„Mammillaria albiflora” változatai közötti eltérés

Mammillaria albiflora
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cacteae
Alnemzetség-csoport	Cactinae
Nemzetség	Mammillaria
Faj	Mammillaria albiflora

← Régebbi szerkesztés

A lap jelenlegi, 2026. szeptember 20., 10:30-kori változata

Tudományos név

Mammillaria albiflora (Werderm.) Backeb. in Blätt. Kakteenf. 1937(2): 3, genus 131, sp. 7. 1937 sec. Hunt 2016)
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a latin mamilla („kis emlő, dudor, szemölcs”) szóból ered, utalva a szárat alkotó jellegzetes kúpos vagy hengeres szemölcsökre. A nevet Adrian Hardy Haworth vezette be 1812-ben, miután felismerte, hogy ezeknél a kaktuszoknál a virágok nem az areolák csúcsán, hanem a szemölcsök hónaljában fejlődnek.
az albiflora fajnév fehér virágút jelent.

Első leírása

Notizbl. Bot. Gart. Mus. Berlin 9: 277, 1931.
Aktuális néven: Blatt. Kakteenf. 1937 (2): 3, 1937.

Mammillaria albiflora
1.
2.

A(z) Mammillaria albiflora szinonimái

≡ Mammillaria herrerae var. albiflora, ≡ Escobariopsis albiflora, − Neomammillaria herrerae var. albiflora

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Igen karcsú, oszlop alakú faj. A fehér tövisű növénytest gyakran csak szivar vastagságú, és lefelé egy hasonló vastag, hosszú répagyökérben folytatódik, amely a korábbi növekedések eredménye. A répagyökéren kevés oldalgyökér található, a vége általában többfelé elágazik. A hajtás gömb alakú, néha egy vagy több körkörös gyűrődéssel a növénytest alsó részén. Oltva sokkal erősebb, 3 cm feletti átmérővel (a fiatal magoncok néha csak 1 cm vastagok).

Areolák

A tövisei egy kicsi, lapos, sárga később szürke központból fejlődnek.

Tövisek

A tövisek sugarasan, több sorban fejlődnek, számuk 60-80. Kis mértékben a növénytest felé hajlanak, kezdetben hófehérek, később csapzottak, sárgás piszkosfehérek.

Generatív test

Virág

A bimbó kezdetben smaragdzöld, később rózsaszínű. A virágcső rózsaszín, a virág 3,5 cm átmérőjű. A lepellevelek hosszirányban finoman bordázottak, kristályosak, tiszta hófehérek, de legtöbbször egy halvány rózsaszín középcsíkkal. Szélesre nyílnak és lehajlanak, a szélek kristályosan áttetszők, keskeny, vagy legtöbbször széles lándzsa alakúak, fent szálkás bevágásokkal vagy hegyes csúccsal. A porzószálak ibolyás-rózsaszínűek. A portokok számtalan sorban, különböző magasságban állnak, aranysárgák és befelé bókolnak. A bibeszál sárgászöld és vastag. A bibe sárgászöld vagy sötétebb zöld és rendszerint kiemelkedik a virágból.

Termés

A termés mélyen bemélyed a testbe és alig emelkedik a tövisek fölé, világos rózsaszín.

Magja: Fekete, kb. 1,1 mm átmérőjű, gömb vagy körte alakú, kiemelkedő köldökkel, a maghéjon szabálytalan kör vagy ellipszis, apró bemélyedésekkel.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó Guanajuato szövetségi államának középső része, San Luis de La Paz város közelében, 2200 m magasságban. A élőhely kis területre korlátozódik és itt inkább mikropopulációkban nő, ahol kis csoportokban, „nyájakban” számos növény található.

Élőhely: Az alacsony dombokon, amelyek teljes egészében mészkőkavicsból állnak és a felszínt fű borítja, ritkán elszórva alacsony Opuntia-k és fenyők, bokrok – a Fabaceae családból – élnek. Egyéb növények: Jatropha dioica, Coryphantha erecta, Mammillaria uncinata, Mammillaria pseudocrucigera. A Mammillaria albiflora-nak csak a csúcsi 0,5-1 cm-e emelkedik ki a humuszban gazdag, mészkőkaviccsal kevert fekete talajból.

Kultúrában tartás

Az elterjedt nézet ellenére meglepően könnyen tartható, nevelhető faj. Magról kiválóan szaporítható és már az első nyáron közel 1 cm átmérőt érhetnek el. Ez kultúrában még nem elég a virágzóképes mérethez. A következő években az átmérője lassan gyarapodik, de hosszirányban, a talajban bővebben növekszik. Sajnos virágoztatni már nehezebb. Úgy néz ki, hogy ez a különböző vérvonalaktól is függ, de a megfelelő teletetés (10 °C és a lehető legtöbb fény) sokat számit. Virágai a legnagyobb Mammillaria virágok egyike, de a növényhez képest a legnagyobbak, és igen látványosak. Nyáron meleg és napfényigényes faj, csak így őrizhető meg természetes alakja. Éppen a könnyű tarthatóság és a természetes szépsége miatt oltani felesleges. Ha mégis feloltjuk akkor egy sokfejű, túltáplált deformált növényt kapunk.

Egyéb

A faj herrerae-hez változatként történő besorolása megalapozatlan. Bár a növénytest és a tövisek igen hasonlóak de az albiflora karcsú, hosszú csövű virágai inkább a saboae csoportra emlékeztetnek. A termései karcsú rózsaszínűek és némileg kiállnak a tövisek fölé, ellentétben a herrerae testben maradó terméseivel. A magokon kicsiny elaszoma található, ezért a hangyák gyorsan széthordják. A korlátozott élőhelyek miatt már teljesen elkülönült a herrerae-től, ezért el kell fogadni jó fajként. Érdekes, hogy a híresen felosztó német irodalom inkább változatként, az összevonó angolszász pedig fajként tárgyalja. Néhány populációját a brit egyesület védelmi programjával cselekvően is óvja, ezért bekerítették ezeket a termőhelyeket, ahol botanikai vizsgálatokat is folytatnak.

Szerzők és forrás

Szöveg: Elhart Zsolt
Kép: Elhart Zsolt
Szerkesztette: Lukoczki Zoltán
Lektorálta és kiegészítette: Papp László
Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 56. kártya

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
-== Tudományos név ==
+{{Taxonbox|accepted = Mammillaria albiflora (Werderm.) Backeb. in Blätt. Kakteenf. 1937(2): 3, genus 131, sp. 7. 1937 sec. Hunt 2016)}}
-''Mammillaria albiflora'' (Werdermann) Backeberg, 1937
-'''A tudományos név státusza:''' érvényes név (accepted name) a Caryophyllales.org és POWO adatai szerint, M. albiflora mint önálló faj érvényes :contentReference[oaicite:0]{index=0}
-'''Rendszertani besorolás:''' Kaktuszfélék (Cactaceae)
 === A név eredete, etimológia ===
-A fajnév ''albiflora'' a latin ''albus'' = fehér és ''florus'' = virágzó elemekből ered, jelentése “fehér virágú”, utalva a növény fehér vagy rózsaszínes virágaira :contentReference[oaicite:1]{index=1}
+* A '''nemzetségnév''' a latin '''mamilla''' („kis emlő, dudor, szemölcs”) szóból ered, utalva a szárat alkotó jellegzetes kúpos vagy hengeres szemölcsökre. A nevet '''[[Adrian Hardy Haworth]]''' vezette be 1812-ben, miután felismerte, hogy ezeknél a kaktuszoknál a virágok nem az areolák csúcsán, hanem a szemölcsök hónaljában fejlődnek.
+* az ''albiflora'' '''fajnév''' fehér virágút jelent.
-=== Típuspéldány ===
-Gyűjtői adatok részben nem ismertek; a Not. Bot. Gart. Mus. Berlin /Dahlem 1931 leírás alapján gyűjtő Werdermann volt, de pontos hely, időpont és herbáriumi hely nem áll rendelkezésre.
-'''Első leírása:''' Mammillaria herrerae var. albiflora Werdermann, Notizblatt Bot. Gart. Mus. Berlin‑Dahlem 11:277, 1931 :contentReference[oaicite:2]{index=2}
-'''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' Curt Backeberg (1937) emelte önálló faj rangra, Mammillaria albiflora (Werderm.) Backeberg, B.F.K. 1937/2 :contentReference[oaicite:3]{index=3}
-=== Szinonimák ===
-* Mammillaria herrerae var. albiflora Werdermann, 1931 (basionym) :contentReference[oaicite:4]{index=4}
-* Escobariopsis albiflora (Werdermann) Doweld, 2000 :contentReference[oaicite:5]{index=5}
-* [https://kaktuszgyujtok.hu/cactaceae-checklist/?search={{PAGENAME}} Érvényes név és szinonimák a {{PAGENAME}} taxonnál]
+=== Első leírása ===
+* Notizbl. Bot. Gart. Mus. Berlin 9: 277, 1931.
+* Aktuális néven: Blatt. Kakteenf. 1937 (2): 3, 1937.
+<gallery mode="packed-hover" heights="350" caption="Mammillaria albiflora">
+Fájl:Mammillaria albiflora 01.jpg|1.
+Fájl:Mammillaria albiflora 02.jpg|2.
+</gallery>
+{{Kaktusz szinonimák}}
 == Alaktani, morfológiai jellemzők ==
+[[Fájl:Mammillaria albiflora.JCs 01.jpg|bélyegkép|Fotó: Jokhel Csaba]]
+[[Fájl:Mammillaria albiflora.JCs 02.jpg|bélyegkép|Fotó: Jokhel Csaba]]
+=== Vegetatív test ===
-=== Vegetatív test ===
-[[Fájl:Mammillaria albiflora.jpg|bélyegkép]]
 ==== Hajtás, szár ====
-A növény általában hosszúkás, idős korban rövid hengeres alakú.
+Igen karcsú, oszlop alakú faj. A fehér tövisű növénytest gyakran csak szivar vastagságú, és lefelé egy hasonló vastag, hosszú répagyökérben folytatódik, amely a korábbi növekedések eredménye. A répagyökéren kevés oldalgyökér található, a vége általában többfelé elágazik. A hajtás gömb alakú, néha egy vagy több körkörös gyűrődéssel a növénytest alsó részén. Oltva sokkal erősebb, 3 cm feletti átmérővel (a fiatal magoncok néha csak 1 cm vastagok).
-A testet teljesen betakarják a fehér tövisek; élőhelyen gyakran csak kb. 1 cm széles, kultúrában azonban szélesebbre nő.
+==== Areolák ====
+A tövisei egy kicsi, lapos, sárga később szürke központból fejlődnek.
-Répaszerű gyökérzetével stabilan rögzül.
-==== Szemölcsök ====
-A szemölcsök nagyon kicsik, finomak, magasságuk 1–2,5 mm, a méret a növény nagyságától függ.
-Nem tartalmaznak tejnedvet vagy milksavt.
-==== Axillák ====
-Az axilla kopasz; az areola barna színű.
 ==== Tövisek ====
-* '''Peremtövis:''' 80 db vagy több, fehérek, összefonódottak, a testhez simulnak; hosszuk ritkán eléri a 3 mm‑t; a tövüknél nagyon rövid barna árnyalat lehet.
+A tövisek sugarasan, több sorban fejlődnek, számuk 60-80. Kis mértékben a növénytest felé hajlanak, kezdetben hófehérek, később csapzottak, sárgás piszkosfehérek.
-* '''Középtövis:''' nincs jelen.
 === Generatív test ===
 ==== Virág ====
-A virág fehér, átmérője kb. 3,5 cm.
+A bimbó kezdetben smaragdzöld, később rózsaszínű. A virágcső rózsaszín, a virág 3,5 cm átmérőjű. A lepellevelek hosszirányban finoman bordázottak, kristályosak, tiszta hófehérek, de legtöbbször egy halvány rózsaszín középcsíkkal. Szélesre nyílnak és lehajlanak, a szélek kristályosan áttetszők, keskeny, vagy legtöbbször széles lándzsa alakúak, fent szálkás bevágásokkal vagy hegyes csúccsal. A porzószálak ibolyás-rózsaszínűek. A portokok számtalan sorban, különböző magasságban állnak, aranysárgák és befelé bókolnak. A bibeszál sárgászöld és vastag. A bibe sárgászöld vagy sötétebb zöld és rendszerint kiemelkedik a virágból.
-* '''Külső lepellevelek:''' lándzsaszerűek, zöldesbarnás középcsíkkal, a külső felén széles fehér perem, belső felén fehér, esetleg rózsaszínes csíkkal a végén.
-* '''Belső lepellevelek:''' fehérek, nyújtott lándzsa alakúak; tövük kissé rózsaszínes vagy zöldes.
-* '''Porzószálak:''' fehérek (ritkán rózsaszínűek, valószínűleg M. herrerae befolyása miatt).
-* '''Portokok:''' sárgák.
-* '''Bibeszál:''' fehéres vagy halványzöldes.
-* '''Bibe:''' nyolcágú, sárgászöld, hosszúsága 1–2 mm.
 ==== Termés ====
-A termés a virágzás után 4–5 hónappal jelenik meg.
+A termés mélyen bemélyed a testbe és alig emelkedik a tövisek fölé, világos rózsaszín.
-Nincsenek virágmaradványok, vékony héjú, zöldesfehér, kevés maggal.
+* '''Magja:''' Fekete, kb. 1,1 mm átmérőjű, gömb vagy körte alakú, kiemelkedő köldökkel, a maghéjon szabálytalan kör vagy ellipszis, apró bemélyedésekkel.
-* '''Magja:''' feketék vagy barnásfeketék, mérete kb. 1,5 × 1,2 mm, nagy hilummal; a faj önsteril.
 == Elterjedés és élőhely ==
-'''Földrajzi elterjedés:''' Mexikó, San Luis Potosí és Querétaro államokban, 1 800–2 200 m tszf. magasságban :contentReference[oaicite:6]{index=6}
+'''Földrajzi elterjedés:''' Mexikó Guanajuato szövetségi államának középső része, San Luis de La Paz város közelében, 2200 m magasságban. A élőhely kis területre korlátozódik és itt inkább mikropopulációkban nő, ahol kis csoportokban, „nyájakban” számos növény található.
-'''Élőhely:''' meszes pala altalajban, aprózódott kőzetek között, humuszban gazdag aljzattal; pH ~5 ellenére mészkőtartalom.
+'''Élőhely:''' Az alacsony dombokon, amelyek teljes egészében mészkőkavicsból állnak és a felszínt fű borítja, ritkán elszórva alacsony [[:Kategória:Opuntia|Opuntia]]-k és fenyők, bokrok – a Fabaceae családból – élnek. Egyéb növények: ''[[Jatropha dioica]]'', ''[[Coryphantha erecta]]'', ''[[Mammillaria uncinata]]'', ''[[Mammillaria pseudocrucigera]]''. A ''[[Mammillaria albiflora]]''-nak csak a csúcsi 0,5-1 cm-e emelkedik ki a humuszban gazdag, mészkőkaviccsal kevert fekete talajból.
-* '''Éghajlati tényezők:''' 8–10 óra napfény naponta, ~30 % páratartalom, akár 100 000 lux fény; éves átlaghőmérséklet: 15,5 °C, máj: ~20 °C; esős évszak: júliustól októberig, ~500 mm csapadék; téli éjszakai fagyok előfordulnak.
-* '''Növénytársulás, életmód:''' kitett, sziklás dombvidéki élőhely, magas fényigény mellett növekszik, vadon egyetlen fehér “répa” fejként jelenik meg.
 == Kultúrában tartás ==
-Részletes kultúrált tartás nincs forrásban.
+Az elterjedt nézet ellenére meglepően könnyen tartható, nevelhető faj. Magról kiválóan szaporítható és már az első nyáron közel 1 cm átmérőt érhetnek el. Ez kultúrában még nem elég a virágzóképes mérethez. A következő években az átmérője lassan gyarapodik, de hosszirányban, a talajban bővebben növekszik. Sajnos virágoztatni már nehezebb. Úgy néz ki, hogy ez a különböző vérvonalaktól is függ, de a megfelelő teletetés (10 °C és a lehető legtöbb fény) sokat számit. Virágai a legnagyobb Mammillaria virágok egyike, de a növényhez képest a legnagyobbak, és igen látványosak. Nyáron meleg és napfényigényes faj, csak így őrizhető meg természetes alakja. Éppen a könnyű tarthatóság és a természetes szépsége miatt oltani felesleges. Ha mégis feloltjuk akkor egy sokfejű, túltáplált deformált növényt kapunk.
-Általános megfigyelés: igényli a tápanyagban nem túl gazdag, mészköves talajokat; javasolt teljes napfény; kerülni kell a tőzeges, savas humuszt; önsteril faj.
-== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok ==
-Eltér más kis gömb vagy hengeres Mammillaria fajoktól a nagyon sűrű, fehér, összefonódott peremtövisek jelenléte, a középtövis hiánya és a viszonylag nagy (3,5 cm) fehér virág.
 == Egyéb ==
-A faj vadon rendkívül ritka, szigorúan védett; IUCN státusza Critically Endangered (CR) – kihalt a természetben veszélyeztetett kategóriában :contentReference[oaicite:7]{index=7}
+A faj ''herrerae''-hez változatként történő besorolása megalapozatlan. Bár a növénytest és a tövisek igen hasonlóak de az ''albiflora'' karcsú, hosszú csövű virágai inkább a ''saboae'' csoportra emlékeztetnek. A termései karcsú rózsaszínűek és némileg kiállnak a tövisek fölé, ellentétben a ''herrerae'' testben maradó terméseivel. A magokon kicsiny elaszoma található, ezért a hangyák gyorsan széthordják. A korlátozott élőhelyek miatt már teljesen elkülönült a ''herrerae''-től, ezért el kell fogadni jó fajként. Érdekes, hogy a híresen felosztó német irodalom inkább változatként, az összevonó angolszász pedig fajként tárgyalja. Néhány populációját a brit egyesület védelmi programjával cselekvően is óvja, ezért bekerítették ezeket a termőhelyeket, ahol botanikai vizsgálatokat is folytatnak.
 == Szerzők és forrás ==
-* '''Szöveg:''' a megadott felhasználói leírás elemzésével és webforrásokkal összeállítva
+* '''Szöveg:''' Elhart Zsolt
-* '''Kép:''' Füleki József
+* '''Kép:''' Elhart Zsolt
-* '''Lektorálta:''' —
+* '''Szerkesztette:''' Lukoczki Zoltán
-* '''Forrás:''' Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 56. kártya; Caryophyllales.org; POWO; IUCN; Wikipédia; iNaturalist
+* '''Lektorálta és kiegészítette:''' Papp László
+* '''Forrás:''' Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 56. kártya
+[[Kategória:Mammillaria]]
+[[Kategória:Pozsgások kártyák]]