nemzetség típusfaja) | |||
* '''Első leírása:''' '''[[Nathaniel Lord Britton]]''' és '''[[Joseph Nelson Rose]]''' monográfiájában jelent meg 1922-ben (The Cactaceae 3: 181). | |||
* '''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' A modern molekuláris genetikai és kladisztikai kutatások alapján '''[[Marlena Vargas-Luna]]''' és munkatársai (2018) állították vissza a nemzetség önálló státuszát. | |||
= | {{Típusfaj | Homalocephala texensis | limit=5}} | ||
=== | === Szinonimák === | ||
* '''''[[:Kategória:Echinocactus|Echinocactus]]''''' subg. ''Homalocephala'' (Britton & Rose) A.Berger 1929 | |||
== | == Alaktani, morfológiai jellemzők == | ||
=== | === Vegetatív test === | ||
A '' | ==== Hajtás, szár, levél, gyökér ==== | ||
A nemzetség képviselőire a magányos növekedésű, kifejezetten lapított gömb alakú, masszív pozsgás '''szár''' vagy '''hajtás''' jellemző, amely az idős példányoknál is csak ritkán válik félgömbölyűvé vagy enyhén megnyúlttá. A '''szár''' felületét határozott, éles, egyenes, ritkán enyhén hullámos, markáns '''bordák''' tagolják, amelyek száma a növény korával növekszik. A '''levelek''' teljesen redukálódtak. A bordák élein egymástól viszonylag távol helyezkednek el a nagyméretű, kezdetben sűrűn fehéres- vagy szürkésgyapjas '''areolák''', amelyek az idősebb részeken lekopaszodnak. Az '''areolák''' alapjából fejlődnek ki a rendkívül erőteljes, merev, fásodó, lapított és keresztben kifejezetten rovátkolt, erős '''tövisek'''. A '''peremtövis''' körök sugárirányban szétállók, a középső állású, vaskosabb és hosszabb '''középtövis''' (vagy tövisek) pedig lefelé vagy kissé görbén a szár felé hajlik, komoly védelmet biztosítva. Az '''szemölcsök''' és '''axillák''' morfológiája a bordás szerkezet miatt nem differenciált. A '''gyökér''' vagy '''gyökérzet''' mélyre hatoló, erős főgyökérből és szerteágazó oldalgyökerekből áll, biztosítva a stabil rögzítést a kötött talajokban. | |||
=== Generatív test === | |||
==== Virág ==== | |||
A '''virág''' magányosan fejlődik ki a '''szár''' csúcsán található legfiatalabb, sűrűn gyapjas '''areolák''' merisztémájából. A virágok nappal nyílnak, tölcsér vagy széles harang alakúak, kifejezetten mutatósak és nagyméretűek. | |||
* '''Takarólevelek:''' A '''virág''' alsó szakaszát borító, pikkelyes és sűrűn szőrös zónájú '''csésze''' fokozatos átmenettel alakul át a selymes fényű, rojtos vagy csipkés szélű belső leplekké; a '''párta''' vagy '''sziromlevél''' (illetve a külső és belső '''lepellevél''') alapi része általában skarlát- vagy sötétvörös, míg a felső részek rózsaszínűek, krémszínűek vagy fehéresek. | |||
* ''''' | * '''Ivarlevelek:''' A virágképződmény centrumában rengeteg finom '''porzószálak''' alkotnak hengert, a rajtuk ülő '''portokok''' sárgák; a süllyesztett magházból eredő, vastag és merev '''termő''' felett elhelyezkedő '''bibeszál''' csúcsán a '''bibe''' ágai sugarasan szétterülnek. | ||
* ''''' | |||
=== | ==== Termés ==== | ||
Gömbölyded vagy tojásdad alakú, éretten húsos, skarlátvörös vagy bíborvörös színű, sűrű gyapjúval és néhány pikkelylevéllel borított bogyó, amely beérve szabálytalanul vagy alapi hasadékkal nyílik ki. | |||
[[Kategória:Cactaceae]] | * '''Magja:''' Viszonylag nagyméretű, sapka vagy csónak alakú, fényes fekete vagy sötétbarna felületű, a hilum-régió mélyen besüllyedt. | ||
== Elterjedés és élőhely == | |||
* '''Földrajzi elterjedés:''' A nemzetség természetes elterjedési területe kizárólag '''Észak-Amerika''' déli és középső arid régióira korlátozódik. Elsődlegesen az '''Amerikai Egyesült Államok''' délnyugati államaiban (főként Texas, Új-Mexikó és Oklahoma területein), valamint '''Mexikó''' északi államaiban (pl. Coahuila, Nuevo León, San Luis Potosí, Tamaulipas és Chihuahua) fordul elő. | |||
* '''Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:''' | |||
** Száraz, nyitott pusztaságok, alacsony füves prémek, meszes, gipszes vagy agyagos talajú félsivatagok lakói. | |||
** Életmódjukat tekintve tipikus xerofil szár-szukkulensek, amelyek a száraz téli időszakokban képesek szinte teljesen a talaj szintjéig összehúzódni. | |||
** Növénytársulások szempontjából a száraz sivatagi cserjések és füves társulások kísérő fajai, gyakran lapos, köves fennsíkokon alkotnak stabil állományokat. | |||
== Kultúrában tartás == | |||
A ''[[:Kategória:Homalocephala|Homalocephala]]'' nemzetség fajai, különösen a jól ismert ''[[Homalocephala texensis]]'', közkedveltek a gyűjtők körében robusztus és rendkívül dekoratív töviszetük, valamint látványos virágzásuk miatt. Tartásuk során elengedhetetlen a maximális napfény biztosítása, mivel árnyékosabb helyen a növény szára természetellenesen megnyúlik, és a tövisek elveszítik vastagságukat és élénk színüket. Jó vízáteresztő, agyagos-meszes ásványi talajkeveréket igényelnek. A növekedési időszakban mérsékelt öntözést kívánnak, de a pangó vizet és a túlöntözést kerülni kell, mert a gyökérzet és a szár alapja könnyen rothadásnak indul. Télen teljesen száraz és hűvös, de fagymentes (5–8 °C) teleltetést igényelnek a tavaszi bimbóképződéshez. | |||
== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok == | |||
A nemzetséget erősen lapított gömb alakú szála, rendkívül merev, keresztben rovátkolt, lefelé irányuló középtövisei, valamint a szárcsúcson lévő sűrű gyapjúból nyíló, kétszínű (vörös alapi és rózsaszín felső részű) virágai jól megkülönböztetik a rokon ''[[:Kategória:Echinocactus|Echinocactus]]'' fajoktól. Bár korábban az ''[[:Kategória:Echinocactus|Echinocactus]]'' alá sorolták, a magok morfológiája (nagyméretű magvak) és a virágok belső felépítése egyértelműen elkülöníti tőlük. A morfológiájában némileg hasonló ''[[Ferocactus latispinus]]'' fajtól a virágok szerkezete, szőrös magháza és a termés tulajdonságai különböztetik meg. | |||
== Taxonómia és filogenetika == | |||
A ''[[:Kategória:Homalocephala|Homalocephala]]'' nemzetség a [[:Kategória:Cacteae|Cacteae]] tribusz szerves része. Rendszertani helyzete hosszú időn át vitatott volt; '''[[Alwin Berger]]''' 1929-ben az ''[[:Kategória:Echinocactus|Echinocactus]]'' nemzetség alnemzetségeként (subgenus) kezelte, és a későbbi hagyományos osztályozások (pl. az ''Anderson''-féle rendszerek) is az ''[[:Kategória:Echinocactus|Echinocactus]]''-ba olvasztva tárgyalták. | |||
A modern molekuláris filogenetikai kutatások azonban gyökeres változást hoztak. '''[[Marlena Vargas-Luna]]''' és munkatársai (2013, 2018) több DNS-régión alapuló filogenetikai vizsgálatai kimutatták, hogy a hagyományos értelemben vett ''Echinocactus'' nemzetség polifiletikus. A molekuláris kladogramok szerint a ''[[:Kategória:Homalocephala|Homalocephala]]'' egy jól elkülönülő, monofiletikus kládot alkot, amely filogenetikailag testvérhelyzetben van az ''[[:Kategória:Astrophytum|Astrophytum]]'' + ''[[:Kategória:Echinocactus|Echinocactus]]'' s.s. (sensu stricto) közös kládjával. A vizsgálatok megerősítették, hogy a magmorfológiai bélyegek (a nagyméretű, sapka alakú magvak) és a virágzati karakterek szoros evolúciós kapcsolatot mutatnak az [[:Kategória:Echinocactinae|Echinocactinae]] szubtribus északi csoportjaival, de az önálló nemzetségi rang visszaállítása elkerülhetetlenné vált a paraphilia feloldása érdekében. A nemzetség önálló státuszát a legújabb, több száz sejtmagi génen alapuló genomikai és filogenetikai szintézisek (pl. '''Nyffeler & Eggli''' és rokon munkacsoportok eredményei) is megerősítik a [[:Kategória:Cacteae|Cacteae]] tribuszon belül. | |||
{{CactaceaeTaxonokTáblázat|Homalocephala}} | |||
== Forrás == | |||
* [https://link.springer.com/article/10.1007/s00606-025-01948-z Phylogenomics and classification of Cactaceae based on hundreds of nuclear genes] | |||
[[Kategória:Echinocactinae]] | |||
A lap jelenlegi, 2026. július 5., 00:18-kori változata
| Homalocephala Britton & Rose, Cactaceae | |
|---|---|
Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cacteae |
| Alnemzetség-csoport | Echinocactinae |
| Nemzetség | Homalocephala |
Tudományos név
- Homalocephala Britton & Rose, Cactaceae 3: 181. 1922. Sec. Vargas-Luna & al. (2018)
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetség elnevezése az ókori görög homalos (sima, egyenletes, lapos) és kephale (fej) szavak összetételéből származik, amely a növények jellegzetes, lapított gömb alakú habitusára, valamint a szár csúcsi részének formájára utal. A taxont ebben a nemzetségi rangban Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose vezették be a botanikai nómenklatúrába 1922-ben, a The Cactaceae című alapvető monográfiájuk harmadik kötetében. A név érvényességét és modern rendszertani lehatárolását Marlena Vargas-Luna és munkatársai 2013-as és 2018-as filogenetikai revíziója megerősítette és pontosította.
Típus
- Homalocephala texensis (Hopffer) Britton & Rose (a nemzetség típusfaja)
- Első leírása: Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose monográfiájában jelent meg 1922-ben (The Cactaceae 3: 181).
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: A modern molekuláris genetikai és kladisztikai kutatások alapján Marlena Vargas-Luna és munkatársai (2018) állították vissza a nemzetség önálló státuszát.
Homalocephala texensis képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Echinocactus subg. Homalocephala (Britton & Rose) A.Berger 1929
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A nemzetség képviselőire a magányos növekedésű, kifejezetten lapított gömb alakú, masszív pozsgás szár vagy hajtás jellemző, amely az idős példányoknál is csak ritkán válik félgömbölyűvé vagy enyhén megnyúlttá. A szár felületét határozott, éles, egyenes, ritkán enyhén hullámos, markáns bordák tagolják, amelyek száma a növény korával növekszik. A levelek teljesen redukálódtak. A bordák élein egymástól viszonylag távol helyezkednek el a nagyméretű, kezdetben sűrűn fehéres- vagy szürkésgyapjas areolák, amelyek az idősebb részeken lekopaszodnak. Az areolák alapjából fejlődnek ki a rendkívül erőteljes, merev, fásodó, lapított és keresztben kifejezetten rovátkolt, erős tövisek. A peremtövis körök sugárirányban szétállók, a középső állású, vaskosabb és hosszabb középtövis (vagy tövisek) pedig lefelé vagy kissé görbén a szár felé hajlik, komoly védelmet biztosítva. Az szemölcsök és axillák morfológiája a bordás szerkezet miatt nem differenciált. A gyökér vagy gyökérzet mélyre hatoló, erős főgyökérből és szerteágazó oldalgyökerekből áll, biztosítva a stabil rögzítést a kötött talajokban.
Generatív test
Virág
A virág magányosan fejlődik ki a szár csúcsán található legfiatalabb, sűrűn gyapjas areolák merisztémájából. A virágok nappal nyílnak, tölcsér vagy széles harang alakúak, kifejezetten mutatósak és nagyméretűek.
- Takarólevelek: A virág alsó szakaszát borító, pikkelyes és sűrűn szőrös zónájú csésze fokozatos átmenettel alakul át a selymes fényű, rojtos vagy csipkés szélű belső leplekké; a párta vagy sziromlevél (illetve a külső és belső lepellevél) alapi része általában skarlát- vagy sötétvörös, míg a felső részek rózsaszínűek, krémszínűek vagy fehéresek.
- Ivarlevelek: A virágképződmény centrumában rengeteg finom porzószálak alkotnak hengert, a rajtuk ülő portokok sárgák; a süllyesztett magházból eredő, vastag és merev termő felett elhelyezkedő bibeszál csúcsán a bibe ágai sugarasan szétterülnek.
Termés
Gömbölyded vagy tojásdad alakú, éretten húsos, skarlátvörös vagy bíborvörös színű, sűrű gyapjúval és néhány pikkelylevéllel borított bogyó, amely beérve szabálytalanul vagy alapi hasadékkal nyílik ki.
- Magja: Viszonylag nagyméretű, sapka vagy csónak alakú, fényes fekete vagy sötétbarna felületű, a hilum-régió mélyen besüllyedt.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A nemzetség természetes elterjedési területe kizárólag Észak-Amerika déli és középső arid régióira korlátozódik. Elsődlegesen az Amerikai Egyesült Államok délnyugati államaiban (főként Texas, Új-Mexikó és Oklahoma területein), valamint Mexikó északi államaiban (pl. Coahuila, Nuevo León, San Luis Potosí, Tamaulipas és Chihuahua) fordul elő.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
- Száraz, nyitott pusztaságok, alacsony füves prémek, meszes, gipszes vagy agyagos talajú félsivatagok lakói.
- Életmódjukat tekintve tipikus xerofil szár-szukkulensek, amelyek a száraz téli időszakokban képesek szinte teljesen a talaj szintjéig összehúzódni.
- Növénytársulások szempontjából a száraz sivatagi cserjések és füves társulások kísérő fajai, gyakran lapos, köves fennsíkokon alkotnak stabil állományokat.
Kultúrában tartás
A Homalocephala nemzetség fajai, különösen a jól ismert Homalocephala texensis, közkedveltek a gyűjtők körében robusztus és rendkívül dekoratív töviszetük, valamint látványos virágzásuk miatt. Tartásuk során elengedhetetlen a maximális napfény biztosítása, mivel árnyékosabb helyen a növény szára természetellenesen megnyúlik, és a tövisek elveszítik vastagságukat és élénk színüket. Jó vízáteresztő, agyagos-meszes ásványi talajkeveréket igényelnek. A növekedési időszakban mérsékelt öntözést kívánnak, de a pangó vizet és a túlöntözést kerülni kell, mert a gyökérzet és a szár alapja könnyen rothadásnak indul. Télen teljesen száraz és hűvös, de fagymentes (5–8 °C) teleltetést igényelnek a tavaszi bimbóképződéshez.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A nemzetséget erősen lapított gömb alakú szála, rendkívül merev, keresztben rovátkolt, lefelé irányuló középtövisei, valamint a szárcsúcson lévő sűrű gyapjúból nyíló, kétszínű (vörös alapi és rózsaszín felső részű) virágai jól megkülönböztetik a rokon Echinocactus fajoktól. Bár korábban az Echinocactus alá sorolták, a magok morfológiája (nagyméretű magvak) és a virágok belső felépítése egyértelműen elkülöníti tőlük. A morfológiájában némileg hasonló Ferocactus latispinus fajtól a virágok szerkezete, szőrös magháza és a termés tulajdonságai különböztetik meg.
Taxonómia és filogenetika
A Homalocephala nemzetség a Cacteae tribusz szerves része. Rendszertani helyzete hosszú időn át vitatott volt; Alwin Berger 1929-ben az Echinocactus nemzetség alnemzetségeként (subgenus) kezelte, és a későbbi hagyományos osztályozások (pl. az Anderson-féle rendszerek) is az Echinocactus-ba olvasztva tárgyalták.
A modern molekuláris filogenetikai kutatások azonban gyökeres változást hoztak. Marlena Vargas-Luna és munkatársai (2013, 2018) több DNS-régión alapuló filogenetikai vizsgálatai kimutatták, hogy a hagyományos értelemben vett Echinocactus nemzetség polifiletikus. A molekuláris kladogramok szerint a Homalocephala egy jól elkülönülő, monofiletikus kládot alkot, amely filogenetikailag testvérhelyzetben van az Astrophytum + Echinocactus s.s. (sensu stricto) közös kládjával. A vizsgálatok megerősítették, hogy a magmorfológiai bélyegek (a nagyméretű, sapka alakú magvak) és a virágzati karakterek szoros evolúciós kapcsolatot mutatnak az Echinocactinae szubtribus északi csoportjaival, de az önálló nemzetségi rang visszaállítása elkerülhetetlenné vált a paraphilia feloldása érdekében. A nemzetség önálló státuszát a legújabb, több száz sejtmagi génen alapuló genomikai és filogenetikai szintézisek (pl. Nyffeler & Eggli és rokon munkacsoportok eredményei) is megerősítik a Cacteae tribuszon belül.
Érvényes taxonok és szinonimáik
| # | Taxonnév | Típusfaj, szinonimák |
|---|---|---|
| 1 | Homalocephala |
|
| 2 | Homalocephala parryi |
|
| 3 | Homalocephala polycephala |
|
| 4 | Homalocephala polycephala subsp. polycephala | |
| 5 | Homalocephala polycephala subsp. xeranthemoides |
|
| 6 | Homalocephala texensis |
|
Megjegyzés
A Cactaceae checklist-ben a következő karakterek a növénytani nomenklatúra szinonimáihoz kapcsolódó jelentéssel bírnak:
- „≡” (háromvonalas egyenlőségjel): ez a jel a nomenklaturális szinonimát jelöli. Azt jelenti, hogy a két név ugyanarra a típuspéldányra (type specimen) vonatkozik, azaz formálisan ugyanaz a név, csak át lett sorolva egy másik nemzetségbe vagy más rangra.
- „=” (egyenlőségjel): ez a jel egy taxonómiai szinonimát jelöl. Azt jelenti, hogy a két név külön típuspéldányhoz tartozik, de a jelenlegi taxonómiai értelmezés szerint ugyanazt a fajt vagy taxont képviselik.
- A „–” (kötőjel) azt jelzi, hogy az adott név „excluded” vagy „unplaced” státuszú:
- nem fogadják el érvényes névként,
- nem lehet egyértelműen besorolni,
- bizonytalan eredetű,
- vagy nem tartozik a családba.
Forrás: A Cactaceae checklist a https://caryophyllales.org/ 2021-es kiadásakori adatokat tartalmazza.
Forrás
A(z) „Homalocephala” kategóriába tartozó lapok
A következő 2 lap található a kategóriában, összesen 2 lapból.