„Stenocereus eruca” változatai közötti eltérés
| 64. sor: | 64. sor: | ||
A ''[[Stenocereus eruca]]'' a [[:Kategória:Cactaceae|Cactaceae]] családba, azon belül a [[:Kategória:Cactoideae|Cactoideae]] alcsaládba és a [[:Kategória:Echinocereeae|Echinocereeae]] tribuszba tartozó ''Stenocereus'' nemzetség faja. | A ''[[Stenocereus eruca]]'' a [[:Kategória:Cactaceae|Cactaceae]] családba, azon belül a [[:Kategória:Cactoideae|Cactoideae]] alcsaládba és a [[:Kategória:Echinocereeae|Echinocereeae]] tribuszba tartozó ''Stenocereus'' nemzetség faja. | ||
A fajt [[Townshend Stith Brandegee]] 1889-ben ''[[Cereus eruca]]'' néven írta le. A faj később több különböző nemzetségben is szerepelt: Britton és Rose 1909-ben ''[[Lemaireocereus eruca]]'', majd 1920-ban ''[[Machaerocereus eruca]]'' néven kezelte. P.V.Heath 1992-ben ''[[Rathbunia eruca]]'' kombinációt közölt. A jelenleg elfogadott ''[[Stenocereus eruca]]'' kombinációt A.C.Gibson és K.E.Horak 1979-ben hozta létre. | A fajt '''[[Brandegee, Townshend Stith|Townshend Stith Brandegee]]''' 1889-ben ''[[Cereus eruca]]'' néven írta le. A faj később több különböző nemzetségben is szerepelt: '''[[Britton, Nathaniel Lord|Britton]]''' és '''[[Rose, Joseph Nelson|Rose]]''' 1909-ben ''[[Lemaireocereus eruca]]'', majd 1920-ban ''[[Machaerocereus eruca]]'' néven kezelte. '''[[Heath, Paul V.|P.V.Heath]]''' 1992-ben ''[[Rathbunia eruca]]'' kombinációt közölt. A jelenleg elfogadott ''[[Stenocereus eruca]]'' kombinációt [[A.C.Gibson]] és [[K.E.Horak]] 1979-ben hozta létre. | ||
A ''Caryophyllales.org Cactaceae''-adatbázisának kezelését követő mexikói adatforrás a fajt elfogadott taxonként kezeli. A ''Plants of the World Online'' szintén elfogadott fajként tartja nyilván. | A ''Caryophyllales.org Cactaceae''-adatbázisának kezelését követő mexikói adatforrás a fajt elfogadott taxonként kezeli. A ''Plants of the World Online'' szintén elfogadott fajként tartja nyilván. | ||
A lap jelenlegi, 2026. október 2., 15:19-kori változata
| Stenocereus eruca | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Phyllocacteae |
| Alnemzetség-csoport | Echinocereinae |
| Nemzetség | Stenocereus |
| Faj | Stenocereus eruca |
 
| |
Tudományos név
- Stenocereus eruca (Brandegee) A.C.Gibson & K.E.Horak, 1979
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A Stenocereus nemzetségnév a görög stenos („keskeny”, „szűk”) és a Cereus nemzetségnév összetétele, amely a keskeny, oszlopos növekedési formára utal.
- Az eruca fajnév latin eredetű; a latin eruca szó hernyót jelent. A név a növény jellegzetes, a talaj felszínén kúszó, gyökeresedő száraira utal, amelyek a sivatagban egy nagy hernyó mozgására emlékeztetnek.
Típus
- Típusfaj/típustaxon neve: Stenocereus eruca – a faj eredeti neve Cereus eruca volt.
- Első leírása: Townshend Stith Brandegee 1889-ben Cereus eruca néven írta le a fajt a Proceedings of the California Academy of Sciences 2. sorozatának 2. kötetében, a 163. oldalon, táblával.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: A jelenlegi kombinációt A.C.Gibson és K.E.Horak hozta létre 1979-ben a Annals of the Missouri Botanical Garden 65. kötetének 4. számában, a 1007. oldalon.
A(z) Stenocereus eruca szinonimái
- ≡ Cereus eruca, ≡ Lemaireocereus eruca, ≡ Machaerocereus eruca, ≡ Rathbunia eruca
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A növény rendkívül jellegzetes, kúszó növekedésű kaktusz. A szárok a talaj felszínén fekszenek, csak a növekedő végük emelkedik kissé fel. Egy növény szárai mintegy 3 m hosszúra és 4–8 cm átmérőjűre nőhetnek. A kúszó szár folyamatosan gyökéreket fejleszt, így előrehaladása közben újabb pontokon rögzül a talajhoz. A gyökérzet kialakulása következtében a növény oldalirányban tovább terjedhet, és nagy területet is behálózhat. Egyes szárrészek idővel leválhatnak az anyanövényről, amely ezt követően elpusztulhat.
A száron 12 jól kivehető borda található. Az areolák nagyok, egymástól körülbelül 2 cm távolságra helyezkednek el. A növénynek nincsenek valódi levelek; fotoszintetizáló szerve a pozsgás szár.
Stenocereus eruca képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Generatív test
Virág
A virág és a virágzat részletes morfológiai jellemzőiről a jelen leíráshoz felhasznált források nem közölnek elegendő adatot.
- Takarólevelek: A csésze, párta, sziromlevél, illetve a lepellevelek részletes jellemzőiről a felhasznált források nem közölnek adatot.
- Ivarlevelek: A porzószálak, portokok, termő, bibeszál és bibe részletes jellemzőiről a felhasznált források nem közölnek adatot.
Termés
A termés morfológiájáról a felhasznált források nem közölnek elegendő adatot.
- Magja: -
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Mexikó, Baja California Sur; a faj a Magdalena-szigeten és a Llano de la Magdalena térségében endemikus. A POWO a faj őshonos elterjedését Mexikó északnyugati részére, Baja California Sur területére adja meg.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: A faj sivatagi, illetve száraz cserjés biomhoz kötődő pozsgás növény. Homokos síkságokon és tengerparti homokdűnéken él. Kúszó életmódja különösen jól alkalmazkodik a laza, homokos felszínhez: a szárok a talajon haladnak, közben újabb helyeken meggyökeresednek. A növény így fokozatosan nagyobb területet foglalhat el.
Kultúrában tartás
Ritkán termesztett faj. A kultúrában nagyon homokos, kiváló vízelvezetésű közeg szükséges számára. A növényt célszerű félig kúszó helyzetben elhelyezni, hogy jellegzetes növekedési módját követni tudja. Szaporítása szárdugványokkal vagy magvetéssel történhet.
A természetes élőhelyéhez hasonlóan napos, meleg körülményeket és nagyon jó vízelvezetést igényel. A kúszó szárok miatt termesztésben is jelentős helyet igényelhet.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Stenocereus eruca egyik legkönnyebben felismerhető bélyege a kúszó növekedés. A szárok nem oszloposan vagy felállóan fejlődnek, hanem a talaj felszínén fekszenek, növekedési végük pedig kissé megemelkedik. A szárok növekedésük során újabb helyeken gyökéret fejlesztenek, ezért a növény fokozatosan „előrehaladó” telepet alkot.
A mintegy 3 m hosszú, 4–8 cm vastag szár, a 12 borda, a nagy, körülbelül 2 cm-enként elhelyezkedő areolák és az egyetlen, széles, lapos, mintegy 3 cm hosszú középtövis, valamint a körülbelül 20 világosszürke vagy fehéres peremtövis együtt jellegzetes megjelenést adnak.
A középtövis feltűnően szélesebb és laposabb a többi tövisnél. A peremtövisek száma körülbelül 20, hosszúságuk nem egyforma; a külső tövisek rövidebbek és ár alakúak, míg a belső tövisek hosszabbak és szintén lapítottak.
A Machaerocereus eruca és Lemaireocereus eruca nevek korábbi nemzetségi besorolást tükröznek, de a jelenlegi kezelésben mindkettő a Stenocereus eruca szinonimája.
Szukkulens taxonok
A Stenocereus eruca a Cactaceae család pozsgás képviselője. Vízraktározó, húsos szára teszi lehetővé a száraz, sivatagi élőhelyen való fennmaradást. A faj különleges alkalmazkodása a talaj felszínén kúszó növekedés és az időközönként kialakuló gyökérzet, amely a növényt a homokos felszínhez rögzíti.
Taxonómia és filogenetika
A Stenocereus eruca a Cactaceae családba, azon belül a Cactoideae alcsaládba és a Echinocereeae tribuszba tartozó Stenocereus nemzetség faja.
A fajt Townshend Stith Brandegee 1889-ben Cereus eruca néven írta le. A faj később több különböző nemzetségben is szerepelt: Britton és Rose 1909-ben Lemaireocereus eruca, majd 1920-ban Machaerocereus eruca néven kezelte. P.V.Heath 1992-ben Rathbunia eruca kombinációt közölt. A jelenleg elfogadott Stenocereus eruca kombinációt A.C.Gibson és K.E.Horak 1979-ben hozta létre.
A Caryophyllales.org Cactaceae-adatbázisának kezelését követő mexikói adatforrás a fajt elfogadott taxonként kezeli. A Plants of the World Online szintén elfogadott fajként tartja nyilván.
Egyéb
A faj angol köznevei a Creeping Devil Cactus és Caterpillar Cactus, amelyek egyaránt a talajon kúszó szárak különleges növekedésére utalnak. Spanyol nevei között a Chirinole és Cherinole szerepelnek.
A növény különlegessége, hogy a szár egyik vége növekszik, miközben a hátsó, idősebb rész fokozatosan elhalhat. A közben kialakuló új gyökérzet révén a növény lassan továbbterjed a sivatagi felszínen, ezért megjelenése és növekedési módja a kúszó hernyóra emlékeztet.