Mammillaria albiflora

Mammillaria albiflora
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cacteae
Alnemzetség-csoport	Cactinae
Nemzetség	Mammillaria
Faj	Mammillaria albiflora

Tudományos név

• Mammillaria albiflora (Werderm.) Backeb. in Blätt. Kakteenf. 1937(2): 3, genus 131, sp. 7. 1937 sec. Hunt 2016)
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév a latin mamilla („kis emlő, dudor, szemölcs”) szóból ered, utalva a szárat alkotó jellegzetes kúpos vagy hengeres szemölcsökre. A nevet Adrian Hardy Haworth vezette be 1812-ben, miután felismerte, hogy ezeknél a kaktuszoknál a virágok nem az areolák csúcsán, hanem a szemölcsök hónaljában fejlődnek.
• az albiflora fajnév fehér virágút jelent.

Első leírása

• Notizbl. Bot. Gart. Mus. Berlin 9: 277, 1931.
• Aktuális néven: Blatt. Kakteenf. 1937 (2): 3, 1937.

• Mammillaria albiflora
• 
  1.
• 
  2.

A(z) Mammillaria albiflora szinonimái

• ≡ Mammillaria herrerae var. albiflora, ≡ Escobariopsis albiflora, − Neomammillaria herrerae var. albiflora

Alaktani, morfológiai jellemzők

Fotó: Jokhel Csaba

Fotó: Jokhel Csaba

Vegetatív test

Hajtás, szár

Igen karcsú, oszlop alakú faj. A fehér tövisű növénytest gyakran csak szivar vastagságú, és lefelé egy hasonló vastag, hosszú répagyökérben folytatódik, amely a korábbi növekedések eredménye. A répagyökéren kevés oldalgyökér található, a vége általában többfelé elágazik. A hajtás gömb alakú, néha egy vagy több körkörös gyűrődéssel a növénytest alsó részén. Oltva sokkal erősebb, 3 cm feletti átmérővel (a fiatal magoncok néha csak 1 cm vastagok).

Areolák

A tövisei egy kicsi, lapos, sárga később szürke központból fejlődnek.

Tövisek

A tövisek sugarasan, több sorban fejlődnek, számuk 60-80. Kis mértékben a növénytest felé hajlanak, kezdetben hófehérek, később csapzottak, sárgás piszkosfehérek.

Generatív test

Virág

A bimbó kezdetben smaragdzöld, később rózsaszínű. A virágcső rózsaszín, a virág 3,5 cm átmérőjű. A lepellevelek hosszirányban finoman bordázottak, kristályosak, tiszta hófehérek, de legtöbbször egy halvány rózsaszín középcsíkkal. Szélesre nyílnak és lehajlanak, a szélek kristályosan áttetszők, keskeny, vagy legtöbbször széles lándzsa alakúak, fent szálkás bevágásokkal vagy hegyes csúccsal. A porzószálak ibolyás-rózsaszínűek. A portokok számtalan sorban, különböző magasságban állnak, aranysárgák és befelé bókolnak. A bibeszál sárgászöld és vastag. A bibe sárgászöld vagy sötétebb zöld és rendszerint kiemelkedik a virágból.

Termés

A termés mélyen bemélyed a testbe és alig emelkedik a tövisek fölé, világos rózsaszín.

• Magja: Fekete, kb. 1,1 mm átmérőjű, gömb vagy körte alakú, kiemelkedő köldökkel, a maghéjon szabálytalan kör vagy ellipszis, apró bemélyedésekkel.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó Guanajuato szövetségi államának középső része, San Luis de La Paz város közelében, 2200 m magasságban. A élőhely kis területre korlátozódik és itt inkább mikropopulációkban nő, ahol kis csoportokban, „nyájakban” számos növény található.

Élőhely: Az alacsony dombokon, amelyek teljes egészében mészkőkavicsból állnak és a felszínt fű borítja, ritkán elszórva alacsony Opuntia-k és fenyők, bokrok – a Fabaceae családból – élnek. Egyéb növények: Jatropha dioica, Coryphantha erecta, Mammillaria uncinata, Mammillaria pseudocrucigera. A Mammillaria albiflora-nak csak a csúcsi 0,5-1 cm-e emelkedik ki a humuszban gazdag, mészkőkaviccsal kevert fekete talajból.

Kultúrában tartás

Az elterjedt nézet ellenére meglepően könnyen tartható, nevelhető faj. Magról kiválóan szaporítható és már az első nyáron közel 1 cm átmérőt érhetnek el. Ez kultúrában még nem elég a virágzóképes mérethez. A következő években az átmérője lassan gyarapodik, de hosszirányban, a talajban bővebben növekszik. Sajnos virágoztatni már nehezebb. Úgy néz ki, hogy ez a különböző vérvonalaktól is függ, de a megfelelő teletetés (10 °C és a lehető legtöbb fény) sokat számit. Virágai a legnagyobb Mammillaria virágok egyike, de a növényhez képest a legnagyobbak, és igen látványosak. Nyáron meleg és napfényigényes faj, csak így őrizhető meg természetes alakja. Éppen a könnyű tarthatóság és a természetes szépsége miatt oltani felesleges. Ha mégis feloltjuk akkor egy sokfejű, túltáplált deformált növényt kapunk.

Egyéb

A faj herrerae-hez változatként történő besorolása megalapozatlan. Bár a növénytest és a tövisek igen hasonlóak de az albiflora karcsú, hosszú csövű virágai inkább a saboae csoportra emlékeztetnek. A termései karcsú rózsaszínűek és némileg kiállnak a tövisek fölé, ellentétben a herrerae testben maradó terméseivel. A magokon kicsiny elaszoma található, ezért a hangyák gyorsan széthordják. A korlátozott élőhelyek miatt már teljesen elkülönült a herrerae-től, ezért el kell fogadni jó fajként. Érdekes, hogy a híresen felosztó német irodalom inkább változatként, az összevonó angolszász pedig fajként tárgyalja. Néhány populációját a brit egyesület védelmi programjával cselekvően is óvja, ezért bekerítették ezeket a termőhelyeket, ahol botanikai vizsgálatokat is folytatnak.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Elhart Zsolt
• Kép: Elhart Zsolt
• Szerkesztette: Lukoczki Zoltán
• Lektorálta és kiegészítette: Papp László
• Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 56. kártya